Még alig néhány nap telt el az évből, és már annyi seggberúgást gyűjtött be külpolitikája – ha egyáltalán ezt lehet külpolitikának nevezni, és nem indulat vezérelt, provokatív, az országnak súlyos károkat okozó kalandorságnak.
A fő szövetségesnek tekintett Olaszország miniszterelnöke, Giorgia Meloni tárgyalásokat kezdett az Európai Néppárt vezetőivel, hogy szorosabbra fűzzék az együttműködést. Tudjátok, ez az a Néppárt, amelyet Orbán addig provokált, amíg ki nem rúgták a Fideszt onnan. Orbán abban a reményben pimaszkodott a Néppárttal, hogy létrejön egy új, szélsőjobboldali szövetség az EP-ben, amelyet ő alapít meg és vezet, ehelyett ennek még a körvonalai sem látszódnak és a remélt szövetségesek egymás után fordítanak hátat Orbánnak.
A meghívottak közül egyedül Novák Katalin magyar köztársasági elnök nem ment el a szomszédos Szlovákia megalakulása alkalmából rendezett fogadásra – nyilván nem ő döntötte el. A magyarázkodás még kínosabb volt, mint a tény, hogy nem ment el. Ez újabb szög a V4-es együttműködés koporsójába, és ezen nem segít az, hogy néhány nap múlva elment a bálba, amelyet az ország megalakulásának ünnepére szerveztek.
Ma kiderült, hogy „Brüsszel” úgy döntött, hogy a jövőben nem pályázhatnak Erasmus ösztöndíjra a politikai célból alapítványi működési formába átszervezett egyetemek, mivel Brüsszel szerint nem elég átlátható ezeknek az egyetemeknek a gazdálkodása (magyarul lopásról van szó). Így most már nemcsak az van, hogy nem valósul meg a néhány évvel ezelőtt hatalmas csinnadrattával bevezetett, gimnazistáknak beígért kéthetes külföldi tanulmányút, amiből semmi nem lett. Az elmúlt évtizedekben minden egyetemista, aki vágyott erre, fél évet tölthetett külföldi egyetemeken, most ettől a lehetőségtől fosztotta meg a kormány azokat a diákokat, akik olyan egyetemekre járnak, amelyek kuratóriumában olyan messze földön híres tudósok (fideszes politikusok) aladárkodnak, mint Németh Szilárd, Tarlós István vagy Varga Judit.
Mindeközben Orbán a napokban arról delirált, hogy bár a világpolitikában tömbösödési folyamatok játszódnak le, a mi hazánk azon egyensúlyoz, hogy egyik tömb mellett se kötelezze el magát és semmiképpen nem érdekünk az USA által vezetett tömbhöz tartozni. Az ilyen elvtelen hintapolitika a történelem során eddig mindig tragédiába sodorta Magyarországot és évszázadokra ható súlyos következményekkel járt. Ráadásul ismereteim szerint Magyarország már régen elkötelezte magát a nyugati tömb mellett, mi több szerződést is írt alá erről, és mindeddig az emiatt járó jelentős támogatásokat, mindenféle fenntartás nélkül elfogadta, most azonban, hogy végre az EU elkezdett komolyan ragaszkodni a szerződésben foglalt vállalások kölcsönös betartásához, hirtelen kiderül, hogy mi nem is akarunk ehhez a tömbhöz tartozni.
És akkor mi az ellenjavallat? A tömeggyilkos Putyin, a diktatórikus Kína, amelyek egyébként nem befogadni akarnak minket, hanem nyerészkedni azon, hogy mi az EU tagjai vagyunk. Ha jól emlékszem, volt időszak, amikor a jótékony Oroszország a világpiaci ár ötszöröséért adta el nekünk a gázt, jól átvert a metrószerelvények vásárlásakor, Kína pedig olyan vasútvonal építését finanszíroztatja velünk, amelynek a terheit még a dédunokáink is nyögni fogják és amelyre semmiféle szükség nincsen, nem beszélve a 300 milliárdért vásárolt, használhatatlan lélegeztetőgépekről és a sokezer idős ember haláláért felelős, hatástalan kínai vakcináról.
Mindeközben oligarchái olyan gátlástalanul lopták el az EU-s támogatásokat, hogy a közösség vezetői megelégelték és elzárták pénzcsapokat, pedig a pénzre éppen most akkora szükségünk lenne, mint egy falat kenyérre.
A kormány minden lépése távolabb visz az ugyancsak Orbán által delirált középhatalmi státusz elérésétől, hiszen nyilvánvaló, hogy ehhez a versenyképesség, az oktatás a képzettség és ezáltal a hozzáadott érték és az egészségügy színvonalának emelése, a társadalom integrációjának javítása, a tudomány és az innováció kiemelt támogatása járulhatna hozzá, ahogyan a közepes fejlettség csapdájából is csak így verekedhetnénk ki magunkat. Ehelyett egyre inkább leszakadunk a fejlett világtól, amelyhez mindössze az állandó provokációkkal járulunk hozzá.
Orbán egy külpolitikai analfabéta, aki még arra sem képes, hogy legalább azoknak a céloknak az elérését segítse döntéseivel, amelyeket ő maga is fontosnak tart.
A szerző Facebook-bejegyzése 2023. január 9-én.