Azt hiszem itt lenne az ideje, hogy valahogy közösen, együtt, nagyon hangosan követeljük, hogy az egész megafonos náci banda és társaik takarodjanak a közéletből. És addig követeljük, amíg a hatalom meg nem hátrál és ki nem vonja ezeket a szellemi verőlegényeket a nyilvánosságból.
Hiszen semmiféle kétségünk nem lehet afelől, hogy a regnáló hatalom felhatalmazásával és teljes anyagi és “erkölcsi”” támogatásával végzik ezeket a mocskos, hányingerkeltő, dehumanizáló, az érintettek emberi méltóságát sárba taposó lejárató kampányokat.
Tűrhetetlen és mindannyiunk szégyene, amit a kormány által, a mi pénzünkből finanszírozott szennymédia művel húsz éve , most éppen Cseh Katalinnal, korábban Baranyi Krisztinával, a diáklányokkal, akik lázadni próbáltak a rendszer ellen. Így csak a legaljasabb nyilas és ávh-s keretlegények próbálták bemocskolni politikai ellenfeleiket.
És ez lassan húsz éve így megy ebben az országban. Ellenem, a náci média mára újságíró idollá “nemesült” szülőatyja vezényelt hasonló kampányt: három éven keresztül tartották napirenden a témát, hogy a bőrömből cipőt vagy lámpaernyőt kell-e készíteni. (Ha netán valaki nem értené, ez nettó zsidózás, amelyben a korabeli kormánymédia összes szereplője részt vett.) Az összes általam indított pert megnyertem, a bíróság körülbelül tizenhat esetben mondta ki, hogy a kormánymédia megsértette emberi méltóságomat, személyiségi jogaimat stb., és persze nem történt semmi, a gyalázkodás ugyanúgy folytatódott.
Azóta nyilvánvaló számomra, hogy ezeket a csatákat nem a bíróságokon és nem is a nyilvánosságban, hanem a társadalomban kell megnyerni: nem magányos hősöknek, hanem a magyar társadalom demokrácia és emberi jogok iránt elkötelezett részének kell – nagyon határozottan és kitartóan – kiállnia azok mellett, akiket verbálisan bántalmaz, megaláz a hatalom “szája”. Nekünk kell megvédeni őket oly módon, hogy a hatalom értésére adjuk, hogy ezt nem tűrjük, mert ők egyedül nem tudják megvédeni magukat és a magyar társadalmat ettől az elállatiasodott beszédmódtól, amelynek semmi köze a véleménynyilvánítás szabadságához, hiszen nem vélemény, hanem mocskolódás, a másik fél megalázása, dehumanizálása céljából.
Immár nagyon messzire jutottak ezek a médiacsicskák a közbeszéd és a közmorál lezüllesztésében, és ha nem tudunk megálljt parancsolni ennek, akkor a szavak pillanatokon belül tettekké fognak válni.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. július 5-én.