Most már arról szeretnék egy részletes kimutatást látni, hogy az elmúlt tizenkét évben az Európai Unió összesen mennyi pénzt költött el különböző tényfeltáró küldöttségek Magyarországra delegálására azzal a feladattal, hogy feltárják a hazai média- és véleményszabadság helyzetét.
Én már 2010 végén tárgyaltam egy, ezzel a céllal ideérkező bizottsággal és azóta nem telt el olyan év, amelyben legalább egy, de inkább két ilyen csapat ne érkezett volna ide, hogy minden alkalommal megállapítsa, hogy „bizony-bizony Magyarországon súlyos aggályok merülnek fel a szólás-vélemény és médiaszabadsággal kapcsolatban”.
És bizony-bizony soha nem történt semmi, azon kívül, hogy a bizottság tagjai nyilván jól érezték magukat itt, hiszen az uniós adófizetők fizették a szállásukat, utazásukat, ellátásukat, napidíjukat, és még nagyon fontosnak is érezhették magukat.
Pedig sokan ingyen elmondtuk, leírtuk, bizonyítottuk az Unió érdeklődő tisztségviselőinek, hogy Magyarországon tizenkét éve megszűnt a médiapluralizmus és a sajtószabadság, közszolgálati média helyett agymosoda működik, amely a kormánypropagandát sulykolja az állampolgárok fejébe. És azt a rengeteg pénzt, amit efféle küldöttségek finanszírozására költenek sokkal hasznosabb lenne a még nyomokban működő független média támogatására fordítani.
De úgy tűnik, hogy a konferenciaturizmus után immár egyre divatosabb az Uniós tényfeltáró turizmus is. Én biztos, hogy soha többet nem állok szóba egyetlen ilyen bizottság tagjaival sem, ha valóban érdekli őket az itthoni médiahelyzet, akkor emeljék le a polcokról az ebben a témakörben született könyvtárnyi elemzést.