1989. október 1.
Rosszmájúan jegyzem meg (hát persze!), hogy a sokat tiltakozó Prága is kénytelen volt átengedni az NSZK nagykövetségén összegyűlt NDK-sokat. Most kit szidnak ?
1989. október 3.
Az esti hírekben 3000 NDK-s elszállítását említik az NSZK prágai nagykövetségéről Nyugat-Németországba. Megállítható-e a folyamat?
Éjszakai gyűlésre rendelte Ceausescu a Politikai Bizottság tagjait és a testület felszólította a Varsói Szerződés tagállamait, hogy akadályozzák meg (!?) a lengyelországi változásokat! Nocsak, lehet, hogy volt egy családi jelöltje a lengyel kormányfői posztra? Még tiszta szerencse, hogy a román politika sarkköve a „belügyekbe való beavatkozás” minden fajtájának elvetése…
1989. október 4.
A magyar képviselők aláírták Genfben az 1951-es menekültügyi szerződéshez való csatlakozást, így esély nyílik arra, hogy menekültjeiket más országba irányíthassák. Gondolom, elsősorban a román nemzetiségűeket fogják eltanácsolni valahova nyugatabbra.
Az NDK-sok csak ma este indulnak Prágából az NSZK felé, tíz különvonattal, de az NDK területén áthaladva meg kell szervezni, hogy ne lehessenek „felugrálók”, hiszen így is már 11 ezren vannak!
Románia nem engedélyezi hivatalos magyar küldöttség jelenlétét az aradi vértanúk koszorúzási megemlékezésén. A helyzet a két ország között annyira elmérgesedett, hogy nem tudom elgondolni sem, hova, milyen fejleményekhez vezethet.
1989. október 5.
Nem engedhető meg, hogy valaha is visszatérjen a szabad piac!-jelentette ki Ceausescu. Ellentmondásokkal és gyerekes példálózásokkal terhelt beszéde sokáig lesz csemege a Szabad Európa Rádió román adásának és nemcsak.
A kivégzéseket jelzés értékűen, az 1848. évi elbukott október 6-i, bécsi felkelés évfordulójára időzítették.
1989 október 6.
Csupán a magyar nagykövet koszorúzhatott Aradon, más személyek elől elzárták az emlékműhöz vezető utat! A magyar turisták százait nevetséges ürüggyel tartóztatták fel a magyar-román határon, a hivatalos román szervek természetesen nemcsak hogy nem koszorúztak, nem is fogadták a magyar nagykövetet! Most úgy érzem, hogy minden következményével együtt, a magyar félnek fel kellene vállalnia a diplomáciai kapcsolatok felfüggesztését Romániával. De lehet, hogy nem értek hozzá….
Október 27-re napolták el Tőkés László kilakoltatási perét a felperes távolléte miatt.
Gorbacsovot nagy ünneplésben részesítették az NDK-ban, Ceausescu is odautazott!Ismét megindult a vasúti forgalom Azerbajdzsán és Örményország között, talán csendesedik a viszály.
Napok óta érzem a környezetünkben a „történelem szelét”, de egyáltalán nem tudom megítélni, merre fordul az ország, Európa, a világ és benne a mi sorsunk. Lehet, hogy jobb így?
Éles vita az MSZMP kongresszus első napján a reform-pártiak és a konzervatívak között.
1989. október 7.
Este, magyar idő szerint negyed nyolckor, Horn Gyula bejelentette, hogy megszűnt az MSZMP és megalakult az MSZP (Magyar Szocialista Párt)! Ki tudja, mit jelent ez a változás? Tény, hogy nagyon fontos esemény, de ettől még nincs rendes kapaszkodóm a jövőnket illetően. Az első benyomásom, hogy az „alapító atyák” sem tudják, mit is akarnak, milyen úton próbáljanak elindulni.
Kommentár 2005-ből
Az elmúlt tizenöt évben „sikk” volt arról beszélni-írni-nyilatkozni, hogy jogutódja-e az MSZMP-nek az MSZP. Kívülről és belülről sokan próbálkoztak válaszolni a kérdésre, kevés sikerrel. Talán itt volna az ideje, hogy a jelenlegi MSZP valóban szociáldemokrata alapelvek mentén határozza meg a létét, és ne folyton abba bonyolódjék bele, hogy akkor most az egykoron Kéthly Anna nevével (is) fémjelzett szocdemek, avagy a Nagy Imre-féle hagyományok, netán munkás-paraszt örökség letéteményese? Kétségtelen, nem egyszerű a helyzet, de azon mindenképpen illene már túllépni, hogy ne folyton a lassan a temetőben „berendezkedő” idősebb generáció tolakodjék előtérbe, hanem hagyja a kommunista (?) múlttal semmiképpen sem vádolható fiatalokat érvényesülni. Hadd határozzák már meg önmagukat, talán a jobboldalként meghatározott ellenzék is jobban el tudná fogadni a párbeszédet az ilyen „emberanyaggal”. Persze annak a bizonyos jobboldalnak is van mit a szőnyeg alá söpörni… és felülemelkedni az oly könnyen előkapott, lekommunistázó „érveken”!
1989. október 9.
Ma este, miután segédkeztem a téli eltevésekhez, meghallgattam egy kerekasztalbeszélgetést a Kossuth Rádióban. Nagyon lehangoló volt, amit Bodor Pál és két francia elemző, bizonyos Claude Charnon és Michel Sagun mondtak Romániáról. Szerintük évtizedekig semmi esély itt a változásokra, mert külső erő nem fog segíteni, míg a román társadalom ellenállása, történelmi hagyományok híján, nem alakult ki, vagy inkább nem elég erős, ráadásul a nacionalista gondolkodás olyan mélyen gyökerezik a román tudatban, hogy nem is tudnak mást elfogadni. Szinte sokkolt, hogy nemlétezőnek tekintették a román és magyar értelmiséget, csupán „egyes elemeit fedezték fel”. Még ha igazuk is van ezzel a sommás ítélettel, így kimondva igencsak keserű volt hallani. A legfájóbb talán az a záró gondolat volt, amit Bodor Pál fejtett ki: nincs Erdélyben, de egész Romániában sem román és magyar értelmiségi erő, amely egy esetleges, kedvező hatalomváltást követően el tudná kezdeni a két etnikum közötti közeledés igencsak embert próbáló feladatát! És akkor én (mi?) vehetem is a kötelet? Vagy rohanjak a határ felé? Ezt nem gondolhatták komolyan! Hiszen vicceket, miként tették ők is, én is tudnék mondani, súlyos problémákat, dilemmákat felvethetnék, de ennyi pesszimizmust biztosan nem árasztanék magamból! Úgy éreztem, hogy páholyból beszéltek, nem is hozzánk szóltak, hanem talán a… történelemhez küldözgették baljós jelzéseiket? Nem tudom elfogadni a pesszimizmusuknak ezt a mértékét. Ugyanakkor azzal egyetértek, hogy kevés a kölcsönös ismeretanyag, erről írtam volt Pozsgay Imrének és az Aetas folyóirat körkérdéseire adott egyik válaszomban is ezt szorgalmaztam, hogy a felvilágosítást, az egymás megismerését minél hitelesebb emberek (értelmiségiek!) révén azonnal el kell kezdeni. Ahogy lehet!
Józannak éreztem viszont Nyers Rezső, frissen megválasztott MSZP-elnök rövid nyilatkozatát. Nagy szavak nélkül is világossá tette: nagy munkát kell elvégezni az érezhető javulásig és ebben az MSZP puszta megalakulása, megújulása nem jelent azonnali, gyakorlati garanciát.
1989. október 10.
A TASSZ jelentése szerint Voronyezs városa mellett UFO ereszkedett a földre és kiszálltak belőle nagyméretű, de kisfejű lények, valamint egy robot. Rövid idő után elrepültek és csak egy 20 méteres gödör, valamint nyomok maradtak utánuk. Magyarázat nincs a feltűnő jelenségre.
Lipcsében 50 ezres tüntetés volt a német egyesítést követelve.
1989. október 12.
Lóriéknál, hála a parabola-antennának, filmet néztünk, a Serpico-t, Al Pacinoval, jól szórakoztunk, beszélgettünk Miskáékkal együtt. Azután viszont a Parabola című műsor viszont egy kis csalódást okozott, mert nem annyira Romániával foglalkozott. De nagyon fontos, hogy számunkra végre egy kis ablak nyílt az antenna révén a világra.
1989 október 13.
Nem szeretem Huszár Sándor naplóját! A hetedik részt hallottam a Kossuthon, de tárgyi pontatlanságai bosszantottak, meg amúgy sem vagyok oda az ilyen jellegű adásokért. Aki ott kint van már, az sokkal jobban tenné, ha megpróbálná a magyar közvéleményt arról felvilágosítani, hogy mit is tegyen azért, hogy megismerjen bennünket annyi évtized után, ne ilyen vicces, nosztalgikus, esetenként önmaga fontosságát hangoztató előadásokkal múlassa az időt. Hiszen aki megyei pártbizottsági tag volt 1968 előtt, arról nem tudok mit mondani: a megyék csak 1968-ban alakultak, előtte tartományok voltak Romániában, és ha Gheorghiu Dej-ről beszél, azt csak 1965-ig teheti, hiszen az év márciusában elhunyt az egykori Román Munkáspárt első titkára az év márciusában elhunyt. Szóval, hiteltelenek az ilyen megnyilatkozások.
Ma ajándékot kellett gyűjteni a házaspár számára, persze „titokban”. Az történik ugyanis, hogy a megyébe fognak érkezni őkeméék és piacokat meg üzleteket fognak meglátogatni. Ez az utóbbi napok-hetek propagandacélja: elhitetni a „néppel”, hogy szegény fejük nem tudta, hogy olyan rossz az ellátás! Csakhogy ezt a maszlagot már senki józan ember nem hiszi. Persze a jónép azonnal elkezdte a sorállást az üzletekben abban a reményben, hogy feltöltik az árukészletet. Nekem nincs türelmem ezt a sportot űzni, és őszintén szólva, a legszükségesebbek rendelkezésre állnak, így nem is szorulunk rá, hogy értelmetlen és bizonytalan kimenetelű sorokban töltsük az időt, ha nem is válogathatunk a finomságokban, de nem halunk éhen.
Beszélik, hogy a megyei útlevélosztályon két ablaknál is feltűnően szívélyesen szolgálják ki a lakosságot! Gyanús, de természetesen ez is a közelgő „magasrangú” látogatásnak szól. A kisipar ajándékai pedig valahogy csak összejönnek abból a húsz szövetkezetből… nem kell megszakadnom érte.
Az NDK-ban egyre több újságban a nyíltság hangoztatása a fő téma, nocsak!
