Nem szeretnék versenyre kelni a magyar külügyminiszter minapi romániai körútján elhangzott ki-és bejelentésekkel, de mielőtt „kiderülne”, hogy Marosvásárhelyre is elsőként érkezett volna Szijjártó Péter a hivatalban levő magyar külügyminiszterek közül, fellapoztam 2011-ben megjelent könyvemet (Napló, 1988-2004, Pro Print Kiadó, Csíkszereda, 2011). Idézem soraimat, amelyek az egész könyvben a napi rendszerességgel végzett bejegyzéseimet tartalmazzák.
„1993. szeptember 17.
Jeszenszky Géza magyar külügyminisztert fogadtuk a székházban (sz.m. – a Maros Megyei Tanács alelnöke voltam), ahova „elfelejtették” kitűzni a magyar nemzeti zászlót. Ez a feladat a Prefektúra hatáskörébe tartozott, a megbeszéléseken senkinek nem volt (jogosan, törvényesen nem is lehetett!) ezzel kapcsolatban megjegyzése. Eszembe nem jutott volna, hogy „elfelejtik” – milyen naiv vagyok még mindig!
A délelőtti fogadáson sikerült (magyarul!) elmondanom Jeszenszky Gézának, a hivatalos nyilvánosság előtt, néhány gondolatomat a megye legfontosabb célkitűzéseiről, és szót ejtettem arról is, hogy szerintem a közigazgatás azért is akadozik, mert a prefektúrákkal sok az átfedés. Megjegyeztem, hogy 1990. március 20. előtt március 19. volt, és minden egyéb vélemény ellenére továbbra is igencsak létezik etnikai feszültség nálunk, annak ellenére, hogy a szomszédok szomszédok maradtak, a barátok pedig (már, amelyik!) barátok. Láttam, nem minden résztvevőnek tetszett, amit mondtam, szívták is a fogukat, de megjegyzést nem fűztek hozzá.”
Eddig az idézet a könyvből. Nem néztem utána, ezért nem tudom, hogy (esetleg) már azokban az években (1990-1994) járt-e hivatalban levő magyar külügyminiszter Sepsiszentgyörgyön, de arra szívesen emlékszem, hogy volt alkalmam az első Orbán kormány idején Marosvásárhelyen találkozni Martonyi János külügyminiszterrel.
Sajnos, manapság „illik” elfelejteni azt is, hogy a néhai Horn Gyula látogatása 1992. október 22.-én Marosvásárhelyen olyan népszerűségnek örvendett, hogy a Kultúrpalota zsúfolásig telt meg az érdeklődőkke.
Egy szó, mint száz: a „történelem” nem a mostani magyar kormánnyal kezdődött, és minden „jóslat” ellenére nem is azzal fog végződni.
Budapest, 2022. február 17.