Victor Ponta, Románia korábbi miniszterelnöke és jelenlegi független államfőjelölt döbbenetes kijelentést tett a „Hai, live! cu Turcescu și Andronic” című podcastben: 2014-ben, a Duna menti nagy áradások idején állítása szerint személyesen rendelte el a Vaskapu megnyitását, hogy Belgrádot megvédjék az árvíztől – miközben romániai falvakat szándékosan árasztottak el.
Ponta az interjú során nemcsak a döntés súlyát ismerte el, hanem nyíltan eldicsekedett azzal, hogy ennek „jutalmaként” megkapta a szerb állampolgárságot. Hozzátette: az akcióról szándékosan nem tájékoztatták a sajtót, a lakosságot időben kitelepítették, az anyagi károkat pedig állítása szerint gyorsan kifizették. A volt kormányfő nevetve emlegette, hogy „Dinescu kúriája is víz alá került Cetatenál, de kifizettem. Többet adtam neki, mint amennyit az a viskó ért”.
Ponta így érvelt: „mit tehettem volna? Belgrádról volt szó! Ez az a Belgrád, ahol Hunyadi János megverte II. Mehmed szultánt! Mit mondhattam volna? ’Igen, árasszuk el Belgrádot, csak hogy megmentsük Dinescu borospincéjét?’” Majd hozzátette: „A kúria újjáépült, és most nagyon jó állapotban van. Szóval ez történt.”
A beismerés nem csupán morális és jogi kérdéseket vet fel – különösen, hogy Ponta saját bevallása szerint a döntést a nyilvánosság teljes kizárásával, zárt körben hozta meg –, hanem belpolitikai szinten is robbanásszerű hatása lehet. Egy, a nemzeti szuverenitásra és a román érdekek védelmére kampányoló államfőjelölttől különösen ellentmondásos az a kijelentés, hogy szerb városokat mentett meg romániai települések elárasztásának árán.
Egy másik részlet az interjúból: „Péntek éjjel volt, éjfélkor hívtam mindenkit a kormányhoz. Reggel 5-kor már ott voltak a csendőrök, a katasztrófavédelem, mindenki a román falvaknál a Duna mentén. Dinescut is elárasztottuk akkor, talán ezért nem hív meg mostanában, hogy én is kavarjak a kondérban, mert ő mindig ott van a kondérnál.” Ezzel valószínűleg arra utalt, hogy a tavalyi kampányban az akkori liberális elnökjelölt, Nicolae Ciuca életút-kötetét egy ilyen kondérkavargatós alkalommal mutatták be.
Ponta szerint a szerb állampolgárságot nem az elnök, hanem a parlament adta meg, és „tiszteletbeli állampolgárság volt, ugyanakkor kaptam meg, mint Steven Seagal.”
Azt is elmondta, hogy akkor úgy gondolta, végleg visszavonul a politikától, és nem okoz gondot a kettős állampolgársága. Egyébként is „szeretem Belgrádot, nagyon szeretem Szerbiát” – jelentette ki. Most viszont – mivel államfőjelöltként kötelező lemondani a kettős állampolgárságról – már beadta a lemondási kérelmet: „Két hete benyújtottam a kérelmet, most el kell mennem a szerb belügyminisztériumba, hogy aláírjam.”
A kijelentések elég nagy vihart kavartak a sajtóban és közösségi médiában, mire Ponta másnap reggel Facebook-bejegyzésben reagált: „Felkészültem a Soros-hálózat és a korruptak mocskos, kétségbeesett támadásaira, akik félnek tőlem. Semmi és senki nem tud megállítani az utamon. Nem fogok hátbatámadásokkal foglalkozni, mint az USR-nél, és nem fogok elbújni egy frusztrációitól vezérelt újságírónő szoknyája mögé sem!”
Ponta szerint 2014-ben Európa elmúlt 120 évének legnagyobb áradása sújtotta a térséget: „Romániában – szerencsére – a szakemberekkel együtt meghoztuk a szükséges intézkedéseket, egyetlen román élete sem volt veszélyben. Az anyagi károkat gyorsan kijavítottuk, a kártérítéseket kifizettük. Ugyanakkor, jó szomszédként, segítettünk a bajban lévő országoknak is.”
Végül hozzátette: „Egy vezető gyors és helyes döntéseket hoz – én ezt tettem! Azok, akik most vádaskodnak, 2014-ben még velem dolgoztak a kormányban! Együtt védtük meg a románokat és segítettünk a szomszédoknak! És így kell ezt továbbra is csinálni!”
Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Ponta egyik legismertebb támogatója, Sebastian Ghiță, 2016 óta Szerbiában él, miután Romániában több korrupciós ügyben is eljárás indult ellene. A Ponta–Szerbia kapcsolat így különösen kényes politikai kérdésként merül fel.
Politikai reakciók: „Nehéz döntések” vagy nemzeti árulás?
Victor Ponta beismerése nem maradt válasz nélkül a román politikai elit részéről sem. Marcel Ciolacu, aki Ponta egykori politikai szövetségese volt, óvatosan, de kritikusan fogalmazott. Egy zilahi sajtótájékoztatón azt mondta: „Ez egy kormányzati döntés volt Victor Ponta részéről. Ha miniszterelnök vagy, néha olyan döntéseket kell hoznod, amelyeket nehéz megmagyarázni. Az én véleményem szerint én nem hoztam volna meg ezt a döntést.” Ciolacu ezzel finoman elhatárolódott Ponta lépésétől, és azt sugallta, ő nem választotta volna ezt az utat.
Sokkal élesebben reagált Nicușor Dan, aki jelenleg szintén az államfői posztra pályázik. Facebook-posztjában és nyilatkozataiban keményen támadta Pontát:
„Victor Ponta 2014-ben úgy döntött, hogy román falvakat áraszt el, hogy Belgrádot megmentse. Ez döbbenetes – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy most éppen egy ’szuverenista’ kampányt folytat ’Románia az első!’ jelszóval. Ezzel a húzással viszont bebizonyította, hogy Szerbiát tette az első helyre.”
Nicușor Dan azt is kiemelte, hogy Ponta e döntése után kapta meg a szerb állampolgárságot – „egy időben az oroszbarát Steven Seagallal”, és hogy annak ellenére sem mondott le róla azonnal, hogy most az államfői tisztségre pályázik. Dan felszólította Marcel Ciolacut, hogy hozza nyilvánosságra a 2014-es döntés minden dokumentumát, beleértve az esetleges titkos anyagokat is:
„A románoknak joguk van tudni, mi alapján döntött úgy Victor Ponta, hogy a Dunát ne Belgrád, hanem romániai falvak irányába engedje ki. Kérem Marcel Ciolacut, hogy tegye nyilvánossá az összes dokumentumot ezzel kapcsolatban” -írta.
Az elnökjelölt szerint az ügy nem csupán egy rossz döntés kérdése, hanem egy politikai karaktervizsga is: hogyan viszonyul egy „szuverenista” politikus a nemzeti érdekhez, ha az összeütközik személyes vagy geopolitikai preferenciáival?
Nicușor Dan emellett arra is utalt, hogy Victor Ponta korábban Belgrádban találkozott régi szövetségesével, Sebastian Ghițăval, aki 2016 óta Szerbiában él, hogy elkerülje az ellene folyó romániai büntetőeljárásokat:
„A ’szuverenista’ Victor Ponta elmagyarázhatná végre a románoknak, miért választja mindig Szerbiát: amikor arról dönt, hogy hol legyenek az árvízkárok, hol legyen az állampolgársága, és hová rejtse az igazságszolgáltatás elől menekülő barátait.”
Vig Emese
