Reakció Máthé-Bogár Mónika videómonológjára
Soha nem szoktam, de most üvölteni szeretnék. Nem igaz, hogy nem lehetett tudni! Nem igaz, hogy nem lehetett érezni! Böjte “Atya”!
Az ájtatos, hazug képmutatás, az égre emelt tekintet mögött meghúzódó sunyi számítás, a népszerűséghajhászás, a celebkedés, a mocskos szájú propagandista haverjai, a szerepvállalása ebben a gyermek-és szegényellenes mocskos, álszent politikai haszonleső kampányban: mind-mind jelezték, hogy itt valami nagyon nincs rendben. És amikor néha kiszivárgott valami arról, hogy mi folyik a “Böjte Atya” által vezetett gyermekintézményekben, akkor rendre fejbevágták, aki szót emelt, tiltakozni próbált. Szerintem az is gyermekbántalmazás, ha egy felnőtt ember tízéves kislányokat imádkoztat egy köztörvényes bűnözőért, egy életellenes merényleteket irányító terroristáért.
De ahhoz képest, amit itt – a megrontottan is romlatlan lelkű, őszinte, bátor, okos – Mónika elmesél a saját szörnyű kálváriájáról, az általa elszenvedett bántalmazásokról, megaláztatásokról, a Budaházyért való imádkoztatás piha. És mindez nyilván csak a jéghegy csúcsa.
Rothadt lehet az egész általa vezetett intézményrendszer. Hiszen nem ez az első eset, amikor az “atya” által vezetett gyermekotthonban történt gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekményekre derül fény. Éppen a napokban ítélték huszonnyolc évi fegyházra az egyik nevelőt, aki évtizedeken keresztül bántalmazta, erőszakolta a gondjaira bízott kislányokat. És Mónika szavaiból kiderül, hogy gyermekek alázása, megszégyenítése, verése mindennapos ezekben az intézményekben.
Mintha Dickens óta megállt volna a világ. Mintha nálunk visszafelé forogna az idő kereke. A legvédtelenebb, árva gyermekek kiszolgáltatottságával visszaélni, az ő nyomorúságos helyzetüket felhasználni népszerűség- és pénzhajhászásra, ilyet csak a legócskább stricik tesznek. De azok legalább nem szenteskednek, nem Jézusra hivatkozva pártolják a bűnt és a bűnözést.
Forrás: Újnépszabadság
