Ott „empatázik”(VJ nyelvi leleménye) a tévéstúdióban a volt igazságügyminiszter és a közel egymilliárdos költségvetési csalásért jogerősen elítélt bűnöző, és ahelyett, hogy az általuk elkövetett köztörvényes bűncselekményekről cserélnének eszmét, Varga Judit felmondja a nárcisztikus bántalmazóra vonatkozó szakirodalmat, gyenge-közepes színészi teljesítménnyel, Hajdú Péter pedig pedig ügyesen irányítgatja, hogy még véletlenül se kerüljenek szóba azok a dolgok, amelyek ránk, a közönségre, magyar állampolgárokra tartoznak.
Mert lehet, hogy MP valóban bántalmazó, csak az a baj, hogy nekünk – a közönségnek – ehhez az égvilágon semmi közünk. Legfeljebb annyiban tartozik ránk, hogy vajon hogy tudná az igazság ügyét képviselni valaki, aki saját állítása szerint saját magát sem képes képviselni, jóllehet ehhez minden eszköz adott volt számára. Szemben azzal a sok ezer nőtársával, akikre nemhogy testőrörök nem vigyáznak, hanem a rendőrség sem védi meg őket addig, amíg nem folyik vér.
És hogy tudná a családi erőszak áldozatait képviselni az, aki amellett kardoskodott, hogy Magyarország ne csatlakozzon a családi erőszak áldozatait védő nemzetközi egyezményhez?
Mennyi felelősségérzet és empátia lehet abban a nőben, aki miközben tudja, hogy Magyarországon minden héten meghal egy nő családon belüli erőszak áldozataként, tudja, hogy nők és gyermekek tízezrei szenvednek a családon belüli lelki és fizikai erőszaktól, igazságügyminiszterként ténylegesen majdnem semmit nem tett az erőszak áldozatainak védelme érdekében? Miközben minisztersége idején is számos nő és több gyermek vált halálos áldozatává az erőszaknak.
Van viszont közünk ahhoz, hogy miért írta alá a pedofilsegítő nevelőotthon vezető kegyelmi kérvényét, különösen mivel első körben nem támogatta azt, és miért mondott le miniszteri posztjáról;
– van közünk ahhoz, hogy ma reggel gyanúsítottként beidézték az ügyészségre Iványi Gábort, a szegények és elesettek segítőjét, akit tizennégy éve üldöz Balog Zoltán, a pedofilsegítő álszent pojáca, Orbán lelki vezetője;
– van közünk ahhoz, hogy a Parlament – a kormánypártok ellenállása miatt – nem veszi napirendre Karsai Dániel ügyét, jóllehet a méltósággal viselhető halálhoz való jog mindannyiunk közös ügye;
– van közünk ahhoz, hogy a saját szuverenitásáért őrjöngő kormány oly módon avatkozik be egy másik ország belügyeibe, hogy a magyar követségen bújtatja a hatóságok által keresett, hitlerista, a törvényes kormány ellen puccsot szervező volt kormányfőt, Bolsonarot;
– nem beszélünk arról sem, hogy Magyarország az Európa Unió legszegényebb és legkorruptabb országa;
– van közünk ahhoz, hogy a népnyúzó kormány folyamatosan bántalmazza, sanyargatja, manipulálja magyar lakosságot.
Mikor lesz már elég?
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. március 28-án.
