Azért amikor arról beszélünk, hogy Putyin őrült, elmebeteg, tébolyodott, akkor ne feledkezzünk meg arról, hogy ugyanilyen véreskezű gyilkos volt már hatalomra kerülése pillanatában. Emlékezzünk a csecsenföldi vérengzésekre, Groznij szőnyegbombázására, több tízezer csecsen civil meggyilkolására, csecsen katonák kínzására és kivégzésére, jussanak eszünkbe az ellenzéki politikusok és újságírók elleni gyilkosságok, a Magnyitszkij-ügy.
Ne feledkezzünk meg a moszkvai, volgodonszki és bujnaszki lakóépületek ellen elkövetett robbantásos terror akciókról, amelyek során több mint háromszáz orosz állampolgár vesztette életét, a moszkvai Dubrovka színházban történt terrorelhárítási akcióra, amikor a “terroristák elleni küzdelemben” mérges gázt vezettek a nézőtérre és több mint százharminc néző vesztette életét. És amit élőben követhettünk nyomon és soha nem felejtünk el; a beszláni iskolások feláldozására.
Putyin nem most lett háborús bűnös, hanem hatalomra kerülésének első pillanatától az volt.
Nevezhetjük a saját népe ellen elkövetett tömeggyilkos akciókat őrültségnek, elmebetegségnek, de egy elmebeteget a bíróságok felmentenek, mivel nem tudja belátni tettének következményeit. Putyin viszont ezzel ellentétben nagyon is felfogta, felfogja, hogy mit tesz és ennek milyenek lesznek az emberéletekben várható következményei. De nem érdekli.
Ahogyan Sztálint sem érdekelte, hogy hány millió ember hal meg a II. világháborúban. Az emberélet a diktátorok számára nem tényező. Úgy gondolják, hogy több millió ember feláldozása sem túl nagy ár hatalmuk megtartásáért. Persze, ez is az őrület egy formája. De nem betegség, hanem az elvetemült gonoszság, a hatalom mindenek feletti imádata az eredője.
Amikor bíróság elé állítanak egy hidegvérű gyilkost, akkor az ítélet meghozatalánál nem tekintik enyhítő körülménynek, hogy “őrült” volt, mert nem volt az. Hiszen pontosan tudta, hogy mit cselekszik és ennek milyen következményei lesznek, éppen úgy ahogyan Putyin sem őrült, elmebeteg a szó hagyományos értelmében, hanem egy fékevesztett tömeggyilkos.
És az volt akkor is amikor a magyar miniszterelnök a pincsijének szegődött és Magyarországot Oroszország utolsó csatlósának szerepébe kényszerítette.
Egy újabb szégyenfolt a nemzet történelmében, amit soha nem tudunk lemosni magunkról. Mert minden nemzet felelős azért, hogy milyen vezetőt választ saját maga számára.
Címkép: Orosz gúnykép. Orbán vodkával kocint “A győzelmünkért” Putyinnal, a belarusz elnökkel és más orosz báb-politikusokkal
Forrás: Újnépszabadság
