Napokon keresztül próbáltunk olyan erdélyi református lelkészeket találni, akik vállalni merik véleményüket, beszélnek Balog Zoltánnak az átpolitizált egyházvezetéséről, arról, hogy ez milyen hatással van a református közösségre. Mit gondolnak az elnöki kegyelemben részesült zabolai származású K. Endre ügyéről, hogyan vélekedik az egyház egy pedofilnak falazó emberről, mit jelent az, ha a legfelsőbb egyházi vezető jár közben egy ilyen ember megkegyelmezéséért? Nem jártunk sikerrel. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke is visszautasított. A válasz legtöbb esetben az volt, hogy bár van véleményük, nem kívánják azt megosztani a sajtóval, papokként nem kommentálják a politikai aktualitásokat. Holott az egyházi emberek is állampolgárok, nekik is joguk van a demokratikus szabályok szerinti szabad véleménynyilvánításra. Sőt, az egyháznak nemcsak joga, hanem kötelessége volna véleményt nyilvánítani olyan közéleti témákban amelyek morális problémákat vetnek fel. És ha már olyan kérdésekben, mint az, hogy kire szavazzanak az erdélyi magyarok, nem fogta vissza magát az egyház, akkor ilyenkor, amikor irányt, erkölcsi tartást kellene mutatni a híveknek, mitől félnek az erdélyi lelkészek?
Ellentmondásos, de miközben épp a politikára hivatkozva tagadják meg a választ, egyrészt éppen az egyház és a politikum sokszoros összefonódásával magyarázható a hallgatás. Hiszen a politikum is hallgat.
A húsvétot megelőző böjti időszakot a keresztények a megtisztulásra, elmélkedésre használják. Bőven válogathatunk idén is, hogy mi az, amit le kellene tisztáznunk magunkban: például azok a kérdések, amelyeket fölvetettek a budapesti Hősök terén a tüntetők, akik valós gyermekvédelmet követeltek, miután kiderült, hogy Novák Katalin köztársasági elnök egy pedofil bűntársának megkegyelmezett. Az ügy alapjaiban rengette meg nemcsak a Fideszt, az Orbán-kormányt, hanem a református egyházat is. Mert K. Endre kegyelméért maga a református zsinat elnöke, Balog Zoltán püspök járt közben, aki azóta szintén lemondott a zsinatelnökségről, de megtartotta püspöki tisztségét.
Annak ellenére, hogy az „anyaországi” politikai válságra és elnöki lemondásra vártunk egy reakciót az RMDSZ részéről, az erdélyi magyarok érdekképviselete mély csendbe burkolózott, átengedte az értelmezés, keretezés, iránymutatás lehetőségét ugyanannak a magyarországi kormánymédiának, amely az elmúlt évek alatt sikeresen oroszpártivá, Eu-szkeptikussá és hűséges Fidesz-szavazóvá hangolta az erdélyi magyarokat. Novák Katalin lemondása tehát nem volt téma az RMDSZ-es kommunikációban. Sem egyetértést, sem bírálatot, sem szolidaritást, sem helytelenítést nem fogalmaztak meg. Mintha semmi dolguk nem lett volna soha a leköszönt államelnökkel, mintha nem azon munkálkodtak volna éveken keresztül, hogy a lehető legszorosabb kapcsolatot alakítsák ki vele, és mintha eddig nem azt mutogatták volna, hogy mennyire erős az a kapocs, ami összeköti őket.
Az erdélyi történelmi egyházak ugyanezt a technikát alkalmazzák, holott korábban nem fogták vissza magukat a különböző pártpolitikai megnyilvánulásoktól. Hiába volt példa magyarországi megszólalásokra, hiába figyelmeztettek odaátról egyes egyházi emberek, hogy „hitvallási helyzet” van. Erdélyben nincs hitvallási helyzet, csend volt, van, és valószínűleg így is marad. A zárt, fegyelmezett rendszert, az „egységet” semmi nem bontja meg.
A Transtelex egyik első cikkében már rámutattunk a 2022-es választások előtt, amikor a Fidesz kampányüzenetekkel szőnyegbombázta Erdélyt: a politikum, az egyházak, egyes civil szervezetek és a párthű sajtó, mind úgy kampányoltak a Fidesznek, mintha nem volna holnap. Az egyházaknak kiemelten fontos szerep jutott ebben a periódusban, és meg is tették a magukét, mert ezt „valláserkölcsi kötelességként” értelmezték. A kifejezés Kovács Gergely gyulafehérvári római-katolikus érsektől származik, aki a 2020-as romániai parlamenti választások alkalmával kampányolt így az RMDSZ mellett. Az erdélyi magyar történelmi egyházak esetében tehát nem ismeretlen az a gyakorlat, hogy kiállnak politikusok, politikai pártok mellett. Akinek van türelme, keresse vissza az Eurotrans Alapítvány Facebook-oldalán, a 2022-es kampányra készült videógyűjteményét: ott van Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület azóta nyugdíjba vonult püspöke, Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Adorjáni Dezső evangélikus püspök és Kovács István unitárius püspök szavazásra buzdító klippje is.
Amikor Novák Katalin kétéves államfői működésének erdélyi útjait összegeztük, kiderült, hogy az egyházfőkkel való kapcsolattartás, a templomszentelések, az egyházi ünnepeken való megjelenés kiemelt helyet foglaltak el a látogatások között. A köztársasági elnök mellett pedig mindig ott álltak az egyházi vezetők is. Novák lemondásakor azonban senki nem érezte úgy a felsorolt püspökök közül, hogy meg kellene szólalnia.
Nem szólalt meg Böjte Csaba ferences rendi szerzetes sem, aki Novák kezéből vette át a Magyar Becsületrendet, és akinek elköteleződése az Orbán-kormány iránt nem ismeretlen. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője is nyíltan a jelenlegi Fidesz-kormány mellett kampányolt, és a választáson való részvételre buzdította a kettős állampolgárságú erdélyi magyarokat. Nem csoda, hogy amikor kirobbantak a Böjte által működtetett gyermekotthonokban felfedezett pedofília-botrányok, akkor épp a magyarországi kormánymédia sietett Böjtének az imidzsét tisztára mosni. Olyannyira, hogy végül a becsületrenddel is sikerült kitüntetni azt az egyházi szereplőt, akinek nyilatkozatai a nőkről, a családon belüli erőszakról, az árva gyerekekről nyilvánvalóvá tették, hogy Böjtéből hiányzik az empátia, a szembenézés és a felelősségvállalás bátorsága is.
A naponta több vallásos, áhítatos gondolatot és imádságot posztoló Böjtének nem volt egyetlen reakciója sem a kegyelmi botrány és Novák lemondása kapcsán. Nem is lehetett, hiszen a bicskei gyermekotthonban történteket már az első naptól kezdődően párhuzamba állították a Dévai Szent Ferenc Alapítvány tusnádfürdői, kászonaltízi és a szovátai otthonaiban történtekkel.
És éppen emiatt fontos itt is a bicskei pedofil bűntársának kegyelmi ügyéről beszélni, mert megvannak azok az erdélyi gyermekbántalmazási, szexuális zaklatási ügyek, amelyeket csak a független sajtó tematizált, és nem volt sem a politikum, sem az egyházak részéről érdemi reakció rá. A Böjte-otthonokban történt szexuális visszaélési ügyeket említettem már, de ezek mellett ott van a Transtelex által feltárt sepsiszentgyörgyi tanár ügye: Szabó József zenetanár és kórusvezető ellen kiskorúak ellen elkövetett szexuális bűncselekmények és nemi erőszak miatt emeltek vádat február elején. Ott van az Átlátszó Erdély által felgöngyölített csíkszeredai ügy, amelyben a Márton Áron Gimnázium érintett. Nemrég írtuk meg, hogy a kiskorú tanítványait behálózó Orbán Zsolt jelenleg is kiskorúakkal foglalkozik Csíkszeredában!
Ha kiállnak a politikusok és az egyházak bármit is mondani a magyarországi pedofil-botrányról, akkor az a feltárt erdélyi ügyekre is hatással van, márpedig azokról mindeddig érdemben semmit nem mondtak. Az erdélyi történelmi egyházaknak pedig legalább akkora felelősségük van ebben a történetben, mint a politikumnak. Hiszen átvettek a politikai érdekképviselettől nagyon sok szerepet: gyermekotthonokat működtetnek, komoly szereplői az erdélyi magyar közoktatásnak, közösségszervező, pénzosztó szerepük jelentős.
A most hatalmon lévő politikai erők arra törekednek, hogy saját hasonmásukra formálják az egyházakat, a politikai érdek alakítja az egyházi üzeneteket is. Bár a kegyelmi ügyről nem beszélnek, nem kérdéses, hogy az idei választási évben ismét kampányolni fogjuk látni a püspököket és Böjte Csabát is. A kampányüzenetek megosztása nem jelent majd akkora lelkiismereti gondot, mint egy pedofilbotrányban való megszólalás.
Hogy találják meg a hívek ilyen körülmények között a visszautat az evangéliumi gyökerekhez? Kiről vegyenek példát, hogyan kell hitelesen élni, nem bort inni és vizet prédikálni? Kit kövessenek, amikor oda kell állni a társadalmilag fontos ügyek mellé: például a roma integráció ügyét előbbre vinni, fellépni a nők ellen elkövetett erőszak ellen, kiállni a kisebbségekért (igen, a szexuális kisebbségekért is), az emberi jogokért, gyakorolni a cselekvő szolidaritást a szegényekkel, a társadalom peremén levőkkel, a kirekesztettekkel szemben? Kinek a bátor kiállásából inspirálódjanak, amikor fel kell szólalni azok helyett, akik nem tudják hallatni a szavukat?
Persze, nagy hiba volna feltételezni, hogy minden pap vagy egyházi vezető az anyagi érdekeket (is) szolgáló politikai aktivizmusnak az elkötelezettje. Vannak körülöttünk olyan szociális érzésű egyházi személyek is, akik Jézus eredeti tanításának szellemiségét követik hivatásukban. Köszönet érte. És ne feledjük, hogy a tizenkét tanítvány közül kettő tagadta meg Jézust: Júdás a főpapoktól kapott pénzért, Péter pedig a tőlük való félelmében.
#Ne féljetek!