1989. július 2.
Ma délelőtt gombát, málnát és szamócát gyűjtöttünk az erdőben, kellemes séta esett, kissé nyugodtabban nézek a jövőbe, habár a Kati helyzete bizonytalan, ha nem felvételizik sehova.
Délután befejeztem a Malraux-regényt és elkezdtem Szolzsenyicin: Iván Gyenyiszov egy napja című könyvét a szovjet Gulág borzalmairól.
1989. július 3.
Fontos családi döntések Kati sorsáról: megpróbálom bejuttatni a fordító-irodába, megtanul gépen írni és angol nyelvleckéket is adhat, majd felkészül, hogy jövőben felvételizzen nappali tagozatra, angol nyelvből.
1989. július 5.
A hírek szerint Kádár János válságos állapotban fekszik. Sajnálom, hogy nem éri meg a szocialista világ bukását Magyarországon, bár furcsa, nem tudok úgy igazán haragudni rá.
Ilie Ceausescu, a honvédelmi miniszter helyettese, a Szovjetunióban tárgyalt az SZKP-KB egyik titkárával, de persze nem tudni, miről. Azért az sem szokványos, hogy két nap alatt két szovjet repülő zuhant le… [Feltételezhetően semmi összefüggésben a tárgyalásokkal… – u7szerk.]
1989. július 6.
Amint várható volt, elhunyt Kádár János. A megemlékezések tisztelettel szólnak róla, bennem továbbra is kettős érzés kavarog. Csak az 1956 októbere utáni szerepét tudnám elfelejteni!
1989. július 7.
Bukarestbe érkeztek tanácskozásra a Varsói Szerződés tagállamainak államfői, főtitkárai, külügyi és honvédelmi miniszterei! Csupán Nyers Rezső nem volt hajlandó ölelkezni N.C.-vel a reptéren. Nagyon helyesen!
Jó beszélgetés a Muskátliban Makkai János újságíróval. A változások közelségét illetően optimistább, mint én.
1989. július 8.
Fülledt, forró nap, alig viselhető délelőttel, olyan fáradt voltam a tegnapi teniszezéstől. Délután azonban megélénkültem, amikor a magyar rádióban hallottam a híreket a nemhivatalos magyar-román találkozóról, amely a házigazda román fél kezdeményezésére jött létre. A magyarok nem akarták, mert szerintük az ilyen formális találkozóknak semmi értelme. Ez ki is derült másfél óra alatt, miközben a magyar fél határozott követeléseivel szemben hisztérikus román elutasítás volt a válasz. N.C. tagadta azoknak a problémáknak még a létét is, amelyeket a magyar fél szóvá tett a kisebbségek helyzetével kapcsolatban. Erre a magyarok kérték, hogy jöhessen egy semleges, nemzetközi bizottság kivizsgálni a helyzetet. Természetesen azonnali elutasítás érkezett, N.C. kijelentette, hogy ide soha, semmilyen bizottságot be nem enged. A magyar tárgyalók Nyers Rezső, Németh Miklós és Horn Gyula voltak, örvendek a határozott fellépésüknek.
1989. július 11.
Fontos találkozó Balogh Csabáéknál: egy fiatal, magyar történész, Bárdi Nándor Szegedről, aki amellett, hogy nagyon sok értékes anyaggal érkezett, elmondta, hogy a hivatalos Magyarországnak igenis van Erdély-stratégiája és az autonómia nemzetközi elismertetését akarja elérni. Szerinte nem a falurombolásra kell koncentrálni most, azt mindenképpen ellenzi a Nyugat, úgynevezett „örökbefogadásokra” törekszenek az épített európai örökség megőrzése céljából. Érdekes megjegyzése: a buldózerek a fejekben dübörögnek! Sikerült egyúttal elküldenem a hetekkel ezelőtt megfogalmazott válaszaimat is arra az öt körkérdésre, amelyeket az Aetas című folyóirat a magyar-román viszonnyal kapcsolatban tett közzé. Meg elment Pozsgay Imrének címzett levelem is!
A nagypolitikában is jelentős nap volt: első ízben járt hivatalban levő amerikai elnök Magyarországon. Bár George Bush csak egy napot töltött Budapesten, nagyon fontos a közeljövőre nézve ez a látogatás.
Kommentár 2005-ből
Akkor még nem gondoltam, hogy Bárdi Nándor milyen kitartóan és eredményesen halad majd a történészi pályán és már mint dr. Bárdi fog előadni sorozatosan Budapesten, meg elég gyakran megfordul Marosvásárhelyen is. És azt sem gondoltam, hogy szegény Balogh Csaba, titkos találkozóink házigazdája, oly tragikusan korán, 2002 augusztusában, elhalálozik… Akkor még nagyon naivak voltunk valamennyien és időközben meg kellett tapasztalnunk, hogy nincs is igazán következetes Erdély-stratégiája Magyarországnak, de azt is látnunk adatott, hogy az autonómiáról sokkal többet beszélünk, mint amennyit meg tudtunk valósítani belőle tizenöt év alatt! Nem kellemes beismerni…
1989. július 15.
A hét vezető gazdasági hatalom elhatározta Magyarország és Lengyelország anyagi megsegítését, figyelembe véve szerepüket a szovjet befolyás letörésében. Ezt persze nem mondták ki így, de a Szabad Európa Rádió kommentárja ezt fűzi hozzá. Ceausescu nem tehette meg, hogy kommentár nélkül hagyja mindezt: nagy bőszen kijelentette, hogy miként a jegyenye sem teremhet almát, úgy a kapitalizmus sem térhet vissza soha ide. Ezt a „szellemes” fordulatot nem tudom, ki találta és tálalta fel neki. [Eredetiben a mondás: Când va face plopul mere și răchita micșunele… – mikor (majd) a jegenye almát és a fűz violát terem… – u7szerk.]
1989. július 16.
Végre hazajött Öcsi Craiováról, győztesen: sikeresen felvételizett az esti liceumba, és azt tervezi, hogy a második félévtől, mikor már végleg hazajön a szakiskola elvégzése után, a Bolyaiban folytatja, természetesen magyar nyelven, a középiskolai tanulmányait. Nagyon örvendek!
Elhunyt Herbert von Karajan világhírű karmester.
1989. július 17.
Már legalább két hete intézem a Kati alkalmazását a fordító-irodába. Sipos János rendkívül megértő és segítőkész, becsülöm is érte, de Isaroiu Angela megyei párttitkár-helyettes köti az ebet a karóhoz, hogy csak a „reparticiójukkal” lehet elhelyezkedni a középiskolát végzetteknek. Még nem tudom, hova forduljak segítségért.
1989. július 18.
A könyvekben most is talál az ember vigasztalást. Ágoston Vilmos Húzd a himnuszt, ne káromkodj című könyvében kitűnően leírja az erdélyi magyar érzelemvilágát. Nem is álltam meg, hogy ne olvassak fel Verának részleteket a regényből.
1989. július 19.
A Szabad Európa Rádió román adásában megszólaltatták Szűrös Mátyást. Erdély autonómiája mellett érvelt.
1989 július 22.
Olvastam egy sor tanulmányt a Medvetánc-könyvek sorozatban, amelyet Bárdi Nándor hozott volt. Nagy értéke a tanulmányoknak, hogy sok romániai jogszabályt ismertetnek tételesen.: Nemzetiségi Statutum ( 86/1945 sz. Törvény), A Nemzetiségi Statutum garanciái ( 630/1945), a 6/1969-es törvény II. fejezet, I. Cikkely, 9. szakasza: „Azoknál az iskoláknál, amelyekben a tanítás az együtt élő nemzetiségek nyelvén történik, az előadó személyzetnek és a kisegítő személyzetnek ismernie kell a tanítási nyelvet”. Az Államtanács 273/1973-as törvényerejű rendelete II. Fejezet, 5. bekezdés: „Azokban a községekben, amelyekben az együtt élő nemzetiségek nyelvén oktató iskolák működnek, román tanítási nyelvű tagozatokat kell létesíteni, függetlenül a tanulók számától.” Az Államtanács 225/ 1974 számú rendelete a külföldi állampolgárok elszállásolásáról, valamint a 372/ 1976-os számú módosításról ( román származású, vagy román állampolgárságukról le nem mondott személyek elszállásolhatók), az Államtanács 302/ 1982-es számú törvényerejű rendelete a külföldre telepedők költségtérítési kötelezettségeiről. Tanulságos! Normális emberek és társadalom esetén persze mindezt nyilvánosan kellene terjeszteni. De lesz-e valaha itt normalitás?
