Orbán Viktor berlini látogatása finoman szólva sem volt egy sikertörténet. A kancellárral folytatott találkozójáról kevés információ szivárgott ki, de a német sajtó szerint éles nézetkülönbségek, kemény vita jellemezte a közel két órás megbeszélést. Beszédes körülmény, hegy nem tartottak sajtótájékoztatót a találkozó után, mindkét fél nagyon takarékoskodott a tájékoztatással, elmaradt a szokásos győzelmi jelentés és Orbán közvetlenül a megbeszélés után azt mondta, hogy Scholz is és ő is él még. Ez azért sokat elárul a tárgyalás feszült hangulatáról.
Utána Orbán a német gazdaság keleti csoportjának vezetőivel találkozott. Beszéde kiábrándító benyomást tett a jelenlévőkre. A szokásos sikerpropaganda a döbbenetes torzításokkal, nagyotmondással (mi vagyunk a világ ötödik legfejlettebb high-tech országa stb.) a jelen helyzetben különösen visszás. A német résztvevők nyíltan szembesítették őt a kényelmetlen igazsággal: úgy érzik, hogy a sikertöténet befejeződőben, diszkriminációt érzékelnek, nem nézik őket szívesen nálunk, van, aki a távozásról gondolkodik, nincs jogbiztonság, bírálták a kormány szankciók elleni hangulatkeltését stb. Úgy tűnt számukra, hogy Orbán nem az a felelős vezető, aki teljes mértékben tisztában van országának súlyos helyzetével és világos elképzeléssel rendelkezik a problémák megoldására. Sokkal inkább olyan benyomást tett, mint egy valóságtagadó képzelgő, aki délibábokat kerget. Szinte mindegy, hogy hisz is benne, vagy csak a hallgatóságával szeretné elhitetni ezt a propagandisztikus vágyképet.
Másnap a Cicero és a Berliner Zeitung sajtórendezvényé vett részt. Nem vállalt nagy kockázatot, a németországi baráti sajtó támogató környezetében volt, az egykori kelet-berlini Berliner Zeitung Stasi múlttal rendelkező szerkesztői nem vonták kínpadra, de így is meghökkentő ellentmondásoktól hemzsegett a kinyilatkoztatása. Azt azért nehéz nevetés nélkül kibírni, amikor arról beszél, hogy ő utolsó csepp véréig Urajna mellett áll. Primitív szankciókról beszél, de azt nem árulja el, hogy mi lenne az a nem primítiv, de a jelenleginél sokkal hatékonyabb szankció , amivel ő is egyetért (bár valójában az ún. “primitív szankciókkal” is eddig mindig egyetértett). Kijelentette, hogy őt nem érdekli Putyin, miközben emlékszünk még rá, hogy korábban mindig a kölcsönös tiszteletről és bizalomról beszélt és és legutóbbi moszkvai útján meleg szavakkal méltatta tizenkét baráti találkozóját az orosz diktátorral. Ezeket azóta egyszer sem vonta vissza.
A hab a tortán az Union Berlin stadionjában tett látogatás volt, ahol Schäfer András válogatott labdarúgóval találkozott. Ez normál esetben aligha lenne hírértékű esemény, ám mégis jókora botrány kerekedett az ügyből. A klub kénytelen volt elhatárolódni, mondván, hogy ők nem hívták és nem is találkoztak vele, nekik semmi közük nem volt az Orbán-látogatáshoz. A szurkolók tombolnak, mert úgy érzik, hogy a klub értékrendjével Orbán Viktor látogatása nem fér össze. Itt tartunk: még az általa annyira kedvelt futballvilágban is elutasítják őt, és ebből az egyébként tényleg ártalmatlan ügyből is botrány kerekedett.
Bizony szomorú a miniszterelnök berlini látogatásának mérlege, abban az országban, amely számunkra még mndig az első számú gazdasági partner. Nem kellene levonni a tanulságokat?
Címkép: Orbán Facebook oldala
Forrás: Újnépszabadság
