Nincs még egy olyan sportág, ahol a klubvezetők ennyire semmibe veszik az elnököt, mint a magyar futballban, pedig a szövetség vezetője nemzetközileg elismert bankár, a legnagyobb magyar pénzintézet felépítésében kulcsszerepet vállalt szakember: ha valakit, akkor Csányi Sándort nem lehet átverni pénzügyekben. És azt se lehet mondani, hogy ne szólt volna időben: 2019-ben, hat évvel ezelőtt feldúlva ostorozta a felelőtlen, pazarló, és a sportág érdekeit egyáltalán nem szolgáló játékospolitikát és gazdálkodást, mivel a vezetők a magyar fiatalok helyett légiósokat fizetnek. Azt mondta, rossz az a beidegződés, hogy az edzők dolgába nem lehet beleszólni, s a hűtlen gazdálkodás kategóriájába sorolta a klubok gyakorlatát „mert nem a saját pénzükből csinálják!”
Az állam azóta az ekhóval kiemelte a játékosokat és a klubokat a közterhek viselése alól: ilyen kegyre egyetlen vállalkozó vagy közember nem számíthat, ha épp nem Matolcsy Györgynek hívják.
A dörgedelem hat éve hangzott el, ehhez képest a pénteki tisztújító közgyűlésen (ahol majd újra megválasztják) még mindig központi kérdés a „gazdálkodás” és a „szakma”. A szövetség elemzése szerint az akadémiai képzés hatékonysága elégtelen, számuk indokolatlanul magas, a szakmai munka és a finanszírozás az MLSZ hatókörén kívül történik – az állam fizeti közpénzből.
Elegánsan minősítette a sokszor bárdolatlan közeget, „a sportág emberierőforrás-minősége (tulajdonosok, sportvezetők, edzők) nem javult a megcélzott mértékben.”
Ha elfogadják a javaslatot, akkor öt magyarnak kell a pályán lennie, különben csökken a központi támogatás. De ez adminisztratív megoldás. Egy rendelettel tizenegy magyar fiatal lesz a kezdőben, ha a kluboknak a bújtatott állami szponzoráció helyett az általuk termelt jegybevételből kell megélniük. Ahogy a világ más pontjain. Ez tavaly az NB I összbevételének kettő százaléka volt.
Még egyszer: kettő.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2025. május 7-én.
