Pillanatokon belül a valóság mérlegén mérettetik meg a „mindegy, hogy ki, csak legyen valaki, aki elzavarja Orbánékat” nevű választói taktika és stratégia. A Fővárosi Önkormányzatban ugyanis éppen ennek a stratégiai megfontolásnak a mentén alakult ki a képviselő testület összetétele: több százezer fővárosi választó főpolgármesterként Karácsony Gergelyre, pártként pedig a Tiszára szavazott. Így állt elő az a – szerintem lényegében kezelhetetlen helyzet –, hogy a képviselő testületben a képviselők mindössze 18 százaléka kerül ki azoknak a pártoknak a jelöltjei közül, amelyek Karácsonyt támogatják.
Tehát pillanatnyilag a képviselőtestület tagjainak 82 százaléka Karácsony ellenzéke. És bár nyilván számos kritika érheti Karácsonyt és a korábbi baloldali és liberális városvezetést, azt azért érdemes leszögezni, hogy az ő érdemük, hogy Budapest az elmúlt öt évben, az összes kormányzati nyomorgatás ellenére megőrizte működőképességét és egy élhető, sokszínű, szabad, szolidáris város maradt.
Szerintem akarva-akaratlanul ezt tették kockára azok, akik Karácsony és a Tisza között osztották meg szavazatukat június 9-én. Ráadásul úgy, hogy még magának a ma is mindössze tizenkilenc tagot számláló Tisza pártnak sem volt fogalma sem arról, hogy kiket is küld majd a képviselő testületbe. Ma úgy áll a helyzet, hogy a Tisza tíz képviselői helye közül négyet olyanok töltenek be, akik egyben Európai Parlamenti képviselők is, beleértve a párt elnökét, Magyar Pétert is. és nyugtalanító előjel, hogy Magyar Péter napok óta arról beszél, hogy mennyire nincs kedve Karácsonnyal tárgyalni, Budapest programjának legfontosabb pontja pedig egy sétáló híd építése a Dunán.
Ma csak annyi tudható biztosan, hogy mostantól minden egyes szavazás a képviselő testületben egy politikai pankráció lesz, aminek kevés köze lesz a főváros valódi érdekeihez. A meccs arról fog szólni, hogy az ellenzéki frakciók közül azok, amelyek egy adott kérdésben Karácsonyt fogják támogatni, rögtön le lesznek „dékásozva”, akik viszont Karácsony javaslata ellen szavaznak, azok a „fidesz szekértolói” lesznek. Nem gondolom, hogy azok, akik megosztották szavazataikat Karácsony és Tisza párt között ennek az az áldatlan helyzetnek a kialakulását szerették volna támogatni, de a végeredmény mégis ez lesz.
Karácsony egy lényegében reménytelen politikai kötéltáncra lesz kényszerítve, ami nem nagyon végződhet másként, mint bukással. És Karácsonnyal együtt bukik a szabad és szolidáris Budapest is; újra kezdődhet a hajléktalanok üldözése, a szociális intézmények sanyargatása, a társadalmi szolidaritás elvének feladása, a sokszínű, szabad kulturális terek és rendezvények – beleértve a néhány megmaradt szabad színházat – kiszárítása, a köztéri giccsek további burjánzása stb.
Ide vezet a „mindegy, hogy ki által, csak bukjon a kormány” választói magatartás. Mert soha nem mindegy, hiszen a bukás másnapján is felkel a nap, és nem mindegy, hogy merre nyugszik le.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. július 25-én.
