Számomra valóságos emberi dráma az, ami Bidennel történik az utóbbi hetekben. Egy idős ember megszégyenülve, megalázva somfordál el a világpolitikai színtérről. Pedig történhetett volna másképpen is. Hiszen beteljesítette küldetését, elérte élete álmát és alapvetően sikeres négy évet tudhat maga mögött.
Távozhatott volna méltósággal, elismeréssel, elégedetten is, de a becsvágya, a kontrollvesztés, a hatalom szeretete odáig juttatta, hogy végül sunnyogva, megszégyenülten lép le a színpadról. Mondhatjuk, hogy ezt saját magának köszönheti és ez részben igaz is, de mindannyian tudjuk, hogy a demencia egy lassan előrehaladó folyamat. Nem olyan mint a szamárköhögés, hogy ma elkapod és néhány nap múlva jelentkeznek a tünetei! A leépülés nem kitör az emberen, hanem napról-napra súlyosbodó jelei vannak és visszafordíthatatlan folyamat.
Milyen kegyetlen a környezete, és milyen kíméletlen a média, hogy mélyen hallgatott a helyzet romlásáról, arról, hogy ez az ember már nem alkalmas arra, hogy további négy évig vezesse a világ legerősebb országát. Amúgy a jelek szerint a leggyengébbet sem szabadna felelősséggel rábízni.
De a teljes környezete és a független média is megpróbálta elhallgatni az igazságot az elnök állapotáról. Amerika olyan büszke arra, hogy a regnáló elnök egészségi állapota náluk mindig nyílt titok. Ha találnak egy pörsenést a fenekén, amit el kell távolítani, akkor az hír. De azt, hogy az elnök mentális állapota folyamatosan romlik, titokban tartják. És ha nem kerül sor az ominózus első vitára, akkor ma sem tudja a világ, hogy Biden alkalmatlan a feladatra. Micsoda felelőtlenség! Micsoda megaláztatás!
Távozhatott volna úgy, hogy egy komoly és sikeres elnök képét őrzi meg róla a történelmi emlékezet, ehelyett most egy megalázott, megvert, a hátsó kijáraton kisomfordáló, ellenfelei által köznevetség tárgyává tett, öreg ember képe marad meg róla.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. július 19-én.
