Mintegy 200 ezer biológus él és tevékenykedik a Földön. Ez a szám természetesen sokban függ attól, hogyan határozzuk meg a „biológus” fogalmát.
Számuktól függetlenül azonban a biológusok felfedezései naponta eszünkbe juttatják, hogy különös korszakban élünk, a biológiai forradalom kezdeti szakaszában. A biológiai forradalom nagy meglepetéseket tartogat számunkra, hatékonyabban szól majd bele mindennapi életünkbe, mint a XIX. század nagy ipari forradalma vagy századunk tudományos-műszaki forradalma.
Az embereknek hosszú időn át hamis elképzelésük volt a biológiáról. Az a felfogás, amely szerint a biológia az élőlények osztályozásának (a lepkegyűjtésnek, a hangyák tanulmányozásának) a tudománya, az a hit, hogy jó biológus az, aki behunyt szemmel el tudja sorolni az ember összes izmait latinul – ma már túlhaladottnak számít. S hol van már az egyesek képzeletében élő szobatudós figura, aki békát nyúz vagy kis fehér egerek növekedését figyeli?
A helyzet alaposan megváltozott. A biológia elnevezés a XIX. század elején keletkezett, amikor az emberek kezdték megérteni, hogy a biológia több mint „természetrajz”, és más mint az orvostudomány. A biológia ugyanis – az élet tudománya.
Szent-Györgyi a biológia célját a következőkben jelöli meg: „Behatolni a kisebb és még kisebb nagyságrendekbe. Kiterjeszteni az élet határát az elektronok világára”. A biológiának a XX. században tapasztalt óriási fellendülése részben annak köszönhető, hogy a biokémia és a biofizika révén új módszerek hatoltak be a kutatásba, másrészt megbízható és pontos eszközöket állítottak elő az élő anyag tanulmányozására (amilyen az elektronmikroszkóp).
A biológia egyre inkább egzakt tudománnyá válik. A legtökéletesebb biológiai laboratóriumokban olyan műszerek állnak a kutatók rendelkezésére, amelyek éjjel-nappal végzik a méréseket, feljegyzik az adatokat, kiszámítják az eredményeket, sőt ki is értékelik azokat. Minthogy a biológia bonyolult és érzékeny anyagokkal foglalkozik, amelyek gyakran elenyészően kis mennyiségben állnak rendelkezésre, manapság el sem tudnánk képzelni a kutatómunkát ilyen berendezések nélkül. Selye mégis a következőket mondja: „Sem témád fontossága, sem műszereid teljesítménye, sem tudásod nagysága, sem terveid pontossága nem pótolhatja gondolataid eredetiségét és megfigyelésed élességét”. Szent-Györgyi pedig hangsúlyozza, hogy az élő szervezetek megértéséhez „igen nagy szükségünk van két régimódi műszerre: a szemünkre és az eszünkre”. Nagy kutatócsoportok szoros együttműködése kell ahhoz, hogy a biológia merész célkitűzései megvalósuljanak. A legkülönbözőbb specialisták: citológusok, biokémikusok, biofizikusok, neurológusok, molekuláris biológusok, elektromérnökök, agrármérnökök vállvetve dolgoznak az emberiség legégetőbb problémáinak megoldásán (például a tápanyagforrások biztosításán). A egyre nagyobb ütemben szaporodó biológiai ismeretek feldolgozására új segédtudományok lépnek a biológia szolgálatába: a matematika, a kibernetika, az utóbbi időben pedig a biometria látványos fellendülése tapasztalható. A biometria szám- és adatszerű felméréseket végez a biológia minden területén. A teljességre és bármilyen rendszerezésre való törekvés igénye nélkül kaleidoszkópját adjuk az utóbbi évek nagy tudományos felfedezéseinek. Néhány vívmányt sorolunk fel, melyek a biológia frontáttö rését elindították.
Kezünkben a gén: J. Beckwith odaadó munkája folytán, dr. H. G. Khorana előállította az első mesterséges gént. Dr. M. Oedens londoni kutató marhaagyból kivont ribonukleinsavat adott különböző életkorú embereknek, akiknél a kezelés után feltűnő memóriajavulást észlelt. Az ondó évekig történő tárolása megoldott probléma. Amerikában több mint tízezr gyermek születik évente mesterséges megtermékenyítés útján. A mesterséges megtermékenyítés állattenyésztési jelentőségéről nem is kell bővebben beszélnünk. Inovulációt (peteátültetést) megkíséreltek (Angliában), nem is olyan régen. Kétszikű és egyszikű növények klónozása, vagyis a belőlük származó szomatikus sejteknek táptalajon történő szaporítása drámai feszültséget okozott még a biológusok körében is.
A vese-, máj- és szívátültetésekről sokat lehetne beszélni… A Müncheni Egyetem idegsebészeti klinikáján idegbankot rendeztek be: halottak testéből származó különböző idegeket tárolnak, ezeket adott esetben átültetésre használják fel. Dr. R. I. White amerikai idegsebésznek sikerült napokig életben tartania a koponyájából kiemelt majomagyvelőt (amint azt Roald Dahl: William and Mary című fantasztikus novellájában megjósolta). Biztosítani tudta azt is, hogy a kiemelt agy tovább végezze funkcióit. Hova vezet a biológia fejlődése? G. R. Taylor jóslatait közöljük az alábbiakban. (A dátumok a technikai megvalósulást jelölik, nem az általános elterjedést; ez utóbbi szociális és gazdasági szempontoktól függ.)
Első szakasz: 1985-ig
– Végtagok és szervek kiterjedt átültetése;
– Emberi petesejt megtermékenyítése kémcsőben;
– Petesejt és hímivarsejt korlátlan tárolása;
– Utódok nemének megválasztása;
– Hatásos eljárás a klinikai halál késleltetésére;
– Elmebefolyásoló szerek: a nemi vágy szabályozása;
– Memóriatörlés:
– Tökéletlen mesterséges méhlepény;
– Mesterséges vírusok
Második szakasz: 2000-ig
– Kiterjedt elmemódosítás és személyiség-átalakítás;
– Intelligencia növelése (emberben és állatban);
– Memória-befecskendezés és memória-sokszorosítás;
– Tökéletes mesterséges méhlepény (és „csecsemőgyárak”);
– Hibernáció és hosszantartó kóma;
– A fiatalos életerő meghosszabbítása;
– Az első klónozott állatok;
– Egysejtű szervezetek szintézise;
– Szervregeneráció;
– Ember-állat kimérák.
Harmadik szakasz: 2000-en túl
– Az öregedés szabályozása: élettartam-meghosszabbítása;
– Bonyolult élő szervezetek szintézise;
– Testől megfosztott agy;
– Agy-komputer kapcsolatok;
– Gén-beiktatás és -kihagyás;
– Klónozott emberek;
– Agy-agy kapcsolatok;
– Ember-gép kimérák;
– A halál korlátlan ideig való felfüggesztése.
Elolvasva a fentieket, kissé félünk. Az ember XX. századi megvalósításai annyira elkápráztattak, hogy mindezekben már kételkedni sem merünk. De etikailag vajon ki fogja eldönteni, hogy az emberiség vállalhatja-e a felsoroltak egyikét-másikát? Ki fogja eldönteni, hogy ezek mindenben hasznára válnakaz embernek? Az államférfi? A tudós? A tudósok – mint látjuk – kutatásaikon kívül ma már prognózissal is foglalkoznak. A jóslatok korszakát éljük, s a jóslás művészetét az öregedő Pythia kezéből az ifjú futurológia vette át.
Megjelent A Hét II. évfolyama 21. számában, 1971. május 21-én.