Tényleg némán tűrjük, hogy Magyarországra újra rákerüljön a fasiszta bélyeg? A második világháború idején sem volt mindenki nyilas ebben az országban, sőt! Biztos, hogy legalább a lakosság fele nem értett egyet a náci párttal. Ám mivel a kormány nyilas volt, így az országra is rákerült a bélyeg, az egész világ így tartotta számon.
Most a kétharmaddal kormányzó párt egyértelműen szélsőjobboldaliként identifikálja magát, és ebben magával rántja az országot is. Nem ők, hanem mi fogunk a szégyenpadra ülni.
Amikor tizenegynehány évvel ezelőtt szélsőjobboldali, totális hatalomra törő pártként írtam le a fideszt, elképesztő dühvel támadt nekem mindkét oldal. Elsősorban persze a fidesz bértollnokai. Voltam feketeöves árokásó, megélhetési rettegő (ennél undorítóbb jelzős szerkezetet nem nagyon ismerek) és mindenféle más. Pedig amióta Orbán kijelentette 2002-ben, hogy a “haza nem lehet ellenzékben”, azóta nyilvánvaló, hogy pártja szélsőjobboldali, fasiszta párt.
És mi egy olyan országban élünk, amely tizenegy éve többségi (kvázi kétharmados) felhatalmazást kap a kirekesztésre, gyűlöletkeltésre, rablásra és arra is, hogy tízezrek haljanak meg amiatt, hogy fontosabbnak tartják hatalmuk megtartását, mint az emberi életek megóvását. Ha azt akarjuk, hogy lekerüljön rólunk ez az újabb szégyen bélyeg, akkor nekünk magunknak kell ennek érdekében cselekednünk; a világ tudomására hoznunk, hogy nem vagyunk fasiszták, nem gyűlöljük sem egymást, sem a kisebbségeket, sem a menekülőket, sem a szegényeket. Csak egy valamit gyűlölünk; az országunkat kifosztó, kiárusító fasiszta zsarnokokat és talpnyalóikat
Címkép: Holland karikatúra
Forrás: Újnépszabadság
