Lehet, hogy rövid távon jó poénnak tűnik, hosszabb távon viszont én nagyon kártékonynak tartom a fidesz hazug szófordulatainak, kifejezéseinek, átvételét, mert igazából ezek is a kormánypropagandát erősítik. Most éppen a „Soros-bérencezésre” gondolok, de mondhatnék számos más példát is.
Pontosan tudjuk, hogy Soros-bérencek nincsenek és nem is voltak! Az volt, hogy Soros György a saját vagyonának egy részét arra áldozta, hogy segítse Magyarország demokratizálódását. Ebbe beletartozott az is, hogy tehetséges fiatalokat támogatott ösztöndíjjal, hogy valamelyik nyugati ország egyetemén képezhessék magukat. Ezért cserében azonban sem Soros György, sem az Alapítványa semmit nem várt el.
Tehát nem bérencek voltak azok a fiatalok – Orbán Viktor, Szájer József és a többiek – akik élhettek ezzel a lehetőséggel. Amikor valaki retorikai eszközként „lesorosbérencezi” azokat, akik részesültek a Soros Alapítvány támogatásából, akkor ezzel megerősíti, hogy létezik olyan, hogy sorosbérencek, csak éppen nem azok, akiket a fidesz nevez annak, hanem a fideszesek, akiket támogatott az Alapítvány.
Ez egy újabb lépés a kormánypártok gyűlöletpropagandájának megerősítésében. De ugyanezt gondolom arról is, amikor – ugyancsak retorikai megfontolásokból – – migránsnak nevezzük azokat a letelepedési kötvénnyel idetelepített kétes egzisztenciákat, bűnözőket és keleti diktatúrák oligarcháit, akiknek a kormány vagyonokért letelepedési lehetőséget nyújtott azért, hogy megszerezzék a belépést az EU-ba és a világ más tájaira. Persze a kormány ezt nem emberbaráti okokból tette, hanem hogy gennyesre keresse a klientúrája magát ezeknek a kétes egzisztenciáknak, a kétes úton szerzett vagyonából. De őket – politikai okokból – összemosni a hazájukból menekülni kényszerülő, nyomorúságos körülmények között, hónapig vándorló menekültekkel nemcsak képtelenség, hanem kontraproduktív is.
Lehet, hogy rövid távon jó poénnak tűnik, hosszabb távon viszont én nagyon kártékonynak tartom a fidesz hazug szófordulatainak, kifejezéseinek, átvételét, mert igazából ezek is a kormánypropagandát erősítik. Most éppen a „Soros-bérencezésre” gondolok, de mondhatnék számos más példát is. Pontosan tudjuk, hogy Soros-bérencek nincsenek és nem is voltak! Az volt, hogy Soros György a saját vagyonának egy részét arra áldozta, hogy segítse Magyarország demokratizálódását. Ebbe beletartozott az is, hogy tehetséges fiatalokat támogatott ösztöndíjjal, hogy valamelyik nyugati ország egyetemén képezhessék magukat. Ezért cserében azonban sem Soros György, sem az Alapítványa semmit nem várt el. Tehát nem bérencek voltak azok a fiatalok – Orbán Viktor, Szájer József és a többiek – akik élhettek ezzel a lehetőséggel. Amikor valaki retorikai eszközként „lesorosbérencezi” azokat, akik részesültek a Soros Alapítvány támogatásából, akkor ezzel megerősíti, hogy létezik olyan, hogy sorosbérencek, csak éppen nem azok, akiket a fidesz nevez annak, hanem a fideszesek, akiket támogatott az Alapítvány. Ez egy újabb lépés a kormánypártok gyűlöletpropagandájának megerősítésében. De ugyanezt gondolom arról is, amikor – ugyancsak retorikai megfontolásokból – – migránsnak nevezzük azokat a letelepedési kötvénnyel idetelepített kétes egzisztenciákat, bűnözőket és keleti diktatúrák oligarcháit, akiknek a kormány vagyonokért letelepedési lehetőséget nyújtott azért, hogy megszerezzék a belépést az EU-ba és a világ más tájaira. Persze a kormány ezt nem emberbaráti okokból tette, hanem hogy gennyesre keresse a klientúrája magát ezeknek a kétes egzisztenciáknak, a kétes úton szerzett vagyonából. De őket – politikai okokból – összemosni a hazájukból menekülni kényszerülő, nyomorúságos körülmények között, hónapig vándorló menekültekkel nemcsak képtelenség, hanem kontraproduktív is. Aki a nyelvet uralja az uralja a lelkeket is. Nem erősíteni, hanem gyengíteni kell a fidesz nyelv fölötti hatalmát. Ennek pedig az a legfontosabb eszköze, hogy nem vesszük át a gyűlöletpropaganda fogalmait.
A szerző Facebook-bejegyzése 2021. november 4-én.
