1994 őszén, a Fidesz gyászos választási veresége után, Orbán Viktor ismét felkereste édesapámat, aki akkor a Soros Alapítvány elnöke, Soros György magyarországi képviselője volt. Korábban is többször találkoztak, hol az Alapítvány irodájában, hol a lakásunkon.
Orbán elmondta Apunak, hogy úgy döntött liberális középpártból konzervatív jobboldali párttá alakítja a Fideszt, amely a teljes jobboldalt integrálja. Szó szerint úgy fogalmazott, hogy olyan jobboldali pártot szeretne létrehozni, hogy aki tőlük jobbra van, az már leesik. Ezt akkor úgy értette, hogy a szélsőjobboldalt – amely akkoriban még nem volt szalonképes a demokratikus világban – kiszorítják a politikai palettáról. Azt kérte, hogy mivel Magyarországon nincsenek felkészült, jól képzett konzervatív politikusok, a Soros Alapítvány nyújtson támogatást ahhoz, hogy Orbánék Amerikába küldjenek politikusokat és ott felkészüljenek az új szerepre.
Apu sajnálattal közölte, hogy az Alapítvány nem tud és nem is akar olyan programot indítani, amely a politikai pártok káder utánpótlását biztosítja. Részben azért, mert ezt a amerikai törvények tiltják, részben mert az Alapítvány ezt nem tekinti feladatának, kizárólag civilek támogatásával foglalkozik.
Ezután békésen elváltak, Orbán többé nem kereste Aput, viszont 1998-ra valóban sikeresen áttolta pártját a jobboldalra, és ezt követően szisztematikusan eltakarította az útból az összes jobboldali szövetségesét, akik hozzásegítették a hatalomra jutáshoz.
Miután Apu elhárította a támogatáskérést, többé nem találkozott Orbánnal. Ám a Fidesz 1998-as kormányra kerülését követően – akkor még hihetetlennek tűnő – gyűlöletkampány indítottak személy szerint Apu és az 56-os forradalomban résztvevő baloldaliak ellen (Litván György, Eörsi István, az 56-os Intézet stb.) És célkeresztbe kerültek a Soros Alapítvány által támogatott médiumok, intézmények is.
Ma pedig ott tart Orbán, hogy Európa szélsőjobboldali, rasszista, xenofób, EU-ellenes pártjait próbálja saját vezérlete alatt integrálni. És nem esik le a palettáról, mert azóta a szélsőjobboldal nemcsak hogy szalonképessé vált sok országban, hanem kormányzati pozícióba is került. Ez 1994-ben még elképzelhetetlen volt. És ha létrejönne ez az integráció, akkor ez az Európai Parlament második legerősebb frakciója lenne.
Ma még úgy tűnik, hogy nem sikerül ezeket az összeférhetetlen, gyűlölködő, egymást is utáló pártokat közös ernyő alá hozni, de a kilencvenes években azt sem tudtuk elképzelni, hogy Magyarországot 2010-től egy szélsőjobboldali, rasszista, EU-ellenes párt fogja korlátlan hatalommal vezetni.
A veszedelem sokkal közelebb van, mint gondolnánk.
Címkép: Orbán és Soros
Forrás: A szerző Facebook-bejegyzése/ Újnépszabadság
