Látom, most az úgymond politikai elemzők körében a realista versus értékelvű politizálás megkülönböztetés jött divatba. Nevezetesen, hogy míg Orbán realista politikát folytat, a Nyugat és a magyar baloldali ellenzék értékelvű alapon politizál. És erről ügy beszélnek mint két egyenértékű, egyaránt elfogadható stratégiáról. Sőt! Ebben a keretben a reálpolitizálás tulajdonképpen pozitívabb, mint az értékelvű politizálás, hiszen a reálpolitikus a saját nemzete érdekeiből indul ki, míg az értékelvű valamiféle „ködevésből”.
Nos, én azt gondolom, hogy a realizmus és az értékelvűség nem egymást kizáró fogalmak. Értékalapon is lehet reálisan politizálni. Tehát úgy, hogy a politikus felméri a realitásokat és azok alapján fogalmazza meg és képviseli a saját értékeit. Például a emberséget, a szolidaritást, az egyes nemzetek szuverenitásának, területi integritásának tiszteletben tartását.
Az, amit az elemzők most reálpolitikának hívnak, valójában nem más, mint az elvek és értékek vélt érdekek mentén való politizálás teljes feladása. Ami a történelemben már nagyon sok katasztrófát okozott. Például ha az Egyesült Államok kizárólag reálpolitikai megfontolások alapján döntött volna, akkor még ma is tartana az I. és a II. világháború. És nem hatmillió, hanem tizenhatmillió zsidó pusztult volna el a II. világháborúban.
A sor vég nélkül folytatható. Ha ez a kór elterjed, nevezetesen, hogy az értékek nélküli politizálást reálpolitikának nevezzük, akkor nem sok jót jövendölök a világnak.
A szerző Facebook-bejegyzése 2023. március 2-án.
