Most hátradőlnek, öntelten vigyorognak és kérnek még egy kávét. Mert – ha nem is nagyon gyorsan – rájöttek, hogy számukra nem is érkezhetett volna nagyobb ajándék, mint Magyar Péter színrelépése és pörgése az ellenzéki térfélen. Világossá vált, hogy immár nem kell tíz- és százmilliárdokat költeniük a rabolt pénzből a maradék ellenzék lejáratására és szétverésére, hiszen szétverik azok magukat ingyen is.
Magyar Péter és tizenkilenc fős(!) pártja néhány hónap alatt sikeresen aprófává hasította a még létező ellenzéki pártokat, és felőrli, egymásnak ugrasztja az ellenzéki szavazótábor tagjait is. Már a célegyenesben van. Mert az jól látható, hogy a fideszes propagandasajtó milyen ímmel-ámmal foglalkozik MP lejáratásával. Van tapasztalatunk bőven; ha ők valakit morálisan ki akarnak nyírni, akkor azt nem ilyen light módszerekkel teszik, hanem a legkeményebb nehéztűzérséggel. Ahogyan első ijedtségükben be is vetették – az aljas módon és törvénytelenül nyilvánosságra hozott dokumentumokkal, Varga Judit megalázó kamera elé ültetésével –, aztán fokozatosan ráébredtek, hogy nem kell ide cséphadaró, szétveri magát az ellenzék ingyen, önszorgalomból.
Mert ugye senki nem gondolja, hogy MP és a Fidesz húszéves, korrupt nászából nem született annyi dokumentum, amennyivel simán el lehetne lehetetleníteni MP-t. Hiszen ő maga mondta el, hogy hatszorosan túlárazott szerződéseket írogatott alá bankvezetőként, ami önmagában bűncselekmény. Kiváltképp ha ilyen pontosan tudta is, hogy mit tesz. És nyilván sok hasonló dokumentum bújhat meg a tarsolyban, hiszen a havi 4-5 millió forintos „Aladár”-állások elnyerése és megtartása érdekében is meg kellett tenni ezt-azt.
És aki itt élt az elmúlt másfél évtizedben az pontosan láthatta azt is, hogy milyen válogatott aljasságokra képesek, a hatalmukat veszélyeztető ellenzéki pártok működésének ellehetetlenítése érdekében, a kormánypártok.
Az egyes számú ellenzéki pártguillotine-t, az Állami Számvevőszéket vajon miért nem érdekli, hogy miből működik a tizenkilenc fős tagsággal rendelkező párt? Talán emlékszünk még, hogy mit műveltek ellenzéki rendezvényeken a titkosszolgálatok és a rendfenntartók valamint a „fideszcivilek” akkor, amikor el akartak lehetetleníteni egy-egy ilyen pártot, rendezvényt. Gondoljunk csak a gágogó kacsákra, a molinóval a kezükben ordibáló nyugdíjasokra. a Gyurcsányék háza elé vezényelt békés kődobálókra vagy Cseh Katka esküvőjének meggyalázására.
Mindez persze nem hiányzik nekem, hiszen undorodom a fidesz aljas, hányingerkeltő akcióitól, de elgondolkodom, hogy ehhez képest milyen kesztyűs kézzel bánnak a Tisza párttal és vezetőjével. Nyilván nem azért, mert időközben megszelídültek, belátták, hogy helytelen dolog ilyen nemtelen eszközökkel fellépni a politikai ellenféllel szemben. Hanem azért mert rájöttek, hogy a piszkos munkát elvégzi helyettük az ellenzéki szavazó és az ellenzéki média. Önként és dalolva nyírják ki az eddig létező ellenzéki pártokat és egymást.
Nézem a közösségi média oldalain habzó indulatokat, és számomra nincs más tanulság, mint hogy az ellenzéki tábor úgy viselkedik, mint a Bourbonok, „semmit sem tanultak és semmit nem felejtenek”. Kórusban hajtogatják, mindegy hogy ki, csak verje szét az Orbán-rendszert, jóllehet az egész XX. század arról szólt, hogy soha nem mindegy, hogy ki, milyen eszközökkel, és hogy tragédiába torkollik, ha eluralkodik az a mentalitás, hogy a cél szentesíti az eszközt. Hogy az ember átmeneti időre sem akaszthatja szögre az értékeit és elveit – mondjuk a liberalizmust vagy a baloldaliságot – egy „magasabb rendű cél” érdekében.
Mert a szabadság és demokrácia nem a káoszból születik. Káoszból csak szörnyűségek születtek.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. június 15-én.
