Már amikor elkezdődött az egyetemek alapítványba szervezése, vagyis fideszes privatizációja, nyilvánvaló volt, hogy a gyarmatosítás egyik legfontosabb célja a várható EU-s pénzek lenyúlása.
Az Unió 2022-2027 költségvetésében az egyik legfontosabb prioritás a tudományos innováció támogatása, hatalmas forrásokat allokáltak tudományfejlesztési célokra. Ennek a reménybeli pénzesőnek a lenyúlása érdekében vált olyan sürgetővé a kormány számára, hogy úgy szervezze át az innovációban élenjáró felsőoktatási intézményeket, hogy a források felett közvetlenül a saját klientúrája rendelkezzen. Így jöttek létre egymás után az egyetemek gazdálkodását irányító kuratóriumok, amelynek tagjait a kormány nevezte ki és amelyekben kizárólag megbízható fideszes káderek kaptak helyet, akiknek sem az oktatáshoz, sem a tudományhoz nem volt semmi közük, viszont megbízható, hűséges és könnyen kézben tartható pártkatonák.
Az átalakulás teljesen előkészítetlen és végiggondolatlan volt, egyáltalán nem szolgálta sem az oktatás, sem a tudomány érdekeit, az egyetlen szempont az volt, hogy azok az intézmények, amelyekhez várhatóan sok EU-s pénz áramlik szigorú fideszes kontroll alá kerüljenek. Tovább színezte a felsőoktatás megnyomorításá érdekében tett lépések térképét a CEU elüldözése és az SZFE szétverése.
Azt, hogy itt végveszélybe került az oktatás és a tudomány szabadsága és ezzel együtt az európai adófizetők pénzének átlátható és célirányos elköltése nemcsak mi, hazai, finnyogó demokraták, hanem végre az EU illetékesei is észrevették. És mivel őket azért küldték az EU vezető testületeibe saját hazájuk választói, hogy éberen őrködjenek afelett, hogy a közösség pénzei átláhatóan és hatékonyan legyenek felhasználva, nem tehettek mást, minthogy elzárják azt a pénzcsapot, amelyről immár pontosan látták, hogy az innen ömlő források felhasználása alapvetően pártpolitikai és magán célokat fog szolgálni, nem pedig az adott ország fejlődését.
Most nagyon sokan fel vannak háborodva, hogy miért a diákokat és a kutatókat, oktatókat bünteti az EU. Pedig nem őket bünteti. Egyszerűen csak meg akar felelni annak, amit választói elvárnak tőle. Felelős gazdája akar lenni a rábízott milliárdoknak.
Ennek a történetnek nagyon sok tanulsága van. Például az, hogy a felsőoktatási intézmények vezetőinek többsége nyilván fenyegetések, zsarolások és mézesmadzag húzogatások hatására nagyon gyorsan tudomásul vette az általa vezetett intézmény gyarmatosítását, pedig mindannyian tudhatták, hogy valójában mit is jelent ez a „megújulás”. A legnagyobb szégyen a Rektori Konferenciáé és az Hallgatói ÁL-Önkormányzatoké, utóbbiak még ma is azt hangsúlyozzák, hogy nem akarnak felelősöket keresni azért, ami történt. De könyörgöm, akkor mit akarnak csinálni? Miféle önkormányzatok ezek?!
Szomorú az is, hogy a néhány hónap alatt lezavart alapítványba szervezés, amelynek során a egyetemek hatalmas ingatlan- és eszközvagyona és minden forrása a kormány irányítása és ellenőrzése alá került, egyetlen „jajszó” nélkül zajlott, az egyetemek polgárságának fogalma és beleszólása sincs, hogy igazából mi történik ezzel az irdatlan vagyonnal és a várt forrásokkal. És ezt is tudomásul vették.
De tanulságos az is, hogy mindeddig az egyetemi hallgatók és oktatók is csak nyomokban mutattak bármiféle szolidaritást az utánuk következő generációval és a megnyomorított pedagógus társadalommal, közönyösen asszisztáltak előbbiek tiltakozásához, most viszont, hogy közvetlenül őket érinti a kormány rabló politikája, hirtelen a igényt tartanak a közvélemény felháborodására és szolidaritására.
Természetesen én is nagyon sajnálom az Erasmus-ösztöndíj lehetőségéből kimaradó diákokat és még jobban azoknak a kutatási forrásoknak az elapadását, amelyek nélkül a magyar tudomány fejlődése ellehetetlenül. Tudom, hogy ez óriási csapás lenne a magyar társadalom- és tudományfejlődésre.
De erre nem az az adekvát válasz, hogy szidjuk az EU-t azért, hogy nem akarja lyukas zsákba és magánzsebekbe tölteni a pénzt, amit az európai adófizetők rábíztak, hanem az, hogy végre két lábra állnak, felegyenesednek és kikövetelik, hogy saját intézményüket ne politikai komisszárok és tolvajok, hanem hozzáértő, elismert, független és becsületes emberek vezessék.
A szerző Facebook-bejegyzése 2023. január 11-én.
