„Ennek az osztrák vircsaftnak, ami itt folyik, véget kell vetni, minden osztrák gazda, aki Magyarországon földet vásárolt, örüljön, hogy ezt ép bőrrel megússza” – ezt 2001-ben, első miniszterelnöksége idején mondta Orbán Viktor.
És szerintem most nem az a kérdés, hogy az ilyen, nyilvánvalóan jogsértő szerződések következményei elévültek-e vagy sem, hanem hogy mit gondolunk arról, hogy az ország hatályos köztársasági elnöke – jó pénzért – közreműködött olyan törvénysértő szerződések megszületésében, amelyek segítségével a kormánypártok legfontosabb szent tehenét, a „magyar földet” játszották át külföldi tulajdonosoknak. És ebben a vonatkozásban az sem fontos, hogy mit gondolunk a külföldiek földtulajdonlásának lehetőségéről, csupán az a fontos, hogy a legfőbb közjogi méltóság, aki korábban az alkotmánybíróság tagja, majd elnöke volt, ügyvédként főszerepet vállalt a korabeli hatályos törvényeket kijátszó szerződések megkötésében.
Felesleges a jogi csűrés-csavarás, hiszen bármilyen meglepő is, hogy létezik még ilyesmi, de ez elsősorban nem jogi, hanem erkölcsi-politikai kérdés.
Számomra riasztó volt az ATV-n beszélgető két állítólagos politikai elemző véleménye, amelyben olyan fogalmak, hogy erkölcsi vagy elvi meggyőződés fel sem merültek, ahogyan az sem, hogy Magyarországon a termőföld magyar kézben maradását lényegében a rendszerváltás óta politikai konszenzus övezi. Kizárólag a politikai haszonszerzés szempontjából értékelték a kérdést és lényegében arra jutottak, hogy mivel a jogsértés kérdése elévült, ezért felesleges volt előállni ezzel. Mert szerintük az embereket nem érdeklik ezek a kérdések.
És mivel Sulyok Tamás olyan ügyes volt, hogy „ép bőrrel megúszta”, hogy közreműködött ilyen szerződések létrejöttében, az osztrák gazdákhoz hasonlóan örülhet, hogy jelentős összegeket zsebelt be ezért.
Na, többek között ezért tart ma itt Magyarország.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. május 23-án.