Valóban fellélegezhet-e a Föld, most, hogy Joe Biden lesz az USA elnöke? – olvassuk a felvetést a Qubit online ismeretterjesztő folyóirat áttekintő cikkében. A kérdést eredetileg a világ legnagyobb tudományos folyóiratainak egyike, a híres Nature tette fel, amelynek vezércikke szerint „a leendő elnök négy évnyi tudományellenes politika következményeit teheti jóvá”.
A Nature szóban forgó, október ötödikén megjelent cikke azzal a megállapítással indul: „Az Egyesült Államok elnöke súlyosbította az országában több mint 200 000 ember halálát okozó járványt, visszavonta a környezetvédelmi és közegészségügyi szabályokat, és aláásta a tudományt és a tudományos intézményeket. A kár egy része tartós lehet.” (A friss adatok, november ötödikén: globálisan 52 millió fertőzött, 1 millió 282 ezer halott; az Egyesült Államokban 10,5 millió fertőzött, 2401 ezer halott. Már ez fantasztikus szám: az igazolt fertőzöttek egyötöde az USA-ban él, s ha ehhez hozzávesszük a szintén illiberálisan „vírusszkeptikus” Brazília 5,7 millió fertőzöttjét, akkor az összesnek közel egyharmada Donald Trump és Jair Bolsonaro alattvalója, a halottak arányát tekintve pedig az arány ugyanaz…)
Nézzük azonban a választ a Nature/Qubit kérdésére. Az új elnöknek nem lesz könnyű dolga, elsősorban azért, mert „a végletekig megosztott nemzetet kapott örökül”, mégis, amint Biden január 20-án átveszi a hivatalt , megnyílik a lehetőség, hogy a Trump-adminisztráció számos, közegészségügyi veszélyeket rejtő és a tudományos élet működését sértő intézkedését kijavítsa: a legsürgősebb beavatkozást igénylő területek közé tartozik a klímaváltozás ügye, egyes bevándorlási és letelepedési szabályok – és természetesen a COVID-19 világjárvány.
„Ha Trump kikerül a képből, a kíméletlen versengés helyett talán megint teret kaphat a nemzetközi együttműködés, az egyezmények és törvények betartása, a civilizált politika, kevesebb lesz a fake news és a harag, több a mosoly” – mondta Pervez Hoodbhoy fizikus és atomszakértő Iszlámábádból. Hasonlóan fogalmazott James Wilsdon, a Sheffieldi Egyetem társadalomtudósa, aki szerint az amerikai tudományos élet szereplői példás „erőről és kitartásról tettek tanúbizonyságot, hogy kibírták az előző négy évet, most pedig eljöhet a rég várt stabilitás és az a korszak, amikor a politikai vezetés is támogatja a tudományt”.
Joe Biden különben a következő tudományt is érintő témákkal kampányolt:
– azt ígérte, hogy a tesztelés és a kontaktkutatás felpörgetésével kontrollálja a járványhelyzetet az Egyesült Államokban;
– a COVID-19-járvány utáni gazdasági ösztönző csomagot összekapcsolja a zöld beruházások ösztönzésével;
– visszalép a párizsi klímavédelmi egyezménybe;
– visszavonja azokat az utazási tilalmakat és vízumszigorításokat, amelyek kevésbé vonzó célponttá tették az USA-t a külföldi kutatók számára. Sorra véve:
Koronavírus-válság
A fentiek közül a koronavírus-helyzet kezelése az egyik legsürgősebb feladat. November 6-án az USA-ban több mint 130 ezer új fertőzöttet regisztráltak, többet, mint bárhol a világon a járvány kezdete óta. Trump kezdettől fogva lebecsülte a veszélyt, szembehelyezkedve azokkal az állami és helyi járványvédelmi intézkedésekkel is, amelyek szerinte túl sokba kerültek. Biden csapata ezzel szemben a COVID-19-világjárvány kezeléséről szóló részletes programban azt ígérte, hogy az új adminisztráció a helyi döntéshozókkal együttműködve bővíti a tesztelést és a kontaktkutatást, országszerte előírja a maszk viselését, illetve megerősíti a közegészségügyi intézményeket – miközben Trump a kampányhajrában közönsége nyomására kilátásba helyezte, hogy a választás után kirúgja Faucit, az amerikai járványügy már hat elnököt kiszolgált vezetőjét.
Biden csapata olyat is megfogalmazott, hogy majd „hallgatnak a tudományra”. A Trump-elnökség négy éve előtt ez talán még szürreális kampányígéretnek tűnt volna, de a leköszönő elnök ebben is paradigmaváltást hozott: többször is parkolópályára helyezte a kormány által fizetett kutatókat, legyenek azok bár a járványügy vagy a gyógyszerengedélyekről döntő hatóság tisztviselői. Charo szerint Biden elnöksége alatt „egy sor kormányzati ügynökség végre lehetőséget kap, hogy normálisan végezze a dolgát”.
Biden kormányzása arra is lehetőséget teremt, hogy Amerika újra megnyissa a nemzetközi együttműködés csatornáit a koronavírus elleni harcban. Trump kivezényelte az USA-t a WHO-ból (ami jövő nyáron lépne életbe), azzal vádolva a szervezetet, hogy Kínát támogatja, ahol a járvány kitört. Marga Gual Soler tudománydiplomáciai szakértő, EU-s tanácsadó szerint „Joe Biden és Kamala Harris megválasztott alelnök felfogja, hogy egy ország sem küzdhet meg a jelenlegi kihívásokkal egyedül, és remélhetőleg újraépíti a többoldalú tudományos intézményi kapcsolatokat”.
Vissza a párizsi egyezményhez
Mivel az Egyesült Államokról, a világ második legnagyobb kibocsátójáról van szó, globálisan is jelentős ügy, hogy Biden számára – az ígéret szerint – a klímavészhelyzetet és a környezet védelmét érintő Trump-intézkedések visszavonása is prioritás. Ezek közül is az első számú ügy a globális felmelegedés mértékét 2, illetve 1,5 Celsius-fokban maximáló párizsi klímavédelmi egyezményhez való visszatérés. Az egyezményhez való csatlakozásról a második elnöki ciklusa vége felé közeledő Barack Obama tett szándéknyilatkozatot, majd az életbe is lépett éppen az előző elnökválasztás körül. A hivatalba lépő Trump adminisztrációja 2017. augusztusban jelezte, hogy kilép, de az egyezmény szabályai szerint ezt csak 2019. novemberben tehették meg hivatalosan, majd további egy évet kellett várni, hogy a kilépés végül a múlt héten, ugyancsak az elnökválasztás kellős közepén hivatalossá váljon.
Januári hivatalba lépése után Biden megkezdi a visszatérés folyamatát – ezt akár az első napján megteheti, és utána mindössze harminc napot kell várni, – emellett kampányban meghirdette, hogy kétmilliárd dolláros csomaggal ösztönzi a tiszta energia térnyerését, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését, a zöld infrastruktúra kiépítését. Tervezi továbbá, hogy Trump elnöki rendeleteit is visszavonja, azokat, amelyek például új földeket és vízterületeket nyitnak meg próbafúrások számára, vagy amelyek a környezetvédelmi szabályokon enyhítenek egy-egy beruházás vagy beruházó érdekében. Biden újra a nemzetközi klímavédelmi együttműködés útjára terelheti az országot, az USA például újra részt vehet a metánkibocsátás csökkentésért dolgozó Északi-sarki Tanács működésében, vagy befizetheti azt a kétmilliárd dollárt az ENSZ kezelte Zöld Klímaalapba, amelyet eddig csak ígért, és így tovább.
Ha zöldíteni kell, Biden lehetőségei szinte végtelenek, egy sor kisebb belpolitikai lépést megtehet a szén társadalmi költségének újraszámoltatásától és új engedélyezési határértékek kidolgozásától kezdve az árvízvédelmi program frissítésén át az amerikai hadsereg megújuló energiák felé tereléséig. Nem utolsósorban jobban felkészítheti a hadsereget az előreláthatóan szaporodó természeti (tűzvész, árvíz, tornádó) és társadalmi (tömeges migráció) katasztrófák hatékonyabb kezelésére. (…)
Szerettük volna azt írni, hogy Trump csak retorikájában ellenzi a klímavédelmi törekvéseket mint a gazdaság növekedését visszafogó tényezőt, ettől még a zöldülés megy a maga útján, de az amerikai Környezetvédelmi Ügynökség, az EPA honlapján közölt mutatókon (…) látszik, mit jelent, ha klímaszkeptikus elnök foglalja el a Fehér Házat. Az évtizedek óta stabilan csökkenő metánkibocsátás és az évek óta csökkenő nitrogén-dioxid-kibocsátás is újra növekedni kezdett 2017-ben, illetve 2018-ban, ahogy a szén-dioxid-kibocsátás is csökkent 2014 és 2017 között, majd 2018-ban nagyot nőtt.
A tudományos szervezetek által működtetett Climate Action Tracker már ki is számolta, hogy Biden programja – amely 2050-ig karbonsemlegességet ígér – arra elég, hogy az elkövetkező 30 évben 75 gigatonnával csökkentse az Egyesült Államok üvegházgáz-kibocsátását, összességében pedig 0,1 Celsius-fokkal csökkenti a felmelegedés mértékét 2100-ig. Nemrég Hszi Csin-ping kínai elnök is azt ígérte, hogy Kína 2030-ig eléri a kibocsátási csúcsot, majd 2060-ig a zéró kibocsátást, ami 0,2-0,3 fokkal mérsékelheti a felmelegedést a Climate Action Tracker szerint. Mivel Japán, Dél-Korea és az Európai Unió is hasonló vállalást tett, mindez azt jelenti, hogy az évszázad közepére elvileg a jelenlegi globális kibocsátás nagyobbik felét adó öt nagy gazdaság válik nettó zéró kibocsátásúvá.
Különös jelentősége van Biden megválasztásának az EPA számára, amelynek illetékességi területei rendre ütköztek a Trump-adminisztráció érdekeivel, így négy éven át azzal szembesült, hogy a kormány az iparági lobbit támogatva igyekszik visszavonatni határozatait, és ahol csak lehetett, keresztbe tett az ügynökség tudományos alapon meghozott, környezetvédelmi és közegészségügyi szempontokat érvényesíteni próbáló döntéseinek. Dan Costa toxikológus, aki az ügynökség légszennyezési, energetikai és klímavédelmi programját vezette, 2018. januárig bírta ezt, és sok más veterán kutatóval együtt inkább úgy döntött, hogy felmond. Costa szerint eltart még egy darabig, amíg az ügynökség magához tér, de biztos benne, hogy sokan megkönnyebbültek az EPA munkatársai közül, hogy nem Trump nyerte a választást.
Bizonytalanság
Bár a legtöbben, maga az Egyesült Államok is Bident tartja a megválasztott elnöknek, Trump nem fogadta el a vereséget, és csapatával arra készül, hogy jogi úton támadja meg a választás eredményét több államban. A Nature-nek az Amerikai Kutatók Szövetségének elnöke azt mondta, még mindig szorong emiatt, mert továbbra sem világos, az elnök meddig megy el a választási eredmények megkérdőjelezésében, ráadásul Trump „számos olyan alapvető demokratikus értéket hiteltelenített el, amelyhez mindig is tartottuk magunkat ebben az országban” – fogalmazott Ali Nouri molekuláris biológus. Nouri nincs egyedül: a kampány időszakában közzétett nyílt levélben több mint négyezer kutató fejezte ki aggodalmát az amerikai demokráciával kapcsolatban. (…)
A választási eredmény azért sem nyugtathatta meg őket, mert a küzdelem jóval kiélezettebb volt, mint Trump ellenzéke számított rá. (…) Biden progresszív zöld javaslatai alighanem kemény ellenállásba ütköznek az államok szintjén és országosan is, nem beszélve az iparági lobbiról, mozgásterét az is nagyban meghatározza, végül mire jutnak a demokraták a szenátusban. Ha pedig jogi útra terelik a törvénytervezeteit, egy kifejezetten konzervatív Legfelsőbb Bíróság hoz majd döntést.
0,1 Celsius-fok ide vagy oda, a Bloomberg friss energetikai-pénzügyi jelentése szerint ha a szenátus republikánus kézbe kerül, az jelentősen csökkentheti a karbonsemlegesítési ambíciókat, meghatározza például, hogy mennyit lehet szövetségi költségvetésből a kétbillió dolláros zöld csomagra fordítani. Biden számára azonban ez nem ismeretlen terep, mivel akkor is kisebbségben voltak a demokrata képviselők, amikor a párizsi egyezmény aláírását és a hozzá kapcsolódó klímaváltozás elleni intézkedéseket Obama idejében keresztülvitték. Amerikai tudományközlei lapok, mint az MIT Technology Review vagy a Quartz már azt latolgatják, hogyan tudja Biden a szenátorok megkerülésével véghez vinni a zöld fordulatot, amit várnak tőle. Ha például a végrehajtó hatalom felől, rendeleteken keresztül közelít, illetve ha a zöld szabályozásokat az építési, mezőgazdasági, lakhatási és egyéb jogszabályokba illeszti, még így is eredményesen tolhatja ebbe az irányba az országot. További trükk lehet olyan kinevezettek delegálása a végrehajtói pozíciókba, akik komolyan veszik a klímaváltozást, illetve ha már meglévő törvények, például a tiszta levegőről és a tiszta vízről szóló jogszabályok módosításával vezet be például szigorúbb kibocsátási határértékeket.
Bár Biden megválasztása véget vet annak az elnökségnek, amely gyakran a tudományos tényeket és bizonyítékokat semmibe véve működött, sok kutató tart attól, hogy a Trump által elindított mozgalom az elnök leköszönése után is virágzik majd, és meghatározza mindazt, ami Amerikában történik. Zia Mian fizikus, a Princeton Egyetem programvezetője szerint Trump leváltása nem jelenti azt, hogy mindjárt semmissé válik az a támadás, ami a civilizált demokratikus módszerek ellen indult az USA-ban. „Trump aláásta az igazság és az egyenlőség értékeit, és ezek nélkül a demokratikus vita nem elképzelhető”. Az amerikai tudományos közösségnek tehát nincs más lehetősége, mint – ha lehetséges – még erőteljesebben képviselni a tényeket és a tudományos bizonyítékokat. – ér véget a Qubit cikke.