A szerző Vladimir Udrescu, magyar fordítója Bartha György.
Vladimir Udrescu: Ora de ceai – Teaidő. Poezii traduse din limba română de Bartha György, Editura TipoMoldova, Iași, 2022. Colecția BIBLIOFIL, poezie contemporană, ediție bilingvă;
Vladimir Udrescu: Ora de ceai – Teaidő. Román nyelvből fordította Bartha György, TipoMoldova Könyvkiadó, Jászvásár, 2022. Bibliofil sorozat, kortárs költészet, kétnyelvű kiadás.
În loc de PREFAȚĂ
“ fraza are instinct animalic / și devoră puii metalici ai verbelor / pe care-i sfâșie”
Nutrim convingerea că avem de a face cu un poet realmente autentic, la care demne de atenție ni se par două lucruri: plăcerea de a produce metaforă din elemente fruste, agreste, alăturate altora, de proveniență livrescă, ținând de filosofia sufletului; dorința de armonizare a unor straturi geologice diverse ale poeziei, reluând, într-un fel, acțiunea de explorare și reabilitare a resurselor apuse de poeticitate, de acolo de unde au abandonat-o textualiștii. Dar nu aici stă surpriza discursului liric al acestui poet ambițios, ci mai ales în felul de a activa, de a naturaliza starea scripturală a poemului; la el, abstracțiunile o iau razna, capătă statut de siluete furibunde – în mișcare și cu materialitate – rătăcite în viața obiectuală, sau se înglobează meleagului imaginar al sufletului. Găsim aici rudimente de suprarealism, desi poetul vrea să prelungească textualismul, însuflețind cu predilecție elemente de retorică, integrându-le unei concreteți lucide, așezate în desenul ceremonial al lumii. De fapt, cred că aici se află frumusețea stranie a acestor poeme, în care materia livrescă sau semiotizantă populează fluxul confesiv. Intimitatea însingurată, ursuză a poetului devine un aprig câmp de luptă în care se înfruntă, se războiesc tot felul de armate de concepte, tropi, trăiri, arătări și vedenii, care de care mai încinse, mai belicoase, aglomerând ființa stingheră, agresată de prigoana unui secol orb, fără țintă precisă, dominat de instinctual agresiunii, al bătăliilor aprige în spațiul ancestralității. Prefigurând vremea din urmă, universul acestei viziuni se polarizează între eremiții de taină, adânciți în rugăciuni și extaze, și războinicii sub drapel negru încremenit, făcând să huruie vuietul primordial. Între aceste tărâmuri se strecoară ființa precară, ca o scamă pe fluviu – sufletul înaintând spre vitralli divine, imagine emblematică pentru scrisul lui Vladimir Udrescu, cu felul său de a disimula decăderea universală. Despre acest nume vom mai auzi. Autorul face parte din categoria poeților cu o perspectivă formată asupra posibilităților limbajului simbolic de a înregistra în poezie curenții instinctivi ai lumii de azi spre cea de mâine.
CRISTIAN LIVESCU
(Convorbiri literare, nr.10/166, octombrie 2009)
ELŐSZÓ helyett
“a szöveg állati ösztönnel / falja fel az igék vas-kölykeit / miután szétszaggatta azokat.”
Az a benyomásunk, hogy valóban autentikus költővel van dolgunk, aki esetében, úgy tűnik, két dolog érdemel figyelmet: az a kedv, ahogyan kidolgozatlan, rusztikus elemeknek a könyv-eredetű elemekhez, a lélek filozófiájához tartozókhoz történő társítása révén alkot metaforát; és az a törekvés, ahogy a költő egymásnak ellentett költészeti rétegeket próbál meg összeegyeztetni egymással, újrakezdve valamiképpen – onnan, ahonnan a textualisták abbahagyták – a líraiság régi, elapadt forrásainak a felkutatását, újrahasznosítását és rehabilitációját. Ám ezen ambiciózus költő lírai diszkurzusában az igazi meglepetést nem is ez jelenti, hanem az a mód, ahogyan a vers írott jellegét aktiválja, hitelessé teszi; ahogyan az elvonatkoztatottságok elszabadulnak, mint a megveszekedett, valóságos élet és mozgás nyers sziluettjei, ideái, belevegyülve a tárgyi valóság tényei közé, vagy pedig a lélek képzeleti tájait népesítve be. Találkozunk itt szürrealista indíttatásokkal, bár úgy tűnik, a költő a textualizmust akarja továbbéltetni, elsősorban retorikai elemeket téve lelkesekké, világos konkrétumok közé integrálva őket, besorolva a világ szertartás-rendjébe. Tulajdonképpen megállapíthatjuk, hogy éppen abban rejlik e költemények bizarr szépsége, ahogyan a könyvi vagy jelképesített anyag benépesíti a vallomásos folyamatot. A költő elmagányosodott, zárkózott intimitása így válik feldúlt, véres csatamezővé, ahol különböző felfogások hadseregei esnek egymásnak: változatos trópusok, megélések, jelenések és látomások, arra igyekezve mindenikük, hogy hevességben túltegyen a másikon, megrohanván a magárahagyott, gyámoltalan lényt, akire egy vak évszázad pontos célt nélkülöző üldöztetése támadt, olyan, amelyet csupán a vak agresszió ösztöne éltet: az ősiség terében zajló elkeseredett csatáké.
Előrelátva az utolsó időket, a látomások univerzuma kétféle entitás köré polarizálódik: egyfelől az imába és eksztázisba merülő remete-élet, másfelől a kifeszített, megkövült fekete zászló alatt felsorakozó, ősi primordiális üvöltést hallató harcosok népe. E két világ közé belopózkodik – miként a folyóvíz által sodort pihe – az isteni színes üvegablakok felé törekvő lélek: Vladimir Udrescu költészetének emblematikus költői képe ez, amellyel a költő a világhanyatlás tényét disszimulálja, leplezi el. A költő nevéről még hallani fogunk. Szerző azok közé a költők közé tartozik, akik kialakult távlatokkal bírnak abban a tekintetben is, ami a nyelv szimbolikus lehetőségeit illeti, hogy a költészet megragad(hat)ja a világnak azokat az ösztönös folyamatait, amelyek a mából a holnapba vezetnek.
CRISTIAN LIVESCU
(Convorbiri literare, 2009. október – 10/166. szám.)
calea stelară
se mai povestește
și despre faptele glorioase
ale elementelor
cum aerul bunăoară irigă
înțelepciunea materiei
când se ridică pâcla
de pe lumina toharică
sau cum focul ia chip de minotaur
pentru luntrașul de noapte
în mai toate clipele
apa are intuiția orbilor
urmând calea stelară a magilor
o fantă în trunchiul de sequoia
al conceptelor
este gândul bun
prin burnița de zile ale rătăciților
în drumul spre echilibru
chiar și pământul face o piruetă
suavă și se așază
la locul predestinat
în scrânciob
doar aruncătorul de torțe
la răscruci
sub fulgere de vară
în miezul zilei
pânza vegetației se topește
într-o acuarelă a spiritului
creator
pietre tombale într-o lume secretă
doar în depărtare coline solitare
locuite de zei
iar aici sub orizont
un om oarecare stăpân al casei sale
care a sădit vie
2018
csillagösvény
azonkívül még az elemek
hősi tetteiről is
szól a rege
mint amikor például levegő
locsolja az anyag tudatát
mialatt a tokhár nyelv fényességét
elleplező köd felszáll
avagy miként az éjszakában evező csónakos előtt
a fellobbanó tűz minotaurusz alakját ölti magára
minden pillanatban
a vakok ösztönös megérzésének képességével
követi a víz a mágusok csillagösvényét
a gondolat mammutfenyőjének törzsén támadt
egyetlen repedés
nem egyéb mint
az egyensúly irányába vezető úton a napok homályában
tévelygők számára mutatott jószándék
maga a föld is egy kecses piruett után
elfoglalja a számára
kijelölt helyet
a körhintán
csak a fáklyadobáló
az útkereszteződésnél
a nyár villámai alatt
a déli verőn
a vegetáció vásznát
az alkotó szellem akvarelljévé
perzseli a nap tüze
egy titkos világban a sírkövek –
a távolban csak
az istenek lakta magános halmok
itt pedig a horizont alatt
egy bizonyos ember a saját házának ura
az aki szőlőtőkét ültetett
2018
în frigul etern
uvertura unui ecou luminează
porumbiștile cu incunabule sângerii
precum licuricii în cimitire
migrezi lent spre o fisură
a vieții în derivă
toate profețiile au amuțit
provincia literei e-n stare lichidă
îți acoperi clipa cu o salbă de alge
nu mai căuta
în centrul festiv al terorii
se-ncolăcește la soare un șarpe
îndoliat
lângă trovanți
cu fața-ngropată în palme
privești fanteziile cum clipocesc
în dunga asfințitului
moartea trece acum printre stalactite
și stalagmite stelare
ochiul ei desfrunzit
lasă-n urmă câmpia cu plante
pietrificate
pironit stai locului
auzi cum sporește larma
în filigranele nopții
iar firul de plumb scapătă
în luciul patimilor de apoi
un frig etern este steaua ta
2016
örök fagyban
a vérszínű ősnyomtatványok kukoricaföldjeit
bepilinkézi a visszhang-nyitány
mint temetőt a szentjánosbogarak
lassan vándorolsz sodródó életed
egy hajszálrepedése felé
elhallgattak mind a próféciák
folyékony halmazállapotúvá vált a betűk tartománya
minden pillanatodat alga-gyöngyfüzérbe takarod
a terror ünnepi középpontjában
nincs miért kutakodni többé
a napon egy gyászoló kígyó
összetekeredik
a dalnok lába előtt
tenyeredbe temetett arccal
hallgatod a képzelet csörgedezését
egy naplemente sávjába bezártan
a halál a csillagközi sztalaktitek
és sztalagmitok között suhan
lombjavesztett tekintetét elfordítja
a megkövült virágok
mezejéről
földbe gyökerezett lábbal
hallgatod az éjszaka vízjelének
egyre fokozódó zaját
a finom ólomszál pedig
a túlvilági szenvedély tótükörébe
belemerül
örök-fagy a te csillagod
2016
lupul de pustă
fără de margini este patria lui
de verbe magnetice
își crește puii sub fulgerele metempsihozei
are părul sur asemeni canonului
și duhului de eremit
singurul lui adevăr rămâne inima îngropată
în zăpezile fondatoare
noapte de noapte
lupul de pustă aleargă prin capilare
urlă la luna care scintilează în creier
cu pași de pâslă trezește bizonii din sânge
e un turbat de rasă divină
are ochii stinși precum spiritul sacru
pe care-l fugărește mii de leghe
hămesit câteodată
cu fălci de ghepard rupe hălci
din incunabule celeste
se visează hoinar furișându-se
printre manuscrisele de la Vatican
un hoitar de pergamente aramaice
lupul de pustă este
dar pe câte trepte de schituri
nu și-a primit vrăjmașul
îndeobște
cu anemice jivine sufletești se hrănește
le află dând la o parte
cu labe aporetice frunzișul
de pe literele de diamant
lupul de pustă a însoțit
cândva zeii Walhallei
de la miazănoaptea iluziilor
pe urmele lor a ademenit
osânda înțelepciunii
își amintește doar
că în hublourile nopții entropice
păru-i ardea în vâlvătăi
sub scânteile singurătății
torță olimpică dincolo de Lethe
mesajul despre canonul fondator
îl aduce-n dinți
ca un alergător de la Marathon
ca un acordor școlit de piane
fiară încolăcită la picioarele
spiritului în copilărie
lupul de pustă este
am o nedumerire îi strigă lupului de pustă
paznicul pavilionului de vânătoare
(ultimul om de pe pământ adică)
întunericul nu e întâmplător
dar dacă El este
pot ajunge pe valuri acolo
la țărmul acela
2019
pusztai farkas
hazája a mágnes-igék
alkotta végtelen
kölykeit a lélekvándorlás villámai alatt neveli fel
a szőre szürke mint a kánon
és mint a remete-lélek
a tájat megalapozó havak alá temetett szív
egyetlen igaza
a pusztai farkas minden éjjel
a kapillárisokban rohangál
az agyban villogó holdra üvölt
nemez-léptei felverik a vérben bujdosó bölény-csordát
egy isteni fajta megveszettje ő
hunytszemű miként a szentlélek
amelyet üldöz ezer mérföldön át
van úgy hogy kiéhezve
gepárd-álkapcsokkal harap ki falatokat
az égi ősnyomtatvány-testből
vagy intellektüel-csavargónak álmodja magát
aki a Vatikán titkos irattárába beszabadult
arámeus pergamenek dögkeselyűje
a pusztai farkas
hány cella-lépcsőn nem botlott
ellenségbe eddig
általában
vérszegény lélek-állatkák képezik táplálékát
amelyekre úgy lel
hogy aporikus-manccsal lesöpri
a gyémánt-betűkre rakódott avart
valaha a pusztai farkas
a Walhalla isteneit követte
az illúziók északi oldalán
nyomukban haladva szolgájává tette
az értelem kárhozatát
néha eszébe jut
hogy az entrópia éjének hajóablakában állt
a magány szikráitól kigyulladt hajjal
miként a Léthé vizén túl
lángralobbantott olimpiai fáklya
fogai között az alapozó kánon üzenetével
érkezett meg
mint maratoni futó
vagy iskolázott zongorahangoló mester
már kis kölyök-korában a pusztai farkas
a szellem lábánál összegubancolódott vadként
szeretett pihenni
valamit nem tudok kiáltja a pusztai farkasnak
a vadászlak őre
( az utolsó ember a földön ugyebár)
hogy a sötétség nem véletlenül támadott-e
ám ha Ez áll fenn
a hullámok még elsodorhatnak
odaát arra a partra engem is
2019
buna rânduială
cum îți spuneam
ochiul albastru al nimicului
te va trăda
chiar așa
ochiul de sticlă al canonului
clasic și hedonist
buna rânduială se va coborî iarăși
din zapise precum un hulub
deasupra apelor
vei împărăți pe atolul
din laguna unde coralii iubesc
baiaderele
lucrurile din preajmă încep a sângera
privești cum de pe pluta meduzei
sare în valuri
judecata de apoi
estimp
un susur de elocință-i privirea
ai părăsit cuirasatul de legi
cu toate umbrele lui de milenii
ești cinteza cu pene de sepia
într-un scoruș
în urmă-ți broasca și Zenon
veșnica fugă
setea nu se mai simte
corul fecioarelor ridică trâmbe
de lighioane feerice
în frigul dogmatic
din sângele textului țâșnește
canonul standard
de la fereastră
se așterne cărarea pe care fugi
cu pământul în spate
mai crezi că metafizica poate
să umple absența ta
2019
szép rend
amint már mondtam neked
a nihil kék szeme
fog árulód lenni
ugyanúgy
a klasszikus és hedonista kánon könyörtelen
üvegszeme
a szép rend újra leszáll majd
az okiratokból mint galamb
a vizek fölé
lagúnabeli atoll lesz a birodalmad
a korallok és bajadérok
szerelmének hona
köröskörül a dolgok vérzeni kezdenek
nézed amint a medúza tutajáról
fejest ugrik a hullámokba
a végítélet
idén
a tekintete ékesszólás-zsolozsma –
elhagytad a törvény páncélhajóját
valamennyi évezred-hosszú árnyékával egyetemben
szépia-szín tollazatú pintyőke vagy
a madárberkenye lombjai közt
mögötted Zénon és a teknős
örökös futása
szomjúság sem fog gyötörni többé
a szüzek kórusának hangjai
a tündéri vadak csapatát felidézik
míg a dogmatikus hidegben
a szöveg véréből kilövell
az örök kánon
menekülésed útjára
már az ablakodból kiléphetsz
föld-tekével a hátadon
még mindig hiszel abban
hogy a metafizika betöltheti majd a hiányodat
2019
ora de ceai
era o toamnă fără ieșire
la murmurul plebei
câțiva prieteni din Attica
sosiseră la ora de ceai
arta și-a atins apogeul
a zis unul privind cum lumina
se sfârșea pe hornurile
crematoriului
noi ceilalți din polis
cu steagul nimicniciei estetice-n inimi
am tăcut
tocmai se dădea o știre
despre incinerarea universului
doar din când în când
tulburam cu lingurițele
fărâme de idei
în ceștile pictate de ahei
cu suliți care de luptă scuturi
și zei
până și pe degete se așeza
straturi-straturi un aer sofistic
precum spiritul în istorie
tot vorbind despre leandri și manifeste
despre amurgul idolilor
și stângism
și deodată
a-nceput să se-ntunece
în cești a coborât cu iuțeală
o ceață euristică
priveam toți cu mirare
în duhul pădurii de pini
de peste golf
atunci
pe palestră s-a ivit
dănțuind
o păpușă gonflabilă
este sosia artei
a-ngăimat alb la față
un alumn din Megara
2020
teaidő
kiúttalan ősz-nap
a plebs moraja közepett
beugrott hozzám teaidőben
egynéhány attikai barát
a művészet immár eljutott a csúcsra
jegyezte meg egyikünk amint azt figyelte hogy
a krematórium kéményein hogyan huny ki
a napsugár
mi a polisz többi tagjai
az esztétikai hiábavalóság zászlajával a szívünkben
hallgattunk
éppen a világegyetem elhamvasztásáról
szóltak a hírek
de egyszer-egyszer
kávéskanalunkkal
a csészékben amelyek pingált képei lándzsás
akhájokat harci szekereket pajzsokat és isteneket
mutattak
felkavartuk az eszme-morzsát
még az ujjainkra is rétegekben
rakódott valami titokzatos máz
mint a történelmi szellem
mialatt egyre csak leanderekről tüntetésekről
bálványok alkonyáról balos nézetekről
folyt a beszéd
és akkor hirtelen
sötétedni kezdett
a csészék öblét gyorsan kitöltötte
valami heurisztikai homály
ámulva néztük valamennyien
a tengeröblön túli
fenyőerdő lelkét
ott akkor
a küzdőtéren feltűnt
egy táncoló
felfújt gumibaba
a művészet hasonmása
hebegte falfehéren
az egyik megarai tanítvány
2020
flagel istoric
tocmai te-ai întors din rai
de pe pajiștile în putrefacție
ale binelui trecător
de sus cad tropi teologali
departe se află inima
lucrurilor moarte
este o întreagă poveste asta
cu proza bine scrisă
cu poezia etc.
atâtea reclamații în tinda literaturii
îți vei cumpăra un surtuc nou
de ziua de naștere a lozincilor
contemplative
hybrisul a declanșat războiul
cu sufletele aflate în clești
experții în întâmplări de pomină
ating corzile harphei
vai mie
ordinea bietelor sentimente-n etuvă
e în beneficiul tău
bucură-te de dogmatismul breslei
făcătorilor de bine
că a lor va fi împărăția
liberului arbitru
el trece din grafic în grafic
cu negarea cunoașterii prin scris
tu ții în extaz aporia pe brațe
podoabă bosumflată în agora
cu arhetipuri
care va să zică
plușul fiecărei istorii s-a rupt
pe la încheieturi
se văd discursul bombastic
și diferența specifică
niște cuie bătute strâmb
în racla literaturii
vai ție
pe coclaurile din vistieria lumii
s-a pripășit bosonul
particula lui Dumnezeu
cum îi zici
modelele sunt băițuite de ebeniști
spălători de cadavre
ți-am mai spus să ai grijă
la sosirea din rai
poezia sugrumă poezia
2019
történelmi csapás
éppen most tértél vissza a mennyekből
a mulandó jók miatt
korhadó legelőkről
fentről teológiai trópusok esője permetez
messze elmaradt tőled a halott
dolgok szíve
egy egész történet ez
a jól megírt próza esete
a költészeté amely stb
megannyi feljelentés az irodalom pitvarában
majd egy új öltönyt veszel
a szemlélődés falragaszainak
születésnapjára
a hübrisz háborút indított
a harapófogóba szorított lelkek ellen
az emlékiratok szakemberei
zengetik a hárfahúrokat
jaj nekem
javadra szolgál
a szegény fertőtlenített érzelmek közmegegyezéssel megalkotott sorrendje
töltsön el örömmel a jótevők céhének
dogmatizmusa
mert a szabad akarat országa
lesz az övék
ő minden grafikonban jelen van
azzal hogy tagadja az írás által történő megismerést
te meg amint önkívületben tartod karjaid közt az apóriát
az archetípusokkal megtoldott agóra
durcás alakjaként
vagyis ahogy mondani szokás
minden történet szövedéke kifeslett
a hajlatoknál
kilóg alóla a fellengzős diszkurzus
s a jellemző elkülönbözés
az intellektus koporsójába
ferdén bevert szögek
de jaj neked is
a világ kincstárának bugyraiba
befészkelte magát a bozon
jöttment részecskéje az Úrnak
ahogyan nevezed
a hullamosó műbútorasztalosok kezére került
a világmodell bepácolása
azt is mondtam még hogy vigyázz
visszajövet a mennyekből
a költészet az amely megfojtja a költészetet
2019
numărătoare inversă
micile tale iluzii roase-s de carii
niște vise și ele acolo străpunse
de alicele enigmei
rătăcești printre faptele legii
și pricini de întristare
precum un hotentot
cu luntrea pe râul de șovar
lângă tine până și hybrisul a ațipit
frunza cade din herbul hercinic
cu durere divină
cel rătăcit vânează esența în refugiu
pe afluenții osteniți ai dogmei
ceasurile sunt numărate
și încă-ți târșești pașii
prin castrul luminat
orice pedeapsă ți se supune
ca un frison elixirul vinei
din golful heraldic
rămâi înlăuntrul inimii tale
precum somnul în slovele runice
acela lucrează
și tu mergi prin noapte
2016
visszaszámlálás
jelentéktelen illúzióidat a szú rágta széjjel
holmi álmokat is ugyanott szétszabdalt
a titkok légcsavarja
úgy bujdokolsz a törvények tényei
és a szomorúságra feljogosító okok között
mint hottentotta lélekvesztőjével
a békabuzogányok szegélyezte folyón
melletted még a hübriszt is elnyomta az álom
a herciniai fa is hullatja lombját
isteni fájdalommal
a tévelygő visszavonultában a lényegre vadászik
a dogma fáradt mellékvizeinél
megszámláltattak az órák
a kivilágított római kasztrum kövei között
még vonszolod lépteid
meghunyászkodik előtted minden büntetés
a bűn bájitala mint fuvallat lengedez
a heraldika tengeröble felől
próbálj meg saját szívedbe zártan megmaradni
miként a rúna-szavakban az álom
más fáradozik
mialatt te vándorolsz az éjszakában
2016
Biobibliográfiai adatok
VLADIMIR UDRESCU
Költő, irodalomkritikus, irodalomtörténesz, esszéíró, publicista. Brassóban született, 1940. dec. 8-án. Édesanyja, Elena Răcășan barcasági születésű (Iorgu Iordan A román családnevek szótárában említi: „a Răcășan erdélyi eredetű családnév”.) Középiskolai tanulmányait a Brassói Unirea Líceumban végezte (régi nevén Principesa Elena Líceum, ma: Nemzeti Kollégium). A Kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem bölcsészeti karán diplomázott. Költői bemutatkozására egyidőben került sor a bukaresti Luceafărulés a kolozsvári Steaua folyóiratok versrovatában, első irodalomkritikai és irodalomtörténeti írásait a kolozsvári Tribunaközli, publicisztikával a brassói lapokban jelentkezik. 1968-69 között tagja annak az íróí csoportosulásnak (M.N.Rusu, George Boitor, Darie Magheru, Radu Nițu és mások), amely a Caiete de literatură című folyόiratot szerkesztette. Debüt verskötetének kiadását Padre címmel a bukaresti Cartea Româneascăkönyvkiadó (Marin Preda igazgató és Mircea Ciobanu lektor) vállalta fel az 1971-es évre, mint ahogy ez a tény az illető évre kinyomtatott könyvkiadói tervben is megjelenik. A kommunista cenzúra letiltotta azonban a könyv kiadását. Az ok: a Szekuritate nyomozati dossziét állított össze, amelyben a szerző neve mint célszemélyé jelenik meg, még negyedéves egyetemista korától a következő minősítést kapta: „olyan elem, amely a szocialista rendszer ellensége, a legfelsőbb párt- és államvezetés bírálója.” Ez okból kifolyólag természetes, hogy 1989-ig a szerkesztőségek egytől-egyig visszautasították írásait. Így történhetett meg például, hogy a fentemlített könyvkiadó még 1984-ben is visszadobta Boieri dumneavoastră. Hegemonice című verskötetét. A rendszerváltás után – rövid idő alatt – a szerzőnek hat verskötete lát nyomdafestéket: scot cavaleria, dolor, îmblânzitorul de lumini, ubi sunt… lamento, Boieri dumneavoastră. Hegemonice, Ultimele zile din viața Canonului, valamint egy irodalomkritikai-, irodalomtörténeti jellegű írásokat és esszéket tartalmazó kötete (Telegarii de poștă).
1989. dec. 22-én – a román sajtó történetében egyedülálló módon szabad szavazással – megválasztották az Actualités Roumainesés Romanian Newshetente megjelenő folyóiratok főszerkesztőjévé. Utána egy évtizeden át együtt adták ki egy írótársával (mint főszerkesztők) a Spiritul criticcímű irodalmi szaklapot. Versei megjelentek francia, magyar, angol és német fordításban. Írásokat közölt vagy pedig méltatták irodalmi munkásságát a következő szaklapokban: România literară,Luceafărul, Viața românească, Vama literară,Viața studențească, Bucureștiul literar și artistic (bukaresti kiadványok), Steaua, Tribuna, Neuma (Kolozsvár), Euphorion, Tribuna, Cenaclul de la Păltiniș (Nagyszeben), Astra, Caiete de literatură (Brassó), Acolada, Citadela, Nord literar (Szatmár), Discobolul, Gând românesc (Gyulafehérvár), Convorbiri literare, Scriptor ( Jászvásár), Caligraf, Meandre (Alexandria) Argeș, Cafeneaua
literară (Pitești), Ateneu (Bákó), Ramuri (Craiova), Arca (Arad), Familia (Nagyvárad), Bucovina literară (Suceava), ProSaeculum (Focșani), Portal-MĂIASTRA (Târgu Jiu), ExPonto (Constanța), Rotonda valahă (Râmnicu Vâlcea), Ardealul literar (Déva), Actualitatea literară (Lugoj), Porto Franco (Galați), Mesagerul (Beszterce), Vatra veche (Marosvásárhely), Spații culturale (Râmnicu Sărat), Helis (Slobozia), Litere, Climate literare (Târgoviște), Sud (Bolintin Vale), Székelyföld, Hargita Népe (Műhely), KáféFőnix blog (Csíkszereda), Gracious Light (New York) stb. A Romániai Írók Szövetségének, a Romániai Újságírók Szövetségének, a Romániai Filmművészek Szövetségének tagja .
Biobibliográfiai adatok
Bartha György
1944. III. 6-án született Magyarpéterfalván (Fehér megye). Nyugalmazott tanár, költő, műfordító (román nyelvből magyarra, magyarból románra, franciából magyarra). Iskolái – általános: szülőfalu és Balázsfalva; középiskola: Nagyenyed; főiskola: Marosvásárhely; Babeș-Bolyai Egyetem, Kolozsvár. A következő kiadványokban közölt verset, műfordítást, prózát, tanulmányt: Ifjúmunkás, Igaz Szó (Látó), A Hét, Székelyföld, Hargita Népe (Műhely), Művelődés, Portal-MĂIASTRA, Rotonda valahă, ProSaeculum, Káfé Főnix blog, Új Hét stb. Mint szerkesztő, lektor, fordító részt vett a Csíkszeredai Hargita Kiadó gondozásában megjelenő Biblioteca Moldaviensis kétnyelvű könyvsorozat köteteinek kiadásában. Szerkesztői, fordítói munkájával támogatta a kétnyelvű Moldvai Magyarság – Gazeta Ceangăilor Maghiari din Moldovafolyóirat kiadását. Legújabban átültette román nyelvre Ferenczes István román irodalomtörténeti témát taglaló, nagyjelentőségű tanulmánykötetét: Arghezi-Ergézi. 2018-as kiadású portré-interjú kötete: „Megtettem mindent, amit megtehettem”. Folyamatosan közöl ihletett átültetésben klasszikus és kortárs román szerzőktől: Eminescu, Arghezi, Noica, Maria Banuș, Cărtărescués mások. Jó beleérzéssel ülteti át magyar nyelvre a francia líra nagyjait. (Különböző folyóiratokban fordításban közölt Hugo, Baudelaire, Mallarmé, Valéry és mások műveiből). Merész, nagyratörő vállalkozása legújabban Eminescu halhatatlan műremekének a Luceafărul című poémának átültetése magyar nyelvre, miután a magyar irodalom 13 költője és műfordítója e kompetens munkát saját korukban már végrehajtották. A fordítást együtt az eredeti román szöveggel (más Eminescu-versfordítások mellett) közölte a Rotonda valahă című, Râmnicu Vâlcea-n megjelenő irodalmi folyóirat 2020 /július-szeptemberi száma (18).
