Mivel engem a foci egyáltalán nem érdekel, az pedig, hogy futballsztárokat milliárdokért adnak vesznek, amit én XXI. századi embervásárnak látok és az, ahogy ezekből a milliárdokból megvásárolt focistákból az utolsó utáni fillért is ki akarják facsarni, kifejezetten irritál, így én egész más tanulságot vonok le a magyar csapat jó nemzetközi szerepléséből. Nevezetesen azt, hogy ha egy kormány irtózatos elszántsággal és óriási közpénzesővel el akar valamilyen célt érni, akkor az is sikerülni fog.
Számomra a focisikerből az következik, hogyha a kormánynak csak fele ennyire lett volna fontos a közoktatás vagy az egészségügy fejlesztése, hasonló elszántsággal próbálta volna ezekre a pályákra a fiatalokat csábítani, nem kivonta, hanem pumpálta volna a közpénzeket ezekre a területekre, sikeres külföldi példák alapján korszerűsítette és digitalizálta volna az oktatást és az egészségügyet, akkor tizenkét év alatt Európa élvonalába kerülhettünk volna mindkét területen. És akkor az orvosok és ápolók nem menekülnének külföldre, a tanárok pedig nem hagynák el a pályát.
Hogy egy kormánynak mi fontos és mi nem, azt elsősorban a reá fordított pénz nagysága jelzi. Ennek alapján kétség sem férhet ahhoz, hogy nálunk az egészséges és jól képzett, versenyképes tudással rendelkező társadalom megvalósítása egyáltalán nem célja a jelenlegi hatalomnak, éppen ellenkezőleg, a rövid nyugdíjaséletre és a társadalom elbutítására gyúrnak. Sikeresen!
Én megértem, hogy sokan vannak, akik rajonganak a fociért és óriási örömet jelentett nekik a magyar csapat jó szereplése. De azért azt talán ők is értik, hogy a nemzet jövője szempontjából valamivel fontosabb az egészséges, tudásalapú társadalom megteremtése. Most úgy áll a helyzet, hogy a pillanatnyi örömért feláldozzuk a jövőt.
A szerző Facebook-bejegyzése
