Ha nem a legmocskosabb szájú, szélsőjobboldali, antiszemita, rasszista gyűlölködő volna, aki politikai megrendelésre bárkiben megforgatja a gyűlölettől izzó ès hazugságoktól mocskos tőrt, akkor az égvilágon senkit nem érdekelne, hogy ki volt a nagyapja.
Bayer természetesen nem felelős nagyapja tetteiért, kizárólag önmagáért tartozik felelőséggel. Ismerve azonban munkássàgát, gondolkodását , rasszista őrjöngéseit, aljas vádaskodásait, antiszemita kirohanásait, leszögezhetjük, hogy Krisztián Ungváry tényfeltáró podcastja valójában nem bayer nagyapjáról, hanem magáról bayerról szól.
Senkit nem érdekelne, ha bayer nem maga volna a gyűlölet, az uszítás, a politikai megrendelésre történő verbális kivégzések végrehajtója. Amit Ungváry Krisztián elénk tár semmi köze az “apák és fiúk”-ozáshoz. A történész nem tesz egyebet, mint hogy bemutatja, hogy mindaz amivel ez a skribler másokat vádol, valójában az ő saját végletekig feszített frusztrációiból fakad és nyilván a szellemiségből, amiben felnőtt. Utóbbiért természetesen nem felelős csak annyiban amennyiben méltó örökösévé vált a “jóságos” nagypapa szellemi hagyatékának.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. január 29-én.
S hogy miért állítom, hogy Krisztián Ungváry írása nem bayer nagypapájáról szól, hanem az unokáról? Hát pl. ezért:
„1999. szeptember 23-án büntető-feljelentést tettem becsületsértés vétsége miatt Bayer Zsolt közszereplő ellen a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál. A feljelentés alapját Bayer egy, a Magyar Nemzetben megjelent publicisztikája képezte. A Falig érő liberalizmus című írásban Bayer olyan becsmérlő, gyalázkodó, az emberi méltóságot sértő kijelentéseket tett személyemre, illetve a velem egy csoportba sorolt „véleményformáló értelmiségre”, amelyekről úgy gondolom, hogy messzemenően túllépik a bírálat, a kritika és a véleménynyilvánítás szabadságának törvényes kereteit. Bár ízlésem ellen való, mégis idéznék néhányat azok közül a kijelentések közül, amelyekkel Bayer személyemet és a velem egyívásúakat – akik lehetnek vagy kétszázan – minősítette.
„…kicsi, disznószemű szerencsétlenek formálják a köz hangulatát, akik életükben nem kaptak szerelemből csókot (…) Sokkal kell, kellett volna elszámolnotok. Árulással, hallgatással, beleegyezéssel, apáitok vétkével – a szörnyűekkel, s a vétkeken vett jóléttel. (…) Homoszexuálisok parádéznak pucér fenékkel, s a csorda tapsol hozzá. És gyűlölik, ki lelkesedni rest. … Azt gondolják szegények, ez a szabadság, és nem veszik észre, hogy egész lényük, lényegük, elveik, életük minden célja s magasztossága oda összpontosul immár, abba a disznómocsokba. (…) Tombol az Oliver Stone Született gyilkosaiból ismert „médiagecik” barbársága. Arcunkba néznek esténként, s nem tűrnek ellentmondást. Pedig ügyeikkel színültig lehetne tölteni a reterátot (…) És rosszul vannak, ha szentségről, értékről, erkölcsről, hagyományról, eleven életről hallanak, valamiről, ami önmagukon túl van. (…) Ti jellem híján tannal ajándékoztátok meg magatokat, és ezt liberalizmusnak nevezitek. Liberalizmusotok a falig ér. A csempéig. A serbliig. Belefértek úgy kétszázan…”
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. január 30-án.