Magyar Péterről, közéleti kiállásról, a köpönyegforgatókról és a megkönnyebbülésről
Úgy látom, a polgárok egyre inkább érzik, hogy nekik is tenniük kell a változásért. Részt kell venni a tüntetéseken, jelszavakat kell skandálni, hogy a hatalom lássa, nagyon sokan elégedetlenek – mondja Jordán Tamás. A Kossuth-díjas színművész a 2022-es választásokat követő ellenzéki vereség miatt eltávolodott a politikától, Magyar Péter megjelenésével azonban úgy érzi, most tényleg megadatott a remény a változásra. Ezért is vállal szerepet a Tisza Párt eseményein, legutóbb a Széna téri ’56-os megemlékezésen lépett színpadra.
FOTÓ: VÉGH LÁSZLÓ
– Tavaly februárban, amikor a 80. születésnapjuk apropóján Bálint Andrással közösen beszélgettünk, azt mondta, „az elmúlt időszakban rájöttem, hogy a politikának nincs szüksége a művészekre”. Mire Bálint András hozzátette: „Az ellenzéknek sem.” Változott ezzel kapcsolatban a véleménye?
– A 2022-es országgyűlési választásra nagyon felkészültem, sokat vártam az ellenzéki politikusoktól. Szerettem volna részt venni a kampányban, ezért állítottam össze az Ady-estemet is. Hittem abban, hogy egy kicsivel én is hozzájárulhatok a magam módján, de rá kellett jönnöm, hogy az ellenzéknek nem volt rám szüksége. Senkitől sem kaptam választ a felajánlásomra. A tavalyi interjúban azért is fogalmaztam olyan sarkosan. Egy darabig hittem benne, hogy az ellenzék valóban összefog, de a kampány alatt kiderült, hogy a valóság épp az ellenkezőjéről szól. A választási vereség olyan mélyen érintett, hogy azt követően nem akartam politikával foglalkozni. Kétségbeestem, amikor láttam, hogy az ellenzéki pártok egymást hibáztatják a történtekért. Aztán idén februárban megdöbbenve hallgattam Magyar Péter Partizánnak adott interjúját. Robbanásszerű, erőt adó esemény volt, két és fél millióan voltak kíváncsiak rá! Magyar Péter akkor még nem akart politikus lenni, csak menet közben döntött így, az események és a szimpatizánsok hatására. Persze kormánypárti oldalról emiatt is folyton támadták.
– Hogyan találkozott Magyar Péterrel?
– Egy közös ismerősünk hozott össze minket. Elmondtam neki, mennyire fontosnak tartom, hogy az egész országra kiterjedő személyes találkozásoknak mekkora jelentőségük van, és hogy el kell menni minden választókörzetbe! De szerintem ő már akkor jóval komplexebben látta a helyzetet. Már akkor jeleztem Magyar Péternek, hogy bármikor szívesen fellépek mellette, ha szüksége van rám. Ő ezt örömmel fogadta. Időközben azonban beteg lettem, hosszabb időre kórházba kerültem, és nem tudtam, mikor leszek olyan erőben, hogy újra színpadra álljak. De annyira fellelkesített a Tisza Párt, hogy a műtétem után három nappal már felléptem a Hősök terei tüntetésen. Frenetikus élmény volt! És hasonlóan felemelő érzés volt a nemrég megtartott ’56-os ünnepség a Széna téren, ahol József Attila A számokról című versét mondtam el.
– Az elmúlt hónapok eseményeit látva úgy tűnik, mintha egyre több művész merne színpadra lépni a Tisza Párt rendezvényein.
– Sok jelentős művésszel találkozom, akinek a jelenlétére szükség lenne Magyar Péter mellett. Drukkolnak neki, de nem merik vállalni a fellépést. Féltik, amijük van, ezt pedig meg lehet érteni. Ha én még mindig a szombathelyi színház igazgatója lennék, nem vállalkoztam volna erre a feladatra. Akkor ugyanis az ember egy intézményt képvisel, amelyen belül sokféle politikai nézet van jelen egymás mellett.
– Egy nyíltan politikai rendezvényen el lehet választani a művészetet a politikától?
– Olyan a magyar közélet, a politika, a magyar nép, hogy ez a kettő óhatatlanul összeforrt. Ha a művészek részt vesznek egy politikai eseményen, akkor az egyértelművé teszi, hogy melyik oldalon állnak. Én már korábban is felszólaltam, például 2019-ben a kormány kulturális törvénycsomagja elleni demonstráción – így nem árulok el nagy titkot azzal, hogy nem vagyok a hatalom embere.
– 2022-ben szerepet vállalt a Karácsony Gergelyhez köthető 99 Mozgalomban, az ideológiákon és pártokon átívelő kezdeményezés végül nem lett hatással a magyarországi politikára. A csatlakozása kapcsán akkor úgy fogalmazott lapunknak, hogy „egy ilyen kiállás a művészetért való kiállást is jelenti”. A Magyar Péter melletti szerepvállalása ugyanerről szól, vagy ez inkább már társadalmi kiállás?
– Szeretném hinni, hogy az utóbbi. A magam módján megszenvedem azokat az állapotokat, amelyek az országot jellemzik. Összeszorul a szívem attól, mekkora bajok vannak, milyen helyzetbe kerülnek emberek, akik nem is látnak kiutat. A kultúra, ezen belül a színház is szörnyűállapotban van, nyilvánvalóan értük is aggódom. Jobb sorsot érdemelnének!
– A Széna téri eseményen úgy fogalmazott, hogy a Sztálin-szobor ledöntésekor tapasztalt eufóriához hasonlót kezd érezni. Ez azt jelenti, hogy forradalmi változásokra számít?
– Az 1956. október 23-ai délutáni eseményeket szívesen hasonlítom a Bastille bevételéhez. Megrendítő volt tizenhárom éves kamaszként látni, hogy a Sztálin-szobor ledőlésekor milyen boldogok voltak az emberek. Az addigi tapasztalatom a félelem volt, a szüleim, az ismerőseink, a környezetünkben mindenki rettegett, féltek attól, hogy mikor jelenik meg a fekete autó, mikor veszítik el az állásukat. Mi a Rákosi-rendszerben osztályidegennek számítottunk a testvéreimmel, mivel a felmenőink között bútorgyáros, igazgató, alpolgármester is volt. Az az eufória számomra ismeretlen és felemelő volt egyszerre, de egyáltalán nem gondoltam arra, hogy ez forradalmi helyzet. Számomra az a megkönnyebbülésről szólt, arról, hogy mégiscsak szeretik egymást az emberek, hogy mégiscsak tudnak mosolyogni, együtt sírni és nevetni. Most, amikor a Széna téren láttam azt a tömeget, amelyet a kormánypárti média megpróbált összezsugorítani, hasonló érzés öntött el. Boldog embereket láttam, akik reménykednek. Ebben a félelem uralta közéletben, ami a jelenünk, óriási öröm volt ezt megtapasztalni.
– Elmúlt a társadalom apátiája?
– Egyértelműen. A legkisebb helyen is, ahol Magyar Péter demonstrációt szervezett, több ezren mentek az utcára. Ha ennyien kimennek, az azt jelzi, hogy rengeteg ember óhajtja a változást, amit Magyar Pétertől remélnek. És a siker egyik záloga épp az, hogy milyen sokan csatlakoznak hozzá. Való igaz, szinte ugyanazokat az üzeneteket mondja, mint az ellenzék 14 éve, de nem mindegy, hogy ki mondja, hogyan teszi azt, és az emberek hisznek-e neki. Rá odafigyelnek, és neki mintha most elhinnék, hogy valódi változások jöhetnek. De úgy látom, a polgárok egyre inkább érzik, hogy nekik is tenniük kell mindezért. Részt kell venni a tüntetéseken, jelszavakat kell skandálni, hogy a hatalom lássa, nagyon sokan elégedetlenek.
– Mi a véleménye Magyar Péter személyéről? Milyen politikusnak látja őt?
– Számomra ő és a Tisza Párt olyan, mint egy lottószelvény, általuk vásároltam magamnak másfél év reményt. Polgári, katolikus neveltetést kapott emberként, akinek magasak az erkölcsi elvárásai, el tudom képzelni, hogy Magyar Péter átlátott a NER működésén. Az az alap, amelyben ő felnőtt, nem engedi, hogy ennek a rendszernek a része maradjon, hogy továbbra is cinkos legyen. Ezért született meg a Partizán-interjú is, mert belső igénye volt arra, hogy szóvá tegye, nem mehetnek így tovább az ország dolgai. Ezt ugye nem nagyon akarják elhinni a változást akaró, de a Magyar Péterben nem bízó emberek, hisz számukra gyanút kelt, hogy a NER-ből jött. Én ezzel szemben azt gondolom, épp azért, mert onnan jött, pontosan látja, mi a helyzet. Lehet, hogy mindez sokak számára megmosolyogtatónak és naivnak tűnhet, hisz a világ nem ilyen. De miért ne lehetne hinni abban, hogy így is működhetnek emberek? Azok a vallásosak, akik nem hisznek neki, mert a NERből jött, olvassák el a Bibliát, és tű-nődjenek el azon, hogyan lett Saulból Szent Pál a damaszkuszi úton.
– „Hogy mindegyik csak magára gondol, / különb akar lenni a többinél, / s oktalanul külön hatványozódik. (…) A legegyszerűbb dologhoz lássatok – / adódjatok össze.” József Attila verse jelen helyzetben politikai tanácsnak is tűnhet, ezért esett a választása a Széna téri demonstráción erre a költeményre?
– Szíven ütött, amikor ezzel a verssel annak idején megismerkedtem, úgy éreztem, hogy tudat alatt József Attila nekünk, most élő magyaroknak írta ezeket a sorokat. Nem is hiszem, hogy találnék aktuálisabb verset ennél, hisz épp erről szólnak a mostani történések, hogy össze kell adódni.
– Most úgy tűnik, mintha tényleg lenne valós alternatívája a Fidesznek. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján mire számít, milyen kampány várhat ránk 2026-ig?
– Hiszem, hogy a Tisza Párt valós alternatíva lehet, de vagyok annyi idős, és rendelkezem annyi tapasztalattal, hogy ezen a területen soha nem lehet biztosat mondani. Még a legnagyobbnak vélt szakemberek sem képesek rá, hisz annyi a rejtett buktató. És azt is el kell ismerni, hogy a Fidesz fő emberei nagyon nagy stratégák, nem lehet kiszámítani, mire képesek még. Mindezek ellenére szeretnék bízni abban, hogy 2022-ben a választási kampány során elköltött milliárdokkal a Fidesz egy füst alatt nemcsak az akkori győzelmét vásárolta meg, de a 2026-os vereségét is. De így is nagyon nehéz hónapok állnak előttünk, a Fidesz nem válogat az eszközökben, mindenre képes azért, hogy a hatalmát megtartsa. Felmerül a kérdés: vajon az ország magukat kereszténynek valló vezetői betartják-e a tízparancsolat tilalmait?
Forrás: A Magyar Hang VII. évfolyama 45. számának (2024. november 8-14.) nyomtatott változata.