A fekaügy elrendezve, a labda pattoghat, az MLSZ kis bizottsága pedig elhúzhat oda, ahova a Kígyó sziget védői küldték az oroszokat. Három szó, mindössze három Instagramon leírt szó elég volt ahhoz, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség szembe menjen saját szabályaival, elveivel, meggyőződésével.
„Je suis Mészöly!” – írta hetyke együttérzéssel Orbán Viktor, miután Mészöly Gézát három hónapra eltiltotta a szövetség, mert azt mondta amúgy dicsérő kontextusban saját játékosáról, hogy „nem szerettem én se játszani ilyen nagydarab feka ellen.” Csányi Sándor MLSZ elnök szerint a bizottság a rasszista megnyilvánulás esetén adható legkisebb büntetést szabta ki, erre fel Orbán Viktor kommentben jelezte nemtetszését (magyarul: „Én is Mészöly vagyok!”). A testület erre még a legkisebb büntetést is csökkentette, s Mészöly már pénteken az Újpest kispadján ülhetett.
Ez kis szösszenet tűpontosan írja le a rendszert, már üzenni sem kell, elég kiírni egy felületre három szót, és alul máris tudják, mi a teendő. Innentől pedig nem Mészölyről szól a történet – akitől távol áll a rasszizmus, négy évig élt és játszott Franciaországban, ahol ezt zsigerből nem tolerálják, ráadásul egy életigenlő, elfogadó karakter, ámbátor ez kétségtelenül béna elszólása volt –, hanem arról a rendszerről, amelynek működését pofon egyszerűen példázza a történet.
Legfeljebb az MLSZ bizottsági tagjai most azt kérdezik egymástól: mi a francnak vagyunk, ha egy háromszavas miniszterelnöki bejegyzés elég ahhoz, hogy a „legkisebb büntetést” is negligáljuk?
Je suis, feka! – üzenjük akkor, mert ebben a rendszerben nem az a bűn, ha fekáznak, zsidóznak, cigányoznak vagy buziznak, hanem az, ha emiatt a miniszterelnöknek kedves arcot elmarasztalják. Pont mint az ennél ezerszer súlyosabb kegyelmi ügyben. Abba ketten belebuktak. De nem is üzenget az Instán a „Je suis Mészöly!”
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. március 12-én.
