Momentumos Ifjak, hiányoztatok a történelemóráról? Vagy már a ti időtökben is hiány volt történelemtanárból?
Mert ha tanultatok történelmet, akkor tudnotok kéne, hogy a szovjet katonai emlékmű nem az orosz megszállók, hanem a II. világháborúban Európa és Magyarország felszabadítása során életüket vesztett katonák emlékét őrzi. Nektek nem tanították az iskolában, hogy míg a Szövetséges Hatalmak 3.5 millió, addig a Szovjetunió önmagában 11 millió katonát vesztett el Európa felszabadítása során és összesen 24 millió szovjet állampolgár halt meg a II. világháborúban?! És igen, a nagymamám is össze-vissza csókolta az első szovjet katonát, akit a pincéből feljövet meglátott a kapuban, mert ez véget vetett a rettegésnek, a bujkálásnak, az üldöztetésnek és bár akkor még pontosan nem tudta, de sejtette, hogy véget ér a pusztítás, amelynek során közel száz közeli és távoli rokonát veszítette el. Az az orosz kiskatona, aki életét vesztette a világháborúban, nem Sztálin katonája volt, hanem egy fiatalember, akinek az életébe került, hogy Európa ismét szabad legyen.
Hogy mi történt ezt követően, arról ez az emlékmű nem szól, nem is szólhat, de bármilyen rémségek történtek, azok nem teszik semmissé azt az áldozatot, amit ezek a katonák 1944-45-ben Európáért és Magyarországért hoztak.
De ha már szobordöntögetésre támadt kedvetek, akkor ajánlanám a szovjet emlékművel éppen szemben, éjszaka, titokban a jelenlegi kormány által a tér másik oldalán elhelyezett – esztétikailag is borzalmas – hazugság-emlékművet, amely azt a történelmi hazugságot önti márványba, hogy Magyarországnak semmiféle felelőssége nincsen 600 ezer zsidó és roma származású állampolgárának meggyilkolásában és minden ezzel kapcsolatos felelősséget a németekre kíván hárítani. Na, annak a szobornak valóban semmi keresnivalója nincsen Budapest szívében.
Értem én, hogy ti most a jobboldalon láttok némi rést és oda szeretnétek beférkőzni, vagyis a pártotokat középről oda pozícionálni, de rossz utat választottatok. Az egyik hazugság helyét betölteni egy másikkal – ez nem lehet a jövő útja. Vegyétek szépen elő a történelemkönyvet, nem a mostanit, hanem amelyből még ti tanultatok és olvassátok újra a II. világháború történetét. Aztán menjetek szépen vissza az emlékműhöz és kérjetek bocsánatot azoknak a – többnyire veletek egyidős – kiskatonáknak az emlékétől, akik az életüket áldozták Európa szabadságáért.
A szerző Facebook-bejegyzése 2022. október 23-án.