Összehasonlítva a Fidesz és az ellenzék csúcsszövetségeinek (csoportok csoportjának) összetartozás-érzését, csoportérzését – annak egyértelműségét, hevességét, rendíthetetlenségét, összetartó erejét -, jelentős különbségeket találunk. Előre bocsátom, hogy a csúcsszövetségek tagjainak – mezei párttagoknak, rajongóknak, potenciális szavazóknak -, és nem a vezetőinek a jobb agyféltekéjében kutakodunk, és első körben nem foglalkozunk a bal agyfélteke racionális szűrésével. De végül muszáj lesz.
A Fidesz csoportjai hasonlóan kapcsolódnak egymáshoz, mint az olimpiai ötkarika, közös halmazokat alkotva. A túlvilági védelem hiedelmét hordozók összekapaszkodnak a magyarság védelmének hiedelmét hordozókkal, az ellenségképet hordozók összekapaszkodnak a papos-nemzetes uruk tökéletességének hiedelmét hordozókkal és az előbbiekkel. Mindannyian éreznek valami közöset, egyértelműt – magyar testvériséget, keresztény testvériséget, a közös ellenségtől idegenkedők testvériségét -, ami összetartja őket, amitől különbnek tartják magukat mindenki másnál, ami felülír minden hibát, tévedést, amit érezve, átélve mindent megbocsátanak vezetőjüknek, egymásnak, amit éreznek fülbemászó dalaik közös éneklésekor, ami egy igazi összetartozás-érzés, csoportérzés, amit úgy fogalmaznak meg: „Egy vérből valók vagyunk!”
A Fidesz vertikális csoportképzésének eredményeként szegény magyarok és gazdag magyarok is tagjai ugyanannak a csúcsszövetségnek, a szegények is úgy érzik, jól jártak. Még a közmunkások többségének is az a hiedelme alakult ki, hogy a baloldaltól sem várhatnak különb szociális gondoskodást, mint a Fidesztől, különösen, hogy a baloldaliságot mint tapasztalati tényt a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok megszorításaival azonosítja az alul lévők jelentős része.
(Gyurcsány Ferenc miniszterelnökségének első teljes évében 2005-ben mínusz 7,7 százalék lett a GDP arányos költségvetési hiány, ami európai csúcs volt. Mi okozta ezt? Medgyessy a bűnös? Gyurcsány nem ért hozzá? Rossz bázist teremtettek az EU-nak megadott kamu számok?
Amikor Gyurcsány Ferenc benyújtotta a 2006. évi (választási) költségvetést, szűk körben mínusz 15-20 százalékos hiányra fogadtunk, mert kiherélte a költségvetés bevételi oldalát, számos adócsökkentés között az áfa 5 százalékos csökkentése végzetes hiba volt, a kereskedőknek kiutalt pénzt jelentett. Győzelme után Gyurcsány őszödi beszéde nem hazugság- vagy igazságbeszéd volt, hanem a régi-új képviselők győzködése sajátos stílusban, hogy amikor beülnek a parlamentbe, az lesz a második dolguk, hogy megszavazzák éven belül július 1-től az új költségvetést, az új adótörvényeket, visszacsinálják az adócsökkentéseket, az 5 százalékos áfát, mert májusban Gyurcsány már látta a számokat, látta, hogy mit csinált. Így is, hogy a második félévi költségvetés már „rendben volt”, mínusz 9,2 százalék lett a költségvetés éves hiánya, ami újabb európai csúcs volt. Ismét nőtt az adósságállomány, jöttek a megszorítások, vagyis az egyensúly helyreállítása alacsonyabb szinten, és ami még azután jött, majd jöttek futószalagon a kétharmados vereségek.)
Az ellenzék csoportjai úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint a szőlőszemek a fürtön, nem érintkeznek, amíg már akkora szél nem fúj, hogy egymáshoz ütődnek, azután eltűrik egymást, beletörődően. Ami mégis összeköti az egymást eltűrő csoportokat, az egyrészt a közös ellenségkép a másik csúcsszövetség papos-nemzetes urának rendszerével szemben, másrészt a választók összefogást sürgető igényének felkarolása, kielégítése, négy-nyolc évvel az igény felmerülése után. Az ellenzék csoportjaiban az a hiedelem alakult ki, hogy jobb, ha eltűrik a politikai hullát is, a múltat is, a minit is, a pillanatot is, az új néppártit is.
(1989-ben a Jurta színházban Mezei András vendége Hegedűs András volt, az egykori minisztertanács elnöke, akinek elődje is Nagy Imre volt 1955. április 18-ig, majd utódja is Nagy Imre volt 1956. október 24-től. Hegedűs András meglepően alapos tájékozottságot mutatott az aktuális politikai kérdésekben, demokratikus normák alapján elemezte az új pártok lehetőségeit, lehetséges lépéseit, mozgásterét. Meg is kapta a kérdést: „miért nem vesz részt aktívan a politikában?”. Azt válaszolta: „mert politikai hulla vagyok”.)
Az ellenzék egymást eltűrő egyes csoportjainak tagjai az előválasztás első fordulója után ébredtek rá, hogy ez mozgósítási verseny volt: aki jól mozgósított, az nagyobbnak látszott. Látták, hogy a DK volt képes a legerősebb mozgósításra, ráadásul a DK jelöltje is erős volt, Dobrev Klára egyrészt összehasonlíthatatlanul tehetségesebb politikus, mint Gyurcsány Ferenc, másrészt felvette a versenyt mindegyik jelölttel.
Az ellenzék szavazóinak kétharmadát kitevő szavazók, azok, akik nehezen viselik, hogy Gyurcsány még politizál, de eltűrik, mert mit tehetnének, „spontán mozgósították egymást” és a miniszterelnök-jelölti második fordulóban legyőzték „Gyurcsányékat”. Ekkor szembesültek azzal, hogy a képviselőjelöltek számára nem tartottak második fordulót, márpedig az első fordulóban a DK jelöltjei győztek a legtöbb (32) körzetben.
Az ellenzéki szavazók legfeljebb egyharmadát kitevő DK-s szavazók megnyilvánulásaiból következtetve az a hiedelmük, hogy ők az ellenzék élcsapata, „mindent jobban tudnak”. Már-már úgy tekintenek Gyurcsányra, mint a fideszesek Orbánra. Az igazmondó hős, aki harcol a Fidesz ármánya ellen, akit – és vele együtt Dobrev Klárát is – meg kell védeni pl. a betelefonálós műsorokat felhasználva. Bemondva a telefonba, hogy Márki-Zay Péter alkalmatlan, lám „tegnap is mit mondott”, valamint, hogy a szerkesztők is nyomják Krahácsot. Vajon hogyan viselkednének, ha a képviselőjelöltek számára is tartottak volna második fordulót?
Az LMP Gyurcsány tevékenységére válaszul jött létre, de mini méretű párt maradt és még aprózódott is. Vele együtt a Párbeszéd csoportjának csoportérzése is azt tükrözi: „mire mennénk egyedül”, „csapódjunk hozzá a többiekhez” – és akkor jött Márki-Zay Péter, és feltámadt a remény. Azt ma még csak remélni lehet, hogy a klímakatasztrófa elleni védelem még mindig új hiedelme is kivált némi endorfintermeléssel kísért csoportérzést, összetartozás-érzést az újbaloldali zöld szavazókban, de nagyon ne reménykedjenek.
Az MSZP-t Gyurcsány tette végleg népszerűtlenné, bár sokan mások is dolgoztak rajta, majd Gyurcsány csábította el a tagjait, otthagyva az adósságot. A megmaradók csoportérzése is ezt tükrözi: „itt maradtunk egyedül”, „csapódjunk hozzá a többiekhez” – és akkor jött Márki-Zay Péter, és elsőre nem, de másodikra feltámadt a remény.
A Momentum csoportjai közül a klasszikus és a konzervatív liberálisok csoportjainak tagjai, szimpatizánsai érzik úgy, hogy: „mire mennénk egyedül”, „csapódjunk hozzá a többiekhez”, mert jött Márki-Zay Péter, és feltámadt a remény, de azután jött Donáth Anna is.
A Jobbik szavazói mindig külön állnak mindenkitől. A Fidesztől is, a DK-tól is, Márki-Zay Pétertől is, akiket nem szeretnek, de őket se szereti más. A senkit se szeretők csoportérzése azt tükrözi: „eddig nem mentünk semmire egyedül”, „csináljunk úgy, mintha hozzácsapódnánk a többiekhez”, de kihez is? Márki-Zay Péterhez vagy Gyurcsányhoz? Csöbörből vödörbe, de akkor már inkább az erősebbhez – mondják a párt vezetői. De akkor már inkább Gyurcsányhoz nem – mondják a Jobbik csoportjának tagjai, szimpatizánsai.
Összegezve az ellenzék csoportjainak a többi csoportot eltűrő életérzését, mégis esetenként a túlvilági védelem hiedelmében, más helyütt a szociális védelem hiedelmében is közös, bár kényszerű csoportérzését, ami inkább sorsközösség, mint összetartozás-érzés, de semmiképpen nem testvériség, inkább közös frusztráltság, közös meghiúsulás érzés, leginkább közös ellenségkép, azt úgy fogalmazhatjuk meg, hogy: „Nincs igazság!”
Nos, ezt a csoportérzést kezelve kell az ellenzéknek versenyeznie az „Egy vérből valók vagyunk!” csoportérzést kezelő kormánypártokkal.
Ami pedig Márki-Zay Pétert illeti: ebben az országban a jobboldali többség politikai kultúrájának a közepe az etnicista nemzetfelfogás mellett az erő iránti vágy, de ne gondoljuk, hogy az ellenzéki csoportok tagjai, szimpatizánsai körében nem létezik az erő iránti vágy! Márpedig Márki-Zay Péter nem szervezett időben maga mögé erőt, a Jobbik és a DK vezetői pedig már csak azért is megmutatják az erejüket: „ha mi megállapodunk, akkor ki ellenünk”?
Pillanatnyilag ott tartunk, hogy a „betelefonálós ellenzékiek” ugyanazt a kritikát mondják Márki-Zay Péter Fideszre utaló kiszólásairól, mint a Fidesz propaganda osztálya.
Két dolgot lehet tenni.
Márki-Zay Péter fogja rövidebbre és olvassa fel a beszédeit, mint az eredetileg hadaró és locsos Orbán Viktor is ezt erőltette rá magára, a szándékos és nem szándékos félremagyarázások ellen védekezve.
A „betelefonálós ellenzékiek” és mások ne reménykedjenek abban, hogy Dobrev Klára közelebb kerül a miniszterelnöki székhez, ha Márki-Zay Pétert alázzák, mert távolabb kerül.
A kampányt már megtervezték, mi annyit tehetünk, hogy várjuk, lesz-e nyugdíjigazság, magánpénztár-igazság, devizaadós-igazság, szja-igazság, közmunkásigazság, mi lesz a kiutalt vagyonokkal, csökken-e a vagyoni egyenlőtlenség, a nyugathoz csatlakozunk vagy a kelethez, és még sorolhatná ki-ki a saját várakozását.
Az a baj, hogy az igazságra az Isten pénze sem elég, túl elvont fogalom, és mégis, ez maradt nekünk: csak a passzív „Nincs igazság!” csoportérzés szublimálásával, az igazságérzet aktiválásával alakulhat ki a „Tegyünk igazságot!” csoportérzés.
Ha a kampány végül egyenként hitelesen hirdeti meg a sok-sok igazságtalanság megszüntetését, akkor legyőzhetőek a kétségek az ellenzéki csoporttagok, a bizonytalanok, a még soha nem szavazók lelkében. Akkor lesz többség, még akkor is, ha mindenki látja, hogy most nincs egység, bár az van meghirdetve.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. január 7-én.