Veronika kendője
Laza kalandozás a Megváltóról készült portrék körül
Kedvelt szent kép, szentábrázolás (szentkép-téma: imago pietatis, a halott Krisztust ábrázoló képtípus) a Veronika kendőjével kapcsolatos képtömeg…
Szent Veronika (görögül: Bereniké) ókeresztény szent, a hagyomány szerint az a jeruzsálemi jámbor zsidó nő, aki a Golgotára vezető úton – a 6. stációnál – kendőjével Jézus vérző-verítékező arcát letörölte. Csodálatosképpen Krisztus arcképe rajtamaradt a vásznon. Az ’eredeti’ lentörölközőt a Vatikánban őrzik.
A keresztények (kiemelten a pravoszlávok) egyedül a veronikai Krisztus-ábrázolást fogadják el hitelesnek. Maga a görögösített női név is föltehetően a ’veron ikon’ (igazi, hiteles kép; latinosítva: vera icon) továbbélése. Az ortodoxok csupán a krisztusi arcábrázolást tekintik autentikusnak, az egész test képi megformálása – mint például a torinoi lepel – már nem lehet igazából ’veron ikon’.
Veronikát védőszentjükként tisztelték a varrólányok, a textíliákal foglalkozók, a betegápolók. Ünnepe: február 4. Magyarországon régebben kedvelt női név volt.
***
Négy ’katolikus’ szentkép a sokból:
***
A vatikáni ikonról: A 12. sz. végén III. Celesztin pápa (ur. 1191–98) építtetett aranymozaikkal díszített kápolnát a Veronicanak hívott ereklye tiszteletére. Dante „la Veronica nostra” (a mi Veronikánk; Par. XXXI,104) névvel ezt az ereklyét ünnepli és a zarándokok buzgóságát dicséri, akiknek az első szentév, 1300 alkalmából sokszor megmutatták. A kutatás megállapította, hogy egy keleti vászonra festett, igen megfakult Jézus-arcot ábrázoló, valószínűleg ötödik századi ikonról van szó.
(Matilda chapel in the Vatican Palace)
(Az edessai mandylion a pápa privátkápolnájából. Mandilion: kendő, törölköző, terítő, szövet. Arra a kendőre ural, mellyel Krisztus a keresztúton verítékét letörölte, és arca lenyomata rajta maradt…)
***
Az ’acheiropoietos’ görög kifejezése kb. azt jelenti, hogy ’nem emberi kézzel készített’. Két fő típusa van az ilyen szentképeknek: az egyiken a kendőn ábrázolják Krisztust (mintegy lenyomatként, általában ez a Спас Нерукотворный, «Спас на убрусе»; nevezik még ’Спас Мокрая Брада’-nak, jelentése: Nedves Szakállú Megváltó’), a másik ikontípus a (tetőfedő) cserépre /keramidion/, falra festett Jézus-arc (ez a Спас на чрепии).
Az ikonokkal kapcsolatos legendák egyike szerint bizonyos szentképeket (ikonokat) nem is emberkéz alkotta, hanem csoda folytán keletkeztek, esetenként az égből hullottak alá…
Usakov arcképei a szentekről mintegy azt érzékeltetik, hogy ezeket nem is emberi kéz festette; ennek a kifejezéséhez nagy mesterségbeli tudás kellett.
A ’szpasz’ ( Спас ) – a Спаситель rövidítése, jelentése: Megváltó; az egyik jézusi állandó jelző (epiteton), olyan, mint a Вседержитель, или Пантократо́р /Pantokrátor/.Az Istenszülő /Bogorogyica/ Szűz Mária egyik epitetonje a Панаги́я (Panagia – legszentebb, szentséges). Az ilyen állandó jelzőket a görögkeleti (és a görög-katolikus) liturgiában, az imákban, de a közbeszédben is, gyakran használják.
***
Kapcsolatos érdekesség még, hogy az oltárra terített szövet (a pravoszlávoknál iliton , a katolikusoknál corporale, korporálé) is valamennyire kapcsolatban áll a veronikai kendővel: Krisztust jelképezi, vagyis ha nincs is rajta semmilyen ábrázolás, a pap – és a hívő – odaképzeli Krisztus arcát. A bizánci liturgiában az iliton a halotti leplet (lásd torinoi lepel) jelképezi. A latinhitű egyházakban a corporale a Kisded (El Niño) pólyáját jelképezi; ezen sincs semmilyen ábrázolás, de a Kisjézus odaképzelhető…
A születés és a halál szöveti lenyomatai a nem emberi kézzel alkotott szentképek elődei.