Valójában csaknem az első perctől kezdve értetlenül és rémülten figyelem azt az agresszív „hájpolást”, ahogyan a barátaim egy része követi Magyar Pétert. De miután egy alkalommal Friderikusz Sándorral beszélgetve elmondtam fenntartásaimat vele kapcsolatban, azt gondoltam, hogy türelmesen kivárom, hogy hogyan alakulnak a dolgok. Mert egyrészt nem kedvemre való a „túlfeszített lényeglátó” szerepkör, másrészt amikor 2022-ben MZP esetében több alkalommal nyilvánosan elmondtam kritikus véleményem róla, elképesztően arrogáns és agresszív vitafelhőbe keveredtem. És ehhez nem volt kedvem. Most azonban, amikor elolvastam, hogy micsoda bárdolatlan, pimasz, bántalmazó módon fogalmazott politikai ellenfeléről, Dobrev Kláráról, akkor elszakadt a cérna. Nemcsak azért, mert elfogadhatatlannak tartom ezt a beszédmódot, hanem azért is, mert meggyőződésem szerint ugyanolyan tévút MP-ben a az új Messiást vagy akár a jövendő ellenzék meghatározó szereplőjét látni, mint amilyen MZP esetében volt.
1. Teljes félreértésnek gondolom, amikor párhuzamot próbálnak vonni Nagy Imre és társai „damaszkuszi útja”, és MP pálfordulása közé. Egyrészt azért, mert Nagy Imre és társai egy nagyon hosszú, fájdalmas és rögös utat jártak végig addig, amíg véglegesen ráébredtek, hogy rossz ügyet szolgáltak, egy borzalmas rendszer kiépítésében vettek részt, évekig tartó belső vívódások, meghasonlások és szörnyű bűntudat kísérte ezt az kijózanodást és a szemfordulást a Rákosi rendszerrel. És ezek az emberek őszintén szembenéztek saját múltjukkal, nyilvánosan beismerték tévedéseiket és bűneiket és egy életen át vezekeltek emiatt. Velük nem az történt, hogy januárban lekerültek a rendszer által privilegizáltak fizetési listájáról és márciusban meghirdették a forradalmat. Én Magyar Pétertől egyetlen őszinte, önkritikus mondatot sem hallottam az Orbán-rendszer kegyeltjeként eltöltött évekről, saját szerepvállalásáról, pedig mindannyian pontosan tudjuk, hogy belülről nálunk sokkal többet tudhatott annak az aljas, mocskos rendszernek a működéséről, amely tönkretette az országot és sokunk, nagyon sokunk életét.
2. Én nem vagyok olyan elnéző Magyar Péter rossz elszólásaival kapcsolatban, mint sok barátom. Nekem senki ne mondja, hogy egy több nyelven beszélő, nyolc évig Brüsszelben élő diplomata, ha fontos számára a politikai becsület és tisztesség, akkor nem tudja megkülönböztetni az orosz propagandát és a valóságot és hitelt ad a legordenárébb orosz álhíreknek is, majd miután kiderül, hogy potenciális közönségének ez nem tetszik, három nap alatt gyökeresen megváltoztatja véleményét.
3. Ugyanezt gondolom a brüsszeli kettős mércéről szóló orbáni narratíva átvételéről is és még inkább arról, amikor képes azt állítani, hogy a nyugati média helyzet nem jobb a magyarnál. Micsoda?? Ő mondja ezt, aki nyolc éven keresztül a szabad sajtóból tájékozódott, most pedig – amióta a rendszer ellenfele lett – az állami médiába be sem teheti a lábát és az adófizetők pénzén szabályos emberhajszát indítottak ellene?! Hiszen most már a saját bőrén érzi, hogy mi a különbség a két rendszer között és mégis képes ezt eltagadni?!
4. Számomra elfogadhatatlan ahogyan egyenlőségjelet tesz az Orbán- és a Gyurcsány korszak, illetőleg Orbán és Gyurcsány közé. Sőt! Orbánnal sokkal méltányosabb, mint Gyurcsánnyal. Mert persze lehet szeretni és nem szeretni Gyurcsányt, ezzel semmi baj nincsen, de aki nem látja, hogy mi a különbség egy demokrácia és egy autokrácia (bizonyos vonatkozásokban diktatúra) között, valamint egy jól-rosszul működő kapitalizmus és egy maffiaként működő oligarchia között, az ne számítson a rokonszenvemre.
5. Rendkívül csalódott voltam, amikor azok, akik mindeddig őszinte elismeréssel nyilatkoztak Hadházy Ákos tizenkét éve végzett bátor és megalkuvást nem ismerő, korrupcióellenes tevékenységéről, egyszer csak Hadházy ellen fordultak, amiért a képviselő kritikát fogalmazott meg MP Diák Hitelbankbeli működésével kapcsolatban, mondván: mindannyian tudjuk, hogy a Fidesz házatáján minden korruptan működik. És valóban; mindannyian tudjuk, ezért nem álltunk a rendszer szolgálatába. Nem kötelező bankigazgatónak lenni egy velejéig korrupt rendszerben.
6. De ha mindez nem volna így, önmagában az, ahogyan egymás után kétszer is Dobrev Kláráról nyilatkozott, számomra elegendő ok lenne arra, hogy eszembe ne jusson, hogy bízzak benne, higgyek neki. Mert félreértés ne essék, ezek az alpári megjegyzések nem Dobrev Kláráról, hanem Magyar Péterről szólnak. És ez a két „kiszólása” sok mindent hitelesít abból is, amit Varga Judit mesélt a verbális bántalmazásáról („mosd ki a szádat”, „mi van, nem tudsz egy mondatot megfogalmazni”). A minap kitettem egy Márai-idézetet arról, hogy milyen lesújtó véleménye volt az írónak a „jobboldali, keresztény, úri középosztály” mentalitásáról. Most csak egy rövid részletet idéznék ebből: „amíg ezeknek szavuk van vagy befolyásuk, addig Magyarország nem lesz nemzet (megbecsült család a világban).”
Mindehhez hozzátenném, hogy meggyőződésem szerint (és ezt jó ideje így gondolom) a Fidesztől való tömeges elfordulás és a politikailag passzívak aktiválása nem MP érdeme. Ez a folyamat mindenképpen elindult volna a tömeges elszegényedés, az egyre fokozódó elégedetlenség, az elviselhetetlen korrupció és az ország elszigetelődése miatt. MP katalizátor szerepet játszik ebben, felgyorsítja és más csatornába tereli, de utóbbi nem feltétlenül jó azoknak, akik egy demokratikus, igazságosabb Magyarországon szeretnének élni.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. április 30-án.
