Ma egy kicsit jobbat gondolok a magyar társadalomról, mint tegnap. Kiderült ugyanis, hogy az emberek többsége nem szállt bele abba a gusztustalan játszmába, amit a politikai hatalom és a nagy egyházak játszanak egymással. Bár az állam elképesztő pénzekkel és egyéb juttatásokkal vásárolta meg az egyházi vezetők politikai lojalitását, az állam és az egyházak együtthálása inkább undort, semmint rokonszenvet váltott ki a lakosság körében.
Döbbenetes, hogy az elmúlt húsz évben felére (!) csökkent az önmagukat katolikusnak vallók aránya, és majdnem ilyen arányban esett vissza azok száma is, akik reformátusnak vallották magukat. Mindez különösen annak fényében tanulságos, hogy még a Kádár-rendszer idején is a lakosság hetven százaléka mondta azt, hogy a katolikus vallásban keresztelték meg. Annyit sikerült tehát elérnie a kormánynak a nagy egyházak felvásárlásával, hogy rengetegen fordultak el teljesen – nem a vallástól(!) –, hanem az egyházaktól.
Persze tudom, hogy a maradék 45 százalék bőven elég nagy merítési lehetőséget jelent ahhoz, hogy az egyházak tovább folytassák nyílt politikai agitációs tevékenységüket, de az mégis vigasztaló, hogy a többség átlát ezeken az álszent, hazug farizeusokon, akik az emberek hitéből szereznek politikai hasznot.
A többség látja, hogy az egyházi vezetők mennyire szenvtelenül tekintenek az emberek nyomorára, szenvedéseire, kiszolgáltatottságára, vagy például az Iványi Gábor egyházával szembeni politikai bosszúhadjáratra. Ahogyan nem néztek szembe a pártállami rendszerben elkövetett egyházi bűnökkel sem, sőt megyés püspök lehet olyan ember is, aki a pártállam besúgója volt, és kiközösítik azokat, akik valamilyen pedofil esettel kívánják szembesíteni a katolikus egyházat.
A szerző Facebook-bejegyzése 2023. szeptember 26-án.
