Mindig is tudták az űrhajósok, hogy veszélyes szakmát választottak. Már a hatvanas évek űrversenyében is csak a legfittebb katonákat választották ki az űrutazásra, akik aztán évekig edzettek, miközben ezernyi vizsgálatot végeztek rajtuk. Ennek ellenére gyakorlatilag minden űrhajós szenved kisebb-nagyobb egészségkárosodást, bár ezek hatása néha csak évtizedek múltán érvényesül. A SpaceX három évvel ezelőtti turisztikai űrutazása részt vevő civilek szervezetét az elképzelhető összes módon megfigyelték, és most tucatnyi cikkben publikálták a tapasztalatokat. Az eredmények nem jók, de nem is tragikusak.
Az Inspiration–4 négyfős legénysége 2021. szeptember 16-án startolt el a floridai Kennedy Űrközpontból, a SpaceX cég által épített Crew Dragon űrhajóval, amit egy Falcon–9-es rakéta vitt a világűrbe. Ez volt az első olyan küldetés az űrhajózás történetében, amelyben kizárólag civilek vettek részt, nem pedig űrhajósok (akik jel-
lemzően korábban is vadászpilóták voltak). Bár a négy utasra – vagy mostanában terjedő kifejezéssel: kereskedelmi űrhajósra – ráaggatták az ilyenkor szokásos beosztások neveit: volt közöttük parancsnok, pilóta, orvosi tiszt és rakományspecia-
lista is, valójában nem konyítottak túlságosan az űrhajózáshoz, csak egy teljesen önműködően és távirányítással működő kapszula civil utasai voltak.
Az űrturizmust sokan tartják a leggazdagabb unatkozó emberek hobbijának, akik már tényleg nem tudnak mit kezdeni a pénzükkel, és ezzel nem feltétlenül lehet hatékonyan vitatkozni. Ezért az űrhajózási cégek – a jobb sajtó reményében – mindig igyekeznek a sétaűrhajózási szolgáltatásukat magasztos célokkal felruházni. Az Inspiration–4 kettős jótékony célt is szolgált. Egyrészt a költségek nagy részét álló Jared Isaacman befektetési bankár (és „parancsnok”) a St. Jude gyermekkórház javára gyűjtött adományokat, és ő személyesen 125 millió dollárt adományozott nekik. Másrészt a küldetés a civil űrrepülés egészségi következményeinek éles kísérleti terepeként üzemelt.
A résztvevők egészségének megannyi jelzőértékét (az úgynevezett biomarkereket) figyelték a háromnapos utazás előtt, közben és után. A tapasztalatok szerint már ez a három nap – ami elhanyagolható a profi űrhajósok sok hónapig tartó misszióihoz képes – is kimutathatóan megváltoztatta a szervezetük működését, bár a változások a visszaérkezés után gyorsan visszaálltak az eredeti értékekre. Az eredményeket a Nature kiadói csoport számos lapjában egyszerre publikálták, és a végkonklúziójuk szerint a kereskedelmi űrhajózás nem jár olyan súlyos egészségügyi következményekkel az átlagemberekre sem, ami ellehetetlenítené e kibontakozóban lévő iparág jövőjét, de rengeteg a bizonytalanság.
Romlott az utasok teljesítménye a kognitív teszteken, az immunrendszerük stresszelt állapotba került, és a sejtjeik genetikai aktivitása is számos tekintetben megváltozott. Persze kérdés, hogy a biomarkerek e változásának van-e bármiféle egészségügyi relevanciája: vagyis hogy ezek a jelek betegséget okoznak (illetve jeleznek)-e , vagy csak a szervezet hihetetlenül extrém körülményekhez való egészséges alkalmazkodásának tünetei.
A vizsgálatsorozatot irányító Christopher Mason, a Cornell Egyetem professzora szerint még sohasem végeztek ilyen átfogó egészségügyi kutatást egy űrutazás legénységén. Ráadásul – mivel civilekről volt szó – az űrhajósok jobban reprezentálják a szélesebb társadalmat, mint a tökéletes katonának beillő profi asztronauták. A bankár parancsnok mellett volt az űrhajón egy orvosasszisztens, aki gyermekkorában daganatos betegségből gyógyult fel, egy földtudományi professzor és egy civil mérnök is. Az utasok – az ablakból történő nézelődés és a súlytalanság élvezete mellett – folyamatosan gyűjtötték maguktól a vizelet- , a széklet-, nyál- és a vérmintákat, illetve rendszeresen végeztek más vizsgálatokat is magukon.
Az összes egészségügyi adatukat feltöltötték az újonnan létrehozott SOMA rövidítésű űregészségi adatbankba, amely mindenki számára hozzáférhető. Bár a SOMA-ból elérhető egészségi adatok anonimok, minthogy az Inspiration–4 küldetésen összesen négy ember (kettő nő és kettő férfi ) vett részt, nem túl bonyolult kisakkozni, hogy ki kicsoda. Az adatbankba folyamatosan kerülnek fel más űregészségi adatállományok is, így a korábbi űrturisták eredményei, a japán űrkutatási ügynökség által gyűjtött adatok, és Scott Kelly eredményei.
Kelly szervezete hatalmas kincs volt az űrorvosok számára, hiszen majdnem egy éven keresztül (340 napig) élt a Nemzetközi Űrállomáson, miközben egypetéjű ikertestvére, a szintén űrhajós Mark Kelly a Földön töltötte napjait. Így két (szinte) azonos genetikai hátterű, azonos kiképzést kapott ember egészségi értékeit tudták összehasonlítani.
A kutatók abban reménykednek, hogy az elkövetkező évtizedekben egyre szélesedik azoknak az embereknek a köre, akik kijuthatnak az űrbe, így gyorsan terebélyesedni fog a SOMA-adatbank.
Nagy probléma az űregészségi kutatások szempontjából, hogy az űrhajózás eddigi évtizedeiben gyűjtött adatok nagy többségében kizárólag erejük teljében lévő fehér férfiaktól származtak. Vagyis szinte fogalmunk sincs, hogy hogyan hatna az űr például egy terhes nőre vagy egy jó karban lévő nagymamára. Nyilván a közeljövőben ezek a csoportok még nem fognak az űrben utazni, de ahogy egyszer talán elérhető közelségbe kerülnek a hosszabb távú (például a Marsra induló) utazások, fel kell készülni olyan helyzetekre is, amelyek ma még irreálisnak tűnnek.
Az eddigi eredményekből például felfedezték, hogy a vesékben olyan molekuláris változások indultak be, amelyek hosszabb távon vesekő kialakulásához is vezethetnek. Ez sem egy háromnapos utazás során okozhat problémát, de több hónap alatt akár egészségügyi vészhelyzet is lehet belőle. A mentális működést vizsgáló tesztek szerint az űrben némileg romlik az emberek figyelmi állapota, hosszabbodik a reakcióidejük, és gyengül a vizuális és munkamemóriájuk. Bár kérdés, hogy ezekért a különbségekért mennyire okolható a kognitív képességek valós gyengülése, és mennyire okozzák a figyelmet elvonó körülmények. „Nehéz úgy tesztet végezni – mondta az Inspiration–4 egyik utasa, Sian Proctor –, hogy az ember felnéz egy pillanatra, és az ablakból meglátja a Földet. Rögtön arra gondol, hogy: azt a…!”
A rengeteg gyűjtött adat a génaktivitás számos aspektusának változásáról árulkodik, ami lehet az űrben az emberre ható intenzívebb sugárzás következménye is. Kimutatták, hogy az űrhajósoknak aktiválódott az immunrendszerük, talán a szervezet így próbál védekezni a fenyegetésként érzékelt földön túli körülmények ellen. Az immunrendszer változásai (és általában minden változás) az összes résztvevőnél visszaállt a normál
szintre, miután visszaérkeztek a Földre. Észrevették, hogy a nőknél ez a visszaállás gyorsabban zajlott le, mint a férfiaknál. A kutatók azt valószínűsítik, hogy ez azért lehet, mert a nők szervezete jobban felkészült az immunológiai változások kezelésére – hiszen a terhesség során is szembesül velük.
Összességében úgy tűnik, hogy az űrutazás az átlagemberek számára is elviselhető, de az ezt vizsgáló tudományág még csak most van születőben.
Forrás: A Magyar Hang VII. évfolyama 30. számának (2024. július 26 – augusztus 1.) nyomtatott változata.