Én már a kilencvenes évek elején is nagyon visszataszítónak és felháborítónak tartottam, amikor valahányszor a KDNP képviselői szólaltak meg a Parlamentben Orbánék “csuhások, térdre, imához” bekiabálásokkal fojtották beléjük a szót. Én ugyanis azt gondolom, hogy a másik ember hitét – akár hívő vagy akár nem –, tiszteletben kell tartani, és senkit nem lehet megalázni és kigúnyolni azért, mert hisz, vagy másban hisz, mint te magad.
Nekem már akkor is számos hívő barátom volt, akik mély meggyőződéssel hittek ebben vagy abban az Istenben, komolyan vették hitüket és én mindig maximálisan tiszteletben tartottam ezt. Soha egyetlen hang vita nem volt közöttünk emiatt, nem próbáltuk meggyőzni egymást a másik igazáról. Ezért háborított fel a korai Fidesz éretlen, intoleráns, agresszív viselkedése a Parlamentben, hiszen ennek semmi köze nem volt a liberalizmushoz vagy a véleményszabadsághoz. Az én olvasatomban ez a viselkedés sértette a hívők hitét és emberi méltóságát. Ma – bár ellenkező előjellel – ugyanígy sérti a meggyőződéses hívők hitét és emberi méltóságát, ahogyan a Fidesz és az úgynevezett nagy egyházak üzletet és politikát csinálnak a hitből.
És ahogy a kilencvenes évek elején a radikálisan liberális Fidesz, úgy a most szélsőjobboldalivá, és vulgár-konzervatívvá vált Fidesz sem ismer határokat. Orbán Viktor a minap azt nyilatkozta egy horvát, katolikus lapnak egy elviselhetetlenül bő lére eresztett, álszent interjúban, hogy “Magyarország még mindig szekuláris állam, amely utakat keres Isten felé…” ami azt jelenti, hogy Orbán szerint a cél a szekuláris állam felszámolása, az állam és az egyház egyesítése. Persze ez csak a politikai hatalom által kiválasztott és domesztikált egyházakat jelenti.
Az interjúban végig a keresztény és keresztényellenes erők háborújáról beszél, önmagát pedig e háború vezénylő parancsnokaként állítja be. Egy olyan országról állítja, hogy jó úton halad a keresztény állam megteremtése felé, ahol mindössze a lakosság 10-12 százaléka nevezhető a szó hagyományos értelmében gyakorló hívőnek és még az önmagukat kereszténynek vallók döntő többsége is kizárólag a legnagyobb – elsősorban családi – ünnepek idején megy el a templomba. Valóságos keresztes háborút vizionál a keresztények és nem keresztények között. Nem tudom lesznek-e valódi boszorkányüldözések, könyvégetések, és máglyán elégetett Isten káromlók, de verbálisan a kormány propagandasajtója már régóta üldözi mindazokat, akiket most éppen keresztényellenesnek bélyegzenek.
Persze az egyházakra és a vallásra is csak addig van szükségük, amíg ezek saját politikai céljaikat szolgálják. Aztán ha nem, akkor a Pápa “demens vénember”, “keresztényellenes”, “áruló” és a “liberálbolsevikok szolgálatába szegődött ellenség”.
Miféle kereszténység ez?? Orbán és bandája ma éppen úgy kigúnyolja, megalázza, saját politikai céljainak szolgálatába próbálja állítani a vallást és az egyházakat, ahogyan a kilencvenes évek elején, és kételkedem mindazoknak az őszinte hitében, akik számára elfogadható ez a szemforgató, cinikus, a politika szolgálatába állított kereszténység.
Kép: Halász/Jelenszky Forradalom
Forrás: Újnépszabadság