1989. szeptember 16.
Befejeztem Erik Knight: Légy hű önmagadhoz című regényét, élmény volt! Irodai munkámat, a kollégákéval egyetemben, továbbra is nulla értékűnek érzem. Mondtam is a napi „parancskiosztáskor”: ha majd egyszer igazán dolgoznunk és teljesítenünk kell, újból meg kell tanuljuk a munka becsületét!
1989. szeptember 17.
Visszautazott Craiovára Öcsi, az utolsó félévre az autószerelői szakiskolába. Abban a reményben engedtük útnak, hogy egészségben hazatér decemberben.
A Vasárnapi újság 99. adása során Szűrös Mátyás beszámolt az Egyesült Államokban tett körútjáról, és egy kérdésre adott válasza nagyon igaznak bizonyult: szerinte beszélni kell folyamatosan az erdélyi magyarság jogfosztott állapotáról, mert a hallgatás nem vezet eredményre, pontosabban látjuk naponta, hova vezet?!
1989. szeptember 18.
A Magyar Nemzet szerint holtan találták temesvári lakásán Tőkés Lászlót! A hír ugyan nem bizonyult igaznak, de jellemző, hogy már minden tragédiát el tudunk hinni, az eddig képtelennek és lehetetlennek tűnő híreket is!
Mircea Iorgulescu, a Romania Literara hetilap irodalomkritikusa menedékjogot kért és kapott Párizsban.
NDK-állampolgárok a Dunát átúszva igyekszenek Csehszlovákiából Magyarország területére, hogy onnan tovább utazhassanak az NSZK-ba.
1989. szeptember 19.
Igazolódott, hogy nem Tőkés László halt meg, hanem a presbitérium tagja, Tőkés László közeli barátja és támogatója, Újvárosi Ernő. Halálának oka ismeretlen, véres arccal találtak rá a Temesvár melletti Vadász-erdőben. Nagyon emlékeztet a helyzet a Visky Árpád halálának körülményeihez! Most is volt előzetes fenyegetés, megdolgozás”, ami esetleg öngyilkossághoz is vezet(het)ett…
Ma került nyilvánosságra, hogy az agg Balogh Edgár a nyár elején interjút adott Glatz Ferencnek (aki akkor még nem volt művelődésügyi miniszter). Ezt az interjút most a magyar TV közvetítette, Balogh Edgár beleegyezésével, aki azt mondta, szeretné, ha még életében elhangzana a nyilvánosság előtt a véleménye. Az interjú teljes szövegét nem ismerem, de annyit megtudtam, hogy a meggyőződéses baloldali és a magyar kisebbségi jogok következetes harcosa kemény szavakkal bírálta a román felső pártvezetést, ugyanakkor kifejtette, hogy nem ért egyet az országot elhagyó menekülőkkel: itt kell megmaradni, az anyaföldön!
1989. szeptember 20.
Két nappal ezelőtt nem említettem, hogy helyreállították a magyar-izraeli diplomáciai kapcsolatokat. Ennek visszhangja ellentmondásos továbbra is.
Naponta négyszáz NDK-államplogár utazik át az NSZK-ba Magyarországon át.
1989. szeptember 21.
Maradandó élmény a moziban: az Oscar-díjas Szabó István filmje, a Redl ezredes. Csodálkozom is egy kissé, hogy beengedték, de hát bizonyára úgy gondolták, hadd lássa a „paraszt”, hogy milyen fertő volt az Osztrák-Magyar Monarchia. Ezzel együtt természetesen örvendtünk a kivételes művészi élménynek.
1989. szeptember 22.
A csehszlovák határőrök bántalmaztak egy NDK-állampolgárt, majd mégis tovább engedték Magyarországra. Ugyanakkor egyre nagyobb méreteket ölt a menekültáradat Romániából Magyarországra, napi hetven-kilencven személyről szól a tájékoztatás. Maholnap több lesz a román közöttük, aztán már csak azt vesszük észre, hogy a csonka Magyarország területén is kisebbségben lesz a magyar!
Szóváltás Budapest és Moszkva között: Szűrös Mátyás elismerte, hogy sem előzetes tájékoztatás, sem engedélyeztetés nem volt a határnyitásról! Ez a magyar kormány szuverén döntése volt, amit a Szovjetunió tudomásul vett, nem pedig jóváhagyott. Vagyis nem jól sejtettem azokban a sorsdöntő órákban, amikor azt hittem, hogy csak így lehetett. Hiába, el sem tudtam volna képzelni még én sem, hogy ez így történt a valóságban, de most hivatalos megerősítést nyert. Ezzel együtt a Szovjetunióban sem tisztul a kép az ottani nemzeti kesebbségek jogait illetően. Tény, a szovjet kormány nem akarja engedni az Unió felbomlását.
1989. szeptember 23.
Még mindig az NDK-menekültek, naponta négyszáz-ötszázan lépik át a magyar-osztrák határt.
Robert Maxwell sajtómágnás: értelmesek a magyarok, a gulyás-kommunizmus után a gulyás-kapitalizmust is meg tudják valósítani, ide érdemes befektetni, nem úgy, mint a lengyelekhez, akik mindent elherdálnak!?
Az UPI hírügynökség szerint a litván parlament semmisnek nyilvánította azt a határozatot, amellyel 1940-ben az országot a Szovjetunióhoz csatolták! Mi lesz ebből, hiszen a napokban Gorbacsov úgy nyilatkozott az ügyről, hogy a balti államok annak idején saját akaratukból váltak a Szovjetunió tagköztársaságaivá?!
Az olasz La Repubblica hasábjain lejáratták Borisz Jelcint amerikai körútján. A cikket egy az egyben és engedély nélkül átvette a Pravda, ezért a főszerkesztő, aki állítólag saját szakállára dolgozott, hogy éket verjen Gorbacsov és Jelcin közé, repülhet is. De ki tudja, ki vagy mi van a háttérben?
1989. szeptember 24.
Pozsgay Imre bejelentette, hogy amennyiben a kongresszuson nem a reformszárny talál felülkerekedni, kilép az MSZMP-ből!
Ceausescu megijedni látszik, vagy inkább csak az itteni kongresszusra való felkészülésre gondolva ígérgeti az ellátás (élelmiszerek) és a fűtés gondjainak megoldását.
1989. szeptember 25.
Lórival és fiával elhoztuk Erdőszentgyörgyről a parabola-antennát!
Délután Balogh Csabáéknál voltunk Miskával, Bárdi Nándi hozta a választ a rádió- és TV-vétel ügyében írt levelemre. Csak szóban számolt be a műszaki elgondolásokról, amelyekkel megoldani szándékoznak a terjesztést, az írásos válasz túl nagy kockázatot és esetleges politikai bonyodalmakat okozhatott volna. Nagyon jólesett, hogy nem maradt „pusztába kiáltott szó” az elküldött levelem, és ha a megvalósításra várni is kell, azért lelkesen indultunk haza Miskával együtt. Lefekvés előtt olvasgattam még a Nándi által hozott anyagokból, a magyarságkutatással kapcsolatos írásokat.
1989. szeptember 28.
Az idei első „mezőgazdasági nap”: Mezőpagocsán törtük a kukoricát. Még jól is esett a mozgás a jó levegőn, a Nap is rendesen sütött. Késő délután értem haza, ma nem is hallgattam meg a híreket este, olyan hamar lefeküdtem a fárasztó munka után.
1989. szeptember 30.
Ma megújítottam a színházbérleteinket. Hallom, már háromszor kevesebb bérletese van a magyar tagozatnak, mint három-négy évvel ezelőtt. Ez is egy szociológiai adat, nem is kell hozzá sok kommentár. Meg nem kell megfizetni sem egy ilyen „tanulmányt”.
hatszáz férőhelyes, a stúdiószínházat száz személy befogadására tervezték
