A magam részéről azt tartom valószínűnek, hogy nem fognak szexvideót közzétenni Magyar Péterről. S hogy miért gondolom ezt? Azért, mert ez az ütés Varga Juditot legalább olyan mértékben eltalálná, mint a volt férjét. Ha ugyanis megteszik, akkor Varga Judit, miután megbukott politikusként, megbukna emberként és anyaként is. A gyermekei, míg élnek, nem tudnák megbocsátani neki, hogy azokat szolgálta fenntartás nélkül, akik az apjukkal szemben ezt az ocsmány, bűnös lejárató akciót megtervezték és elkövették, s hogy ezt nem akarta, vagy nem tudta megakadályozni.
Varga Judit, mint politikus, nem tudta, vagy nem akarta megakadályozni sem a Pegazus-ügyet, sem a Völner-Schadl-ügyet, sem pedig a kegyelmi ügyet. Mindhármat meg kellett volna akadályoznia, ha pedig nem tudta, mert nem volt abban a helyzetben, hogy megtegye, akkor le kellett volna mondania. Mindhárom ügy miatt van még elszámolni valója a nemzettel szemben, és remélem, hogy sor is fog kerülni erre az elszámoltatásra. Minden kiemelkedő képessége és tudása ellenére nagyon rossz miniszter volt. Gyenge volt és súlytalan. Alkalmatlan volt a posztjára, s valójában valószínűleg nem is ő, hanem Völner Pál irányította a tárcát. A politikussal szembeni minden negatív véleményünk ellenére azonban semmi okunk bármi rosszat gondolni az emberről és az anyáról, s szeretném, ha ez így is maradna.
A szülőket, hozzon bármit is az élet, a gyermekeikért való felelősség egy életen át összeköti. Nem tudok most mást tenni, mint szurkolni Varga Juditnak is, Magyar Péternek is és a gyermekeiknek is, hogy ne történjék olyan, ami helyrehozhatatlan károkat okozhat a kapcsolatukban, a lelkükben, a pszichéjükben, az egész további életükben, s mely infernális mélységekbe löki az amúgy is csak erős gyomorral elviselhető magyar politikai életet. Talán még meg lehet állítani az elmebajt, a gátlásokat nem ismerő őrületet, mely nincs tekintettel semmire és senkire.
A fideszes politikusoktól pedig azt kérem, hogy értsék meg: egy parlamentáris demokráciában egy pártnak sincs alanyi joga évtizedeken át hatalomban lenni, és készítsék fel magukat lelkileg arra, hogy méltósággal, emelt fővel tudják átadni a hatalmat, ha a nép áprilisban úgy dönt, hogy a továbbiakban nem őket bízza meg a hatalom gyakorlásával.
Churchill azt követően fogadta el emelt fővel a vereséget a választáson, hogy megnyerte a világháborút. Ha neki sikerült, talán sikerülhet a fideszeseknek is. A hatalom nem az élet. A hatalom csak a lelkileg torzult, beteg pszichéjű emberek számára jelenti az életet, egészséges lelkű ember számára nincs szükség semmilyen hatalomra ahhoz, hogy teljes, harmonikus és boldog életet éljen. A nemzetért, a hazáért lehet dolgozni, küzdeni ellenzékben is, sőt, lehet dolgozni, küzdeni értük a politikán kívül is.
A magyar politikai élet ma pontosan olyan, amilyen Orbán jelleme és egyénisége, úgy is mondhatnám, hogy Orbán beszennyezte a magyar politikát a jellemével. Mivel egy totálisan centralizált rendszert épített ki, mindenről, ami ebben az országban az elmúlt tizenhat évben történt és a bukásáig még történni fog, kizárólag őt terheli a felelősség. Ha megbukik, azért is kizárólag ő lesz a felelős, bárhogy is szeretné már előre másokra hárítani a felelősséget. A fideszes politikusoknak, különösen a fiatalabb generáció tagjainak pedig véleményem szerint nagyon alaposan el kellene gondolkodniuk azon, hogy meddig kívánják pártjuk jövőjét és saját politikai pályafutásukat a Soros által útjukra indított, kiöregedett kollégiumi élcsapat minden tekintetben leszállóágban lévő tagjaihoz kötni, és nem lenne-e okosabb megszabadulva tőlük egy modern, normális, koalícióképes pártot építeni.
Ha vannak a Fideszben olyan politikusok, akikben van emberség és belátás, akik szerint a politikának nem gátlástalan hazudozásról, vagyonfelhalmozásról és az ellenfél megsemmisítéséről kell szólnia, hanem a haza és a nemzet önzetlen szolgálatáról, akkor szálljanak szembe azokkal, akik szerint a hatalomért semmilyen ár sem túl nagy, akik szerint bűncselekmények elkövetése, emberek, családok tönkretétele sem túl nagy ár, akik szerint még a saját politikai közösségbe tartozók emberként és anyaként való megsemmisítése sem túl nagy ár, mert a hatalomnak kizárólag csak a hatalom megtartása a célja és a hatalmon kívül nem tudják elképzelni az életüket.
Közös felelősségünk, hogy ne lépjünk át egy olyan határt, ahonnét már nincs visszaút, hiszen minden vitánk ellenére mégis csak egy nagy család tagjai vagyunk, melyet úgy hívnak, hogy magyar nemzet. Próbáljunk hát ennek megfelelően viselkedni egymással, mert enélkül a közös hazánkra és a magyarokra csak hanyatlás jöhet.

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. február 12-én.