Sejtettem, hogy így lesz, csak azt nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar bekövetkezik. Nem gondoltam, hogy négy hónappal a kormányváltás után nekem kell védelmembe venni Magyar Pétert, saját táborával szemben.
Mert érzékelem, hogy egyre nő a felháborodás, az újabb és újabb antiliberális, antiszolidáris és antidemokratikus kormányzati döntések miatt.
És ez indokolt is lenne, ha nem emlékeznénk rá, hogy éppen azok szavaztak minderre, akik közül most egyre többen felháborodnak. Mert bár Magyar Péternek – szerintem – nem az igazság kimondása a legnagyobb erénye, de azt el kell ismerni, hogy soha egyetlen szóval sem ígérte, hogy az orosz agresszorral szemben nyílt sisakkal Ukrajna mellé áll, hogy megszünteti a menekültek miatti rendkívüli válsághelyzetet vagy hogy változtat az Orbán-kormány mindmáig hatályos menekült politikáján. Soha nem ígért ilyesmit!
Sőt a választások előtt éppen az volt az Orbán-kormánnyal szembeni egyik legfontosabb vádja, hogy változtatni akar menekültpolitikáján és befogadó tábort kíván Vitnyéden a menekültek számára építeni, az EU-ban dolgozó Tisza-párti képviselők pedig már a választások előtt is rendre megakadályozták azoknak a törvényeknek az elfogadását, amelyek a háborútól szenvedő Ukrajnát próbálták támogatni, a választások után pedig a Tisza ugyanazt a zsaroló vétó politikát alkalmazza, mint Orbánék. És ugyanazokra az abszurd, kisebbség érdekvédelmi szempontokra hivatkozik, mint Orbánék. Annak ellenére, hogy néhány hete ugyancsak Magyar jelentette be, hogy „történelmi léptékű” megállapodás született Magyarország és Ukrajna között a kisebbségi jogok védelméről.
Az helyes, hogy a magyar kormány különösen érzékeny a határon túl élők kisebbség jogainak érvényesülésére, ám ha ez így van, akkor először talán a Benes-dekrétumok fennmaradásával kapcsolatos helyzetet kellene tisztázni.
A háború sújtotta Ukrajnában rendkívül bonyolult a helyzet és mindenki – beleértve Magyar Pétert is – pontosan tudja, hogy a jogkorlátozások a 15 százalékos orosz kisebbség miatt léptek életbe. Nekünk természetesen a 0,3 százalékos magyar kisebbség helyzete a legfontosabb, de ha valóban rendezni akarná a kormány, akkor megértéssel, türelemmel, jóindulattal kéne kezelni ezt a kérdést, nem pedig alibiként felhasználni a rossz viszony fenntartásához.
Egy szó mint száz, Magyar Péter soha nem ígérte, sem az Ukrajnával kapcsolatos véleménye és viselkedése, sem a menekültkérdés kezelésének megváltozását. És ebben a vonatkozásban be is tartotta ígéretét. A szavazói, rajongói pedig most ezen háborognak. Ahelyett, hogy néhány hónappal ezelőtt azon töprengtek volna-e el, hogy a demokratikus-liberális értékrenddel összeegyeztethető-e az a politika, amely egy négy éve pusztító háborútól szenvedő nép, illetve a hazájukból elűzött menekültek mindenféle támogatását megtagadja, sőt a többi EU-s tagországot is megakadályozza abban, hogy segítsék ezek a szenvedő országokat és népeket. Természetesen nem kell minden menekülőt beengedni, a befogadás kérdéséről óvatosan és körültekintően kell dönteni, ám az alapvető emberi jogokat, az emberiességi szempontokat azok esetében is tiszteletben kell tartani, akiket utóbb nem kívánunk beengedni az országunkba ill. EU-ba.
A pusztuló Ukrajna, vagy a menekülő százezrek iránti szolidaritás nem afféle „by the way” ügyek, hanem a legfontosabb erkölcsi vízválasztó kérdések. Az, hogy egy-egy ország hogyan foglal állást ezekben, eldönti, hogy az adott állam demokratikus, emberséges, tisztességes jogállamnak tekinthető-e. Magyarország ma nem felel meg ezeknek az elvárásoknak.
És ezért elsősorban azok felelősök, akik bár úgy gondolják, hogy fontosak számukra ezek az értékek, mégis egy olyan pártot támogattak feltétel nélkül, amely nyíltan vállalta, hogy ezekben a kérdésekben az előző kormány antiszolidáris, embertelen, antidemokratikus, EU-ellenes viselkedését fogja követni. Most pedig valóra váltja ígéretét.
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. szeptember 5-én.
