Hopp Lajos: Mikes és világa. Tanulmányok. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973.
Jó évtizede újra megélénkült az irodalomtörténeti kutatómunka Mikes körül. Mikes „valódi felfedezésének” első – Toldy Ferenc, Ábafi Lajos, Thaly Kálmán és Szilágyi István munkásságához kapcsolódó – szakasza a múlt század hatvanas-nyolcvanas éveire esik; a második a huszadik század első harmadára – a névsor Négyessy Lászlótól, Beöthy Zsolttól, Miklós Ferenctől Király Györgyig ível, s Zolnai Béla kitűnő tanulmányaiban tetőződik –; a harmadik Mikes-reneszánsz pedigaz ötvenes évek végén kezdődött, és örvendetes módon még egyre tart. Úgy tűnik, hogy csak most érkeztünk el Mikesnek, Mikes valódi értékeinek megismeréséhez, sőt érdemi méltánylásához is.
A harmadik Mikes-periódus a magyarországi kutatással körülbelül egy időben kezdődött nálunk is. 1960 januárjában találta meg Szigeti József – Márton Gyulától nyert eligazítások alapján – a dési 1. számú 7 osztályos iskola könyvtárában Mikes egyetlen Rodostóból Erdélybe küldött művének, egy fordításnak, A Keresetnek királyi uttyának Mikes saját keze írásában fentmaradt példányát. (A Mikessel több tanulmányban foglalkozó irodalomtörténész a NylrK1962. 1. számában számolt be a kéziratról és felfedezéséről.)
Az ötvenes évek végén kezdi meg Hopp Lajos is Mikessel kapcsolatos intenzív kutatásait és publikációit, Mikes összes művei kritikai kiadásának előkészítését. A mai Mikes-filológia legújabb eredményei, legfontosabb felfedezései és kérdéstisztázásai Hopp Lajos munkásságához fűződnek. Nála többet aligha tett valaki Mikes életének és művének feltárásáért, irodalomtörténeti értékeléséért. Ezért tetézett öröm összegyűjtött dolgozatait most kötetben kézbe vennünk. Másfél évtizeden át nehezen hozzáférhető folyóiratokban, magyar és külföldi szakkiadványokban, problémaköri antológiákban, irodalomtörténeti munka fejezeteként, Mikes összes művei eddigi köteteinek kísérőszövegeként jelentek meg a most egymás mellé állított, öt tematikai csoportba sorolt tanulmányok. (Élő irodalmi örökségünk, A Mikes levelek műfaja, Mikes Kelemen a műfordító, A rodostói író műhelye, A kuruc emigráció életéből). A vasszorgalommal felbúvárlott tényekre épülő dolgozatok revelációként hatnak még az arányaiban és minőségében tekintélyes Mikes-irodalomban járatosabb olvasóra is.
A Mikes Kelemen nyomában útra kelő Hopp Lajos szerencsésen kezdte meg ezirányú munkásságát. Rákóczi korának, művének és működésének kutatójaként „startolt”, s miként egyik újabb könyve is bizonyítja, máig sem szűkítette csak Mikesre kutatói, irodalomtörténészi, sőt történészi és nyelvészi munkáját (lásd Hopp Lajos: A lengyel-magyar hagyományok újjászületése. Akadémiai Kiadó, Bp. 1972. Modern filológiai füzetek 14.) A skálaszélességet azért szükséges hangsúlyoznunk, mert a Mikes körüli megpezsdülés és jelenlegi pezsgés nem választható le, nem vonatkoztatható el a lendületesen és eredményesen kibontakozó, Rákóczira és a kuruckorszak történetére vonatkozó általános kutatásoktól. Éppen az elmúlt hetekben jelent meg a kuruc szabadságharc és Rákóczi két kiváló szakértőjének, Köpeczi Bélának és R. Várkonyi Ágnesnek kutatása, válogatása alapján, bevezetővel és kistanulmányokkal, valamint Bánkuti Imre által összeállított jegyzetapparátussal két remek kötet, a szabadságharcról szóló naplók, jelentések és emlékiratok szemelvényes kiadása Rákóczi Tükör I-II Szépirodalmi Könyvkiadó Bp. 1973. Mikes közvetlen kortársai, ismerősei, sőt barátai szólalnak meg a kötetek lapjain, például apródtársa, Szathmáry Király Ádám, a Büyük-derében levő nyaralójában, illetve tengerparti villájában, Jeniköjben gyakran meglátogatott francia követ, Bonnac márki, a levelekben kedvesen kifigurázott Forgách Simon gróf tábornok, a másik rodostói tollforgató, akivel együtt lopták be Rákóczi holttestét Konstantinápolyba, César de Saussure, Rákóczi fő udvarmestere, Ottlyk György, a fejedelem privát secretáriusa, Beniczky Gáspár és mások. Nyilvánvaló tehát, hogy a Mikes-kutatás elválaszthatatlan a kuruc szabadságharc valódi eseménytörténetének feltárásától, Rákóczi hatalmas, máig sem kellőképpen publikált és ismert művének, valamint a kortársak dokumentumainak megjelentésétől. Hopp Lajos is ilyen tágasságban fogta fel – s ezért oldhatta meg helyesen – a vállalt feladatot. Hopp Lajos az irodalomtörténeti forrásokat feltárók legrokonszenvesebb fajtájához tartozik. Azok közé, kik törődésre és fáradságra nem tekintve vállalják anyaguk „letapogatását.” Szinte fizikai érintkezést azzal, amivel foglalkoznak, amiről számot adnak, ami a múltból valamiképpen elérhető vagy egyáltalán reprodukálható. Tudott dolog, hogy munkája érdekében tanult meg lengyelül. Az is, hogy hónapokat töltött párizsi, franciaországi könyv- és levéltárakban. Hogy türelmesen végigjárta Mikes útját Zágontól, Zabolától a lengyelországi Danckáig, francia földön Dieppetől Marseille-ig, megfordult Moldvában, a Balkánon, Rodostóban. Hány ezer órát ült könyvtárakban, levéltárakban, hány napot utazott a bujdosó fejedelem és kísérete, valamint Zágoni Mikes Kelemen nyomában, talán maga sem tudná megmondani. Tény, hogy jó másfél évtizede foglalkozik az úgynevezett Mikes-kérdéssel. Hogy milyen eredménnyel, könyv alakban napvilágot látott tanulmányai árulják el, valamint óriási vállalkozása, a Mikes-életmű hatalmas, példásan szerkesztett, jegyzetelt tomusai. A sorozatból ez ideig három, egyenként ezer oldalasnál nagyobb kötet jelent meg, a negyedik kötet nyomdában van, az ötödik és hatodik előkészületben. Mikes teljes életműve csak most, az író halála után több mint kétszáz évvel fog az olvasó elé kerülni. Ez ha nem is kizárólagosan, de elsősorban Hopp Lajosnak köszönhető.
Ne kerülgessük a szót: rá vár, szerzett erre jogot Mikes életének és művének monografikus feldolgozása is. A Mikes és világa kötetbe sorolt huszonnégy hosszabb-rövidebb tanulmány valójában csupa előmunkálat, csupa résztanulmány az egészhez, az eljövendő teljeshez, az összesítő műhöz, Hopp Lajos magna opusához. Tudomásom szerint Mikesről ez ideig összesen öt összefoglaló jellegű munka jelent meg: az Abafi Lajosé 1878-ban, a Toncs Gusztávé 1897-ben, a Mikulics Károlyé 1899-ben, a Gálos Rezsőé 1954-ben és e sorok írójáé az elmúlt esztendőben. Mindahánynak vannakerényei, ám jóval több a hibája s megjelenésük időpontjában így-úgy összegezték a Mikes-kutatás akkori állapotát, a Mikes-kultusz ébrentartásában missziót is töltöttek be. Viszont csak most ér be a feladat a tudományos szintézishez. Mikes élete és kora tablójának elkészítéséhez egy olyan életrajzi műben, melynek középpontjában Mikes, az ember és a művész áll.
Az imént azt írtam, hogy erre a munkára Hopp Lajos szerzett jogot. Tulajdonképpen kötelességről van szó, arról, amire ez a félezer oldalas tanulmánykötet kötelezi a Mikes-kérdés ezer útvesztőjén legjáratosabbat. Hogy tíz-tizenöt év múlva érzi-e alkalmasnak a véghezvitelhez az irodalomtörténeti pillanatot, hogy marokra fogja és egyetlen műbe ömlessze a sok részeredményt, ezúttal mellékes kérdés. Ezekben a tanulmányokban részben már elk észült az alapozás, a pillérek, boltozatok egy része is áll már, a munka folytatásra vár. Nem vár, sürget! Sürget, hiszen a kéttucatnyi tanulmány sokfelőli megközelítésben nem csak a munka végeredményét rögzíti, hanem megmutatja az újonnan feltárt ösvényeket is, s fényt lobbant a még – részben vagy egészben – feltáratlan területekre is. Az egyes diszciplínák, illetve a belőlük kimetszett kutatási szférák életében egy távolról sem szokatlan vagy rendhagyó dologgal találjuk magunk szemben: a bővülő látóhatár, a bővülő ismeretanyag, a tények újabb halmazát felszínre hozó mélyfúrások – miközben jelentősen gazdagítják addigi ismereteinket – új meg új kérdéseket nyitnak, nyomatékosan figyelmeztetnek a fehér foltokra. Ezt teszi Hopp Lajos könyve is. Mikes koráról, az őt feldajkáló korszellemről, környezetről, művének és művészetének természetéről jóval többet tudunk e kötet tanulmányozása után, mint eddig, de – egyáltalán nem paradoxálisan – világosabban, élesebb körvonalakban látjuk azt is, amit még nem tudunk, és aminek ismeretét – előzetes feltárását – a csorbítatlan összkép megköveteli. Például Hopp Lajos lenyomozta Mikesnek a kuruc udvari irodalomba bocsátott hajszálgyökereit, beleillesztette a mikesi művet a korai felvilágosodás eszmeiségébe, kimutatta a Leveleskönyv hatását a XVIII. század végi nemzeti irodalomra, illetve irodalmi mozgalmakra, de nem építette bele sokoldalúan a fejedelemkori Erd ély írásbeliségébe, mint természetes előzménybe, s nem helyezte el a napló, memoár és levélíró erdélyi kortársak közt. Úgy véljük, hogy ezek a virtuális kötések egy visszapillantásban szorosabbnak és elhatározóbbaknak mutatkoznak és bizonyulnak, mint azt eddig vélték.
Hopp Lajos értékelte eddig a legsokoldalúbban és legalaposabban Mikes műfordítói munkásságát: ám e téren is van jócskán még tennivaló. A végleges megfogalmazás, mely szerint Mikes a legkiválóbb műfordítóink egyike s korában egyedülálló, nem annyira kimondásra, mind részletes igazolásra vár, természetesen feltételezve összes fordításainak megjelenését.
Ugyancsak Hopp Lajos volt az, aki végre megillető fontosságot tulajdonított a Lengyelországban töltött két esztendőnek. Eddig ismeretlen adatok tömegét tárta fel, hordta össze. Éppen ez figyelmeztet a Mikes-életrajz óriási fehér foltjaira. Szinte semmit nem tudunk például a Zágonban, Zabolán, Abafáján, a háromszéki falvakban töltött tíz esztendőről, Mikes kimoshatatlan emlékként visszacsengő, jellemfejlődésében determináló, nyelviségét megalapozó gyerekkoráról. És mit tudunk például az erre következő hét esztendőről, a kolozsvári évekről, iskolázásáról? Egy-két adat ismeretes csak, minden egyéb következtetés, sőt gyakran találgatás. Ezekre a szaporítható kérdőjelekre Hopp Lajos könyve adott alkalmat, amazokat nem könyvének margójára írtam. A munka, amelyről ez a kiadvány vall, megbecsülésre és dicséretre méltó. A tényekből, óvatosan mindig az adatokból építkező irodalomtörténész – megállapításai és következtetései java részében – kikezdhetetlenek.
Ám egy mű – s legyen ez úgymond a legfőbb „kifogásom” – nem pusztán történelmi és irodalmi termék, hanem a léleké is. Az egyéniség hullámai csapnak fel benne, abban kell keresnünk a mű legmélyebb „titkát”, a mű „varázslatát”. Miután Hopp Lajos annyi odaadással, szorgalommal kereste és keresi a mikesi opust létrehozó körülmények és adottságok természetét, jellegét, hogy a műben lévő hagyományt is felserkentse, talán fokozottabb mértékben kell immár a személy, a művet létrehozó személyiség felé is fordulnia, aki néha eltűnik az adatok alatt. Módja van rá, hogy ez úton hitelesen megfejtse azt, ami például a Leveleskönyvnek a tényeken túl – idő feletti, jelenkori életét, hatását okolja és magyarázza. Ami Mikes Kelement, túl a történelmi és irodalomtörténelmi anyagon szellemi társunkká, kortársunkká teszi. Hogy tudatosan azzá válhatott, azt Hopp Lajosnak, ennek a kötetnek is köszönjük. A Kriterion Könyvkiadó ezúttal is jó munkát végzett, azzal, hogy vállalta ennek a – nemes gesztussal a zágoni Mikes Kelemen Művelődési Egyesületnek ajánlott – könyvnek megfelelő tudományos apparátussal és értékes képanyaggal a közreadását.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 41. számában, 1973. október 12-én.
