Naplójegyzet 2021. november 14-én…
Kosztolányi döbbenetes vallomása a „bácskai metropolisról”, Szabadkáról, ahol a bor és a kedély fészkében érzékeli a szomorúságot és a kedélytelenséget.
Az Élet című újságban 1910. szeptember 18-án kérdezi, hogy a bácskai metropolis miért „a világ egyik legszomorúbb, legbetegebb és legsápadtabb városa”. A dátum nem kerülheti el a figyelmünket, jóval Trianon előtt jellemezte Szabadkát ilyképpen, tehát nem lehet minden balsorsot Trianonra hárítani.
„Nincsen itt idill. Az idill meghalt. Nincsen mezei virág, pipacs és kankalin. Mind elhervadt. De vannak emberek, problémák, délies, lusta, furcsa különcök, torz nábobok, szegénység és gazdagság egzotikus keveredésben”, folytatta Kosztolányi.
Azt is írta, hogy ezt a világot meg kell írni. Néhány regényében, főképpen a Pacsirtában megírta. Mucsa, írta le az egyik szövegében, de ehhez járul még Szegedy-Maszák Mihály megállapítása, miszerint Mucsán a világpolgárság is mucsai.
Ez a legfájdalmasabb ítélet Kosztolányi részéről, amelynek hitelét növeli, hogy az író érzelmileg szerfölött ragaszkodott szülővárosához. Nem haraggal bírált, hanem megszenvedve és fájdalommal. Nem ellene, hanem érte. (…)
A szerző Facebook-bejegyzése 2021. december 26-án.
