Számomra szokatlan feladatra vállalkoztam: életem első interjújára. A kolozsvári 7-es számú általános iskola énekkarának vezetőjét, Maxim Évát kerestem fel, abból az alkalomból, hogy együttese az iskolai kórusok megyei versenyén első díjat nyert.
Pár hónappal ezelőtt Nyárád mente egyik falusi gyermekkórusáról számoltam be, annak szellemét szerettem volna Kolozsvárra „importálni“. Őszintén örvendek, hogy most egy kolozsvári együttest dicsérhetek. Őket, a gyermekeket dicséri az interjúalany is; éneklő kedvüket, lelkesedésüket. A maga személyes érdemeiről hallgat. Pedig büszke lehetne gazdag műsorára, arra a 35–40 kórusműre – a gyermekek számára hozzáférhető reneszánsz kincsektől kezdve Beethoven-, Brahms- és Bartók-műveken át egészen a hazai legjobbakig – amit ő tanított be ezeknek a gyermekeknek. Mihelyt a hazaiakra terelődik a szó, már érzem, hogy nem lesz ebből a beszélgetésből szabályos interjú.
Belterjesnek tűnő zeneszerzői problémák jutnak eszembe, a mea culpa szintjén. Nem elég kóruskultúráról prédikálni – írni kell kórusműveket. Egy kicsit a tojás és a tyúk problémája ez: nem tudom eldönteni, hogy kóruskultúránk satnyult-e el azért, mert nem írtunk elég kóruszenét, vagy azért írunk szívesebben kamaraegyüttesre és zenekarra, mert jó kamaraegyüttes és jó zenekar több is van, hasonló értékű kórus pedig nemigen. Nosztalgiával gondolok vissza Nagy István kórusára. Ahhoz, hogy az énekkari kultúra fellendüljön, kell az ilyen, művészi csúcsteljesítményekre hívatott példaadó profi kórus!
Nem véletlen, hogy a marosvásárhelyi kollégák, akiknek az utóbbi esztendőkben is rendelkezésükre állt egy, a műveiket szívesen és jól éneklő, erős kórus, lényegesen több kóruszenét írtak, mint mi, kolozsváriak.
Maxim Éva kórusának a sikere biztató jel. Intés – újrakezdésre.
Erről beszélgettünk vele – interjú helyett. Amennyi lelkesedéssel beszélt a kórusáról, ugyanannyi szemrehányással nézett a szemébe a kórusirodalmat kicsit elhanyagoló zeneszerzőnek, aki épp riporternek tettette magát.
Megjelent A Hét II. évfolyama 9. számában, 1971. február 26-án.