1989. június 16.
Nevezetes nap! Nagy Imre, Gimes Miklós, Maléter Pál, Losonci Géza, Szilágyi Zoltán és sorstársaik újratemetése az egész nemzet tiszteletadása mellett. A méltósággal megrendezett emlékezés reményt ad arra, hogy a magyarság egészének sikerül egységbe kovácsolódnia és végre bezárul a bosszú-ellenbosszú időszaka. Zavaró volt számomra, hogy igencsak leegyszerűsítő módon Mérai Tibor, a Szabad Nép egykori újságírója beszédében név nélkül ugyan, de csak Kádár Jánost nevezte meg a törvénytelenségek felelősének, ami szerintem nem ilyen egyértelmű. Jellemző, hogy a külképviseletek közül Románia, Albánia és a Koreai NDK, talán Kína sem koszorúztak az emlékhelyen ebből az alkalomból.
Az Esti magazin után a rádióban csodálatos volt Babits Mihály: Jónás könyvét hallgatni Gáti József nagyszerű előadásában. A naphoz méltó emlék marad!
Egyébiránt Gyárfás Pista végre tisztázta a bukaresti Magyar Nagykövetségen, hogy nem hosszabbítják meg automatikusan a befogadóját – ennyit a pozitív diszkriminációról, amiben az itteni magyar nemzetiségűeket a magyar állam részesíti…
Kommentár 2004-ből
Hogy milyen hiszékeny voltam! Az elmúlt tizenöt év alatt nemhogy kialakult volna egy nemzeti minimum Magyarországon, hanem olyan gyűlölettel ostorozzák egymást a politikai alakulatok, hogy azt ép ésszel nem is lehet követni. Elfogadni sem, legfeljebb tudomásul venni…
Ami pedig a határon túli magyarokkal való együttérzést, a pozitív diszkriminációt illeti, nos a 2004 december 5-i népszavazás kimenetele a kettős állampolgárság kedvezményes, kérésre történő megadásáról a határon túl rekedt magyaroknak, az egyenesen fejbevágó, bár sejteni lehetett az előzményekből. A kormányfő és az MSZP elnöke, frakcióvezetője és más, magas rangú politikusa pedig egyenesen nem is érti, mitől az elkeseredettség és az elutasítás az összes határon túli magyar szervezet részéről. Annak ellenére nem érti, hogy az MSZP-n belül markáns személyiségek (Szili Katalin, Kerényi György, Kósa Ferenc és az egész Társadalompolitikai Platform) figyelmeztető felhívásban próbálta megmagyarázni tévedésüket, egy héttel a népszavazás előtt. Tragikus!
1989. június 17.
Elképesztően rövidnek tűnt ez a hét ! A tegnapi újratemetésre jönnek a kommentárok. A csehek úgy vélik, hogy Magyarországon most zajlik az ellenforradalom, a szovjetek pedig az ellenük intézett „kirohanásokat” nehezményezik. De nem annyira ám, hogy ők például kirohanjanak végre Magyarországról!
A nyugati visszhangok kedvezőek. Bush elnök szorgalmazza, hogy gazdasági kedvezményeket ítéljenek meg Magyarországnak és állami garanciát helyezett kilátásba a magyarországi befektetőknek.
1989. június 18.
Este felháborodottan hallgattuk a román vezetés üvöltözését és tiltakozását arról, hogy a magyarországi újratemetésen románellenes tüntetés volt, revansista megjegyzések hangzottak el. Az adás szerkesztőit nem zavarta most sem, hogy a román hallgatóság 99 százaléka nem is tudhatta, mi is történt 1956-ban, mi zajlott tulajdonképpen és miért június 16-án… Nem szégyellték azt közölni, hogy (vasárnap fejében!) levelek ezreiben tiltakoztak a román nép felháborodott egyénei a budapesti események miatt! Na ezt a maszlagot nyelje le, akinek bírja a gyomra! Nagyon féltem Öcsi fiúnkat ott lenn, délen, Craiován!
1989. június 19.
Nem vagyok elégedett azzal a véleménnyel, amelyet a román tiltakozással kapcsolatban a magyar külügyminiszter fogalmazott meg. Horn Gyula Nyilatkozott az Elsőkézből rádióműsorban, és bizonytalannak mondta akár a válaszadást is. Legalábbis elvárható lenne, hogy mutasson rá a szemenszedett hazugságokra, amelyekre a román fél vetemedett, dohogtam magamban.
1989. június 20.
Tovább folyik a hisztériakeltés a román oldalon: a magyar-román határ 90 százalékán szögesdrótkerítést építenek, a határtól 25 kilométeres távolságba is csupán engedéllyel szabad beutazni. Állítólag vámvizsgálat címén röpcédulákat csempésznek magyar turisták csomagtartójába, amelyeket aztán nagy éberen a határon innen néhány kilométerre „felfedeznek”, és már toloncolják is vissza a beutazásra jogosult magyarokat. Ördögi, de nem új találmány.
Ma ismét jól kidumáltuk magunkat a szaunán, persze könnyű, mert azonos véleményen vagyunk a fejleményekkel kapcsolatban.
1989 június 21.
Délelőtt a kisipar képviseletében gyűléseztem a „Fehér Házban”, fel is kellett szólalnom, hogy ismertessem az eredményeinket, különös tekintettel az exportteljesítményre. Csak az adatokra hagyatkoztam, nem kellett kínos dicséreteket deklamálnom, mert utolsónak hagytak a felszólalók sorában, és szemmel láthatóan mindenki nagyon unta már a gyűlést. Egyébként reggel Kiss András elnököm ismét értésemre adta, hogy nem vagyok a kedvence: mivel egy sürgős telex aláírása végett az ajtajában vártam, hogy érkezzen, odavetette, hogy talán bizony ellenőrzöm, hogy mikor érkezik?! Visszavágtam, hogy igen, azt lesem. Talán nem kellett volna, mégiscsak egy súlyosan beteg emberről van szó, meg aztán azért sem volt értelme, mert ha Kati lányomat alkalmaztatni szeretném a fordítóirodába, szükségem lesz a főnököm jóindulatára. De hát ideges voltam a gyűlés előtt, ahova éppen az elnök helyett kellett elmennem.
Délután tovább olvastam André Malraux 1927-ben írt regényét. Az ember sorsa. Kínában játszódik, aktuálissá az teszi, hogy alapjában a régi rendhez való ragaszkodásról szól, ami aztán kaotikus állapotokhoz vezetett – és a negyvenes években a kommunizmus térnyeréséhez, majd győzelméhez. Hatvan év után immár a „kommunizmus” a régi rend, és a hozzá való ragaszkodás is elvezethet a káoszba… Meglepő kijelentés Katusev szovjet gazdasági miniszter részéről. Bírálja Bulgáriát a török kisebbséggel szemben alkalmazott politikája miatt, tudniillik azért, mert az igénylők útlevelük kézhezvétele után huszonnégy órát kapnak, hogy elhagyják Bulgáriát! Csak nehogy az itteni vezetés is tanuljon a déli szomszédtól…
1989. június 23.
Újabb konfliktus az elnökkel, a bőrös szövetkezet (Unitatea) ügyében nem volt velem megelégedve, folyamatosan érezteti velem, hogy meg akar szabadulni tőlem. Nem egészen látok bele, hogy miért.
Kati jól vizsgázott az érettségin fizikából, nekem jól ment ma a tenisz, de szomorú hírek is vannak: két egymást követő napon meghalt Szotyori Piri néni és férje, Imre bácsi. Édesapa és Édesanya közvetlen munkatársai voltak évtizedeken át a színházban.
A Párizsban zajló emberjogi konferencián a román küldöttet felszólították: magyarázza meg, miért építenek szögesdrótkerítést a magyar-román határon. A küldött persze kijelentette, hogy nem tud erről. Bizonyára nem látta a Népszabadság első oldalán megjelent, dokumentum erejével bíró fényképet. De inkább az a helyzet, hogy nem volt szabad beszélnie. Furcsa, de a hazai újságok hirtelen abbahagyták – vagy csak szüneteltetik? – a magyarellenes kampányt.
1989. június 24.
Túlóráztunk, fölösleges, értelmetlen kimutatásokat kellett készíteni, amelyeket a kutya sem fog elolvasni Bukarestben.
Este megtudtuk, hogy Kati érettségi vizsgája sikerült, ha nem is nagyon magas jegyekkel, mégis megnyugtató. A sikeres érettségi örömére lányunk finom ordás-kapros palacsintát sütött.
Az MSZMP új elnöke Nyers Rezső, a négytagú elnökség további tagjai Grósz Károly főtitkár, Németh Miklós kormányfő és Pozsgay Imre államminiszter.
1989. június 25.
Már a jugoszláv-román határon is van szögesdrót, egy hónapja nem is nagyon adnak ki átlépési engedélyt a kishatárforgalomban, úgymond minden embernek a termőföldeken a helye… Nyugati vélemények szerint ezzel Románia a Párizsban zajló emberjogi konferencián a vádlottak padjára került. Sokat érünk vele!
államhatár nagy részén már elkészült a két-két és fél méter magas, tízsoros szögesdrót akadály
1989. június 26.
Erős kijelentések, amelyek nem maradtak következmények nélkül: Tabajdi Csaba, az MSZMP külpolitikai kapcsolatainak osztályvezető-helyettese szerint a délkelet felől, Románia részéről fenyegető veszély arra készteti Magyarországot, hogy vizsgálja felül védelmi doktrínáját. Úgy véli ezen kívül, hogy Grósz Károly teljesen elvesztette a magyar közvélemény bizalmát a román-magyar kapcsolatokban mutatott tétovázása miatt. A kijelentések a La Stampa és L’Unita című olasz lapokban láttak napvilágot, mire Tabajdi Csabát felfüggesztették állásából. Közvetlen felettese megvédte munkatársát, és elmondta, hogy demokráciában mindenkinek szabad véleménynyilvánítási joga van, főleg, ha tényeket közöl, hiszen Románia az utóbbi időben a „szabad piacon” középhatótávolságú atomfegyvereket szerez be!
Tragikomikus: nem tudni, miért, kinek az utasítására, lebontották a szögesdrótkerítést a magyar-román határon.
„Spontán” nagygyűlés Aradon abból az alkalomból, hogy a „nép” fel van háborodva a magyar rádió és televíziós adások románellenes hangja miatt. De miért nézik olyan kitartóan? Mert jókat röhögnek a Titánia című filmen például, amely a „dicsőséges” diktátorházaspárról szól. Többek között… Bár itthon is nézhetnénk!
1989. június 28.
Újabb „korszakalkotó” beszéd N.C.-től, tele dicsekvéssel, a megszokott fordulatokkal, amelyeket már mindenki ismer. És megszórva alaposan nyílt és burkolt fenyegetésekkel Magyarország ellen.
1989. június 29.
Érdekes fejlemény: Tabajdi Csabát mégsem függesztik fel állásából, mert kijelentései a román fenyegetést illetően a tegnapi N.C.-beszéd után kézzelfoghatóak. Amellett ez is jelzi, hogy Grósz Károly hatalma leáldozóban van.
1989. június 30.
Egykori osztályfőnökömet kerestem fel, Filep Sanyi bácsi nagyon érdekeseket mondott a magyar történelemről, a második világháború utáni évekről, amelyeket fiatal tanárként élt meg.
Eltelt egy fél év a várakozásaim beteljesülése nélkül. Talán a második félév meghozza a változást, amire annyian várunk!
