Önmagában az, hogy napok óta beszélgetünk, vitatkozunk a párizsi olimpiai megnyitó ünnepségről, mutatja, hogy mennyire izgalmas, jó, fontos és hasznos esemény volt. Olyan dolgokról beszélgetünk, amelyekről egyébként nem vitatkoznánk, beszélgetnénk itt a közösségi médiában, pedig mindannyiunk számára fontos kérdések. És persze hihetetlenül sokféle volt ez a megnyitó, voltak benne lélegzetelállítóan szép, felemelő és közhelyes, giccses pillanatok. Volt amit túltoltak és volt ami lehetett volna hangsúlyosabb, volt aki unta, de én például nagyon élveztem. És persze sokkal egyértelműbben vicces, amikor a királynő helikopteren megérkezik a stadionba, vagy megjelenik Mr. Bean., vagy amikor a kínaiak elképesztő profizmussal és technikailag tökéletesen megoldott látvánnyal kápráztatnak el, de nekem pont azért volt nagyobb élmény a párizsi megnyitó, mert számos olyan kérdést vetett fel, amelyre reflektálnunk kell. És amely még napokkal később is komoly vitákat provokál, mert a hétköznapjaink és a jövő eleven kérdései, amelyekre mindannyian keressük a választ.
És korábban soha nem látott, fantasztikus ötlet volt, ahogy ezt a világünnepséget kinyitotta az utca embere számára. Egy kicsit azok is résztvevők lehettek, akik soha nem tudnának méregdrága jegyet venni egy akármekkora stadionba, akik a Szajna partján álldogálva mégis élőben láthatták az ünnepség egy-egy részletét, vagy megérinthették a lángot vivőket. Szerintem ez nagyon fontos üzenete volt az események! Nevezetesen, hogy az egyszerű, hétköznapi, csóró emberek sem voltak kirekesztve, ha akarták, ők is részt részesei lehettek egy kicsit mindennek.
És ebben a teljesen szétszakadó világban, ahol a „Liberté, Égalité, Fraternité” egyre üresebben hangzó közhellyé válik, különösen fontos, hogy a franciák megpróbálták leporolni, újra értelmezni és modern tartalommal megtölteni a francia felvilágosodás jelszavait, amelyek ellen ádáz küzdelmet folytatnak a fejlett világ tálibjai.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. július 28-án.