Tegnap az egyik élelmiszer áruházban odajött hozzám egy kb. velem egykorú férfi és kicsit fölényesen, de nagyon kedvesen a kezemre tette a kezét, és a következő párbeszéd zajlott le közöttünk:
Vevőtárs: Ne legyen már mindig olyan mérges. Szoktam olvasni a facebookon az írásait.
Én: Egyáltalán nem vagyok mérges, inkább szomorú, hogy még négy évig el kell viselnünk ezt a kormányt
Vevőtárs: De hát ilyen jó kormánya még soha nem volt Magyarországnak.
Én: De hát mi a jó ebben a kormányban? Önnek mi tetszik?
Vevőtárs: Hát az, hogy nagyon sok mindent adnak a népnek.
Én: Főleg nagyon sokat lopnak a magyaroktól.
Vevőtárs: Ne legyen már mérges!
Én: Ön szokott lopni?
Vevőtárs: Igen, gyermekkoromban volt, hogy elcsórtam valamit.
Én: De azóta, felnőtt korában lopott?
Vevőtárs: Nem.
Én: Na látja! Én sem szoktam lopni és iszonyúan feldühít, amikor a kormány ellopja a mi pénzünket.
Vevőtárs: De hát az nem lopás, az befektetés a jövőbe.
Én: Mészáros Lőrinc lenne a jövő? 10 év alatt az ország leggazdagabb embere lett, csak azért mert a miniszterelnök haverja.
Vevőtárs: Az nem a mi pénzünk, az a kormány pénze.
Én: Komolyan gondolja, hogy a kormánynak máshonnan is van pénze, mint tőlünk?
Vevőtárs: Igen, és a jövő érdekében használják fel, nagyon helyesen.
Én: De hát olyan nincs, hogy a közösség meglopása helyes legyen. Ön szerint Mészáros Lőrinc magán befektetése a mi jövőnket szolgálja?
Vevőtárs: Igen. És soha nem volt még ilyen jó kormányunk.
Én: Soha nem volt még ilyen tolvaj, korrupt kormányunk.
Vevőtárs: Ne legyen már olyan mérges. Meglátja, magának is jó lesz majd ez a kormány.
Hát ez így elég reménytelen…
Címkép: Marabu
Forrás: Újnépszabadság
