1989. augusztus 13.
A Vasárnapi újságban Tőkés Lászlóról és néhány „névtelen” erdélyi magyar áldozatról szóltak, mozgósítani próbálják a nemzetközi közvéleményt, hogy lépjen fel minden módon az érdekükben.
Megkezdtem Simonffy András: Kompország katonái című regényének olvasását. Nagy hatással volt rám a mottóként választott Ady-idézet, Egy ismeretlen Korvin-kódex margójára: mennyire világosan fogalmazta meg Ady a magyar lelkület sajátosságát! 1905-ben! Ehhez társult az esti búcsúlátogatás Balázs Jóska részéről, hangulatilag igencsak „rímelt” aznapi olvasmányommal.
1989. augusztus 14.
Konrádi Levente az ötödik emeletről és néhány barátja innen a lakónegyedből, ismét nekivágtak a magyar-román határnak és a hírek szerint ezúttal sikeresen átjutottak!
Kommentár 2005-ből
Ezek a fiúk és lányok nagy többségükben sikeresen átvészelték az első éveket Magyarországon, és akik közülük megbecsülték a munkát, sikeresen megállták a helyüket, évek múltán nyugodtan és akkori döntésük helyességét igazolva látogattak haza. Sajnos, nagyon hamar látszott, mennyire hiányozni fognak nekünk. Mert azok sem jöttek vissza, akiknek nem sikerült az elképzelésük, de így is inkább ott maradtak, esetleg tovább álltak nyugatabbra, de nincs tudomásom senki visszatérőről, aki itthon is maradt volna az akkori (szinte) gyerekkorúak közül.
1989. augusztus 16.
Újabb gyerekek szöktek át a határon a közvetlen közelünkből, most már román nemzetiségűek is! Rettenetes ez a folyamat, féltjük a mieinket is ettől a kockázattól.
1989. augusztus 20.
A Szent István-napi szónokok most visszafogottan, de igen határozottan fogalmaztak. Szűrös Mátyás: javasolni kell, hogy október 23. legyen nemzeti megemlékezési nap! Németh Miklós: a kormány elítéli az 1968-as csehszlovákiai beavatkozást, erősíteni és javítani akarja kapcsolatait az összes szomszédos országgal, de ehhez például Románia rehabilitálja végre saját, magyar nemzetiségű állampolgárait, a kioktatásból pedig már régen elegük van. Nyers Rezső: az MSZMP nem hátrál, folyamatosan küzd a demokratikus szocializmus (!) megvalósításáért, de nem egyedüli erőként. Paskay László bíboros, esztergomi érsek: ha sziklára akarunk építkezni, ez csakis a hitélet megújulása és garantált biztonsága irányában képzelhető el.
1989. augusztus 21.
Nagy tüntetés Prágában, a Fidesz is részt vett. Többezer ember vonult ki az utcára demokráciát követelve az 1968-as eseményekre emlékezve. Sok magyar, lengyel és természetesen csehszlovák állampolgárt előállítottak, letartóztattak. Szovjet álláspont: nem hívei az erőszaknak, ez biztató, de mikor vonulnak ki például Magyarországról?
1989. augusztus 22.
Továbbra is a prágai tüntetés a napi hírek élén: több, mint háromszáz tüntetőt, köztük kilenc magyar állampolgárt is, letartóztattak, a rendőrök gumibottal verték a felvonulókat. Csehszlovák hivatalos állásfoglalás szerint magyar-olasz-lengyel-francia „provokátorok” okozták a rendbontást és kényszerítették ki a rendőri intézkedést, amelynek során elkoboztak fényképezőgépeket, videokamerákat stb.
Nemzetközi felháborodást váltott ki a prágai rendőri beavatkozás. A Fidesz tagjai a budapesti csehszlovák nagykövetség előtt éhségsztrájkba kezdtek, a magyar konzul részt vesz a Prágában letartóztatott magyarok tárgyalásán.
Délután kellemes találkozás Bárdi Nándival, megkért, próbáljam megírni naplóm vázlatát, izgalmasnak tűnik a feladat, most szabadságom alatt talán el is kezdhetném. Ceausescu nyilatkozott egy jugoszláv újságnak és kifejtette, hogy semmi probléma nincs Magyarország és Románia között, hiszen minden vitás kérdésről együtt tárgyalnak! Különben is a magyar kisebbség Romániának köszönheti a magas (!!!) életszínvonalat, amit elért.
Kommentár 2005-ből
Bizony, most már látom, jó lett volna azon melegében megfogadnom Bárdi Nándor tanácsát és megírhattam volna naplóm első hónapjait, szerkesztett változatban. Hogy semmi nem lett akkor ebből a szabadságom alatt, de később sem, annak a folyton gyorsuló és fogyó idő az oka.
1989. augusztus 23.
Kihasználva, hogy szabadságon vagyok, nem mentem el a felvonulásra, amely az időközben elindult eső miatt állítólag futólépésben zajlott, a szokásos forgatókönyv szerint. Egy ideig a bukaresti parádét néztem a tévében, feltűnt, hogy a házaspár minden más személytől bizonyos távolságra „legyezgetett” a bunkerszerű tribünön. Incidensekről nincs konkrét tudomásom, de azt mindenki állította, hogy itt nálunk csak a magnószalagról zengett az éljenzés, repesztették a dobhártyát a szólamokkal, a tömeg csendes rezignációval vonult el a tribün előtt.
Délután az autónkat készítgettük a fiammal a tengerparti utazásra, közben Pista bátyámmal különböztem össze azon, hogy szerinte a magyar menekültek áradatával nem tudna mit kezdeni Magyarország, ezért nekünk itt kell maradni. Fölöslegesen idegesítettük egymást, a vita eldönthetetlen. Tény, hogy a németek által befogadott, megvásárolt szászok-svábok, a már előzetesen kiárusított zsidók példája nyomán nem lehet megoldás a kimenekülés, nemcsak a számarány és nemcsak a magyar fizetésképtelenség miatt.
Este: a Molotov-Ribbentropp paktum aláírásának 50. évfordulóján az észtek, lettek és litvánok a függetlenségük érdekében nyilatkoztak meg. Szaporodni látszanak tehát a nemzetiségi konfliktusok (török-bolgár, azeri-örmény, baltiak, moldovaiak , koszovói albánok és persze mi, magyarok), amelyek gyökere az igazságtalan, diktatórikus berendezkedés, de kétlem, hogy a generációk során felgyülemlett feszültségeket rövid idő alatt rendezni lehetne.
A letartóztatott kilenc magyarból ketten, Deutsch Tamás és Kerényi György, még mindig őrizetben vannak, a többieket szabadon engedték. Az éhségsztrájk a budapesti csehszlovák nagykövetség előtt tovább folytatódik.
1989. augusztus 24.
A nap az útrakészülés hangulatában telt. Aggódunk, hogy a visszatéréshez szükséges benzint honnan és hogyan tudjuk majd megszerezni, nem lesz-e piszkos (olajfoltos) a tenger, ehető kosztot kapunk-e a szállodában stb. Este 9-kor nekivágtunk az útnak.
Erős tüntetések Tallin-Riga-Vilniusz térségében, de Moldáviában is, a Molotov-Ribbentropp paktum visszavonását sürgetve.
1989. augusztus 25.
Egész éjszakai vezetés nyugodt körülmények között, kellemes meglepetés volt Eforie Nordon a szövetkezeti szálloda, tűrhető koszt, működő fürdőszoba, csak a tengerpart elhanyagolt állapota és az üzletek kopottsága és üressége volt kellemetlen tapasztalat. Most két hétig „süket” leszek, hiszen rádiónk nem hozza be a budapesti híreket, így csak magánjellegű tapasztalataim megírása tölti a naplót.
1989. augusztus 28.
Pontosan egy évvel vagyunk az aradi magyar-román, vagyis Grósz-Ceausescu találkozó után és a helyzet vígasztalanabb, mint valaha.
1989. augusztus 29.
Hajnali ötkor Öcsivel kimentünk a benzinsorba és hétórányi toszogatás végén megtöltöttük az autót benzinnel. Utána persze leszívtuk kannákba, nehogy ellopják, az ember nem lehet eléggé elővigyázatos… Nyugodtabban nézek a következő napok és a hazautazás elé.
