Nem vet túl jó fény a jelenlegi amerikai vezetés szellemi színvonalára az a botrány, ami hétfőn robban ki az Államokban. Nemrég ugyanis az egyik ismert külpolitikai újságírót, a Trump-adminisztrációval egyébként meglehetősen kritikus Jeffrey Goldberget az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, Mike Waltz vélhetően tévedésből felvette abba a Signal-csoportban, ahol a közelgő, a jemeni húszi terrorista milícia bázisaira tervezett katonai csapás részleteit beszélték meg. Amikor a bombázások tényleg az ott megbeszélt időben és módon történtek meg, az újságíró – aki addig valami csapdának vagy átverésnek hitte az egészet – kilépett a csoportból.
Az újságírót napokkal előtte ismerősnek jelölte a titkosított üzenetküldő szolgáltatáson, vagyis a Signalon a Michael Waltz nevű felhasználó. A zsurnaliszta elfogadta a kérést, de csapdára gyanakodott, gondolva, hogy az eredeti Waltz – Donald Trump elnök nemzetbiztonsági tanácsadója – azért nem ennyire barátságos az újságírókkal. Két nappal később kapott egy értesítést arról, hogy bekerült egy, a Signalon belül létrehozott csevegőcsoportba, ami „Houthi PC kiscsoport” nevet kapta. A PC az amerikai adminisztrációban a Principals Committee rövidítése, vagyis a nemzetbiztonsági tisztviselők legmagasabb rangú emberei jelenti – ebbe került be váratlanul egy újságíró. Illusztris tagjai voltak a csoportnak: többek között Marco Rubio külügyminiszter; JD Vance alelnök; Tulsi Gabbard, a Nemzeti Hírszerzés igazgatója; Scott Bessent pénzügyminiszter és egy aktiv CIA hírszerző tiszt, akinek a nevét nemzetbiztonsági okokból az Atlantic újságírója nem hozta nyilvánosságra.
Az újságíró először azt hitte, hogy egy dezinformációs kampány áldozata, mert egyszerűen nem hitte el, hogy ilyesmi előfordulhat Amerikában, ahol a vezetők kommunikációja a törvények által is szabályozott módon, szigorúan zárt és védett kormányzati rendszereken keresztül zajlik, és nem egy bárki által letölthető üzenetküldő szolgáltatáson.
Érdekes, hogy az alelnök, JD Vance nem támogatta a bombázásokat, de aztán belenyugodott a többségi akaratba. Azzal érvelt: amerikai hajók alig használják a Szuezi csatornát, a húszik kiiktatása így az európaiaknak kedvez, mert az ott zajló forgalom 40 százalékát európai kereskedőhajók adják. Az alelnök ezért a csapás egy hónapos elhalasztását javasolta. Végül megegyeztek, hogy nem halasztanak, de Vance megjegyezte: „utálom, hogy megint Európát kell kisegíteni”.
Március 15-én, a csapás napjának reggelén magának a katonai műveletnek az operatív részleteit is megküldték a csoport tagjainak (beleértve a célpontokra, az USA által bevetendő fegyverekre és a támadások sorrendjére vonatkozó információkat is), de ezeket az újságíró nemzetbiztonsági okokból nem írta meg utólag sem. „Elmondok egy imát a győzelemért” – írta Vance alelnök a tervekre reagálva, vagy többen imádkozó emojit küldtek.
Az akciót követő megbeszélésen a csoportban már az okozott károkat értékelték, beleértve egy konkrét személy valószínűsíthető halálát is. Ezek után az újságíró kilépett a csoportból.
Később a Nemzetbiztonsági Tanács szóvivője megerősítette Jeffrey Goldbergnek, hogy a csoport létezett és valós emberek voltak benne, és azt mondta, vizsgálják, „hogyan került egy véletlen szem a láncba.” „A csoport tartalma a magas rangú tisztviselők közötti mély és átgondolt politikai koordinációt bizonyítja. A húszik elleni művelet sikere azt bizonyítja, hogy az amerikai csapatokat és a nemzetbiztonságot nem fenyegette veszély.”
Az újságíró megjegyzi: soha nem látott ilyen mértékű jogsértést. Folyamatban lévő katonai akcióról szóló részletes és szigorúan bizalmas megbeszélést szigorúan tilos ily módon szervezni – a Signal alkalmazást a kormány nem hagyta jóvá titkos információk megosztására, hiszen erre a célra saját, védett rendszerei vannak. Nem véletlen, hogy ebből hatalmas botrány van kibontakozóban Amerikában.
