Amikor Magyarország EU-tagsága kerül szóba, illetve, hogy Orbán Viktor ki akarja-e vezetni az országot az EU-ból, akkor minden EU-párti demokrata azzal nyugtatgatja magát, hogy nem kell emiatt aggódnunk, mivel a a magyar lakosság döntő többsége úgy gondolja, hogy az országnak az EU-ban a helye és 80 százalék azt állítja, hogy egy esetleges a tagságról szóló népszavazás esetén a maradás mellett voksolna.
Nem akarok senkit elkeseríteni, de én egyáltalán nem vagyok ilyen nyugodt a kérdést illetően. Mert bár igazak a fenti állítások, de ugyanakkor az is igaz, hogy az elmúlt években látványosan nőtt azok aránya, akik szerint az országnak sem a nyugathoz, sem a kelethez nem kellene tartoznia, hanem valamiféle köztes pozíciót kéne elfoglalnia (emlékszünk: #kertmagyarország és hasonló víziók), és évről-évre növekszik azok száma is, akik rokonszenveznek Oroszországgal, támogatják az orosz orientációt, és ami a legrémisztőbb, hogy a magyar lakosság lényegesen jobban kedveli Putyint, mint Angela Merkelt vagy Emanuel Macront (akiről a döntő többség azt sem tudja, hogy kicsoda). Elsősorban a fidesz-szavazók körében növekszik látványosan a Putyinnal és Oroszország politikájával rokonszenvezők aránya, a körükben ma már többségben vannak, akik szimpátiát éreznek irántuk, mint akik elutasítják.
És ez a látványosan változás 2010 óta fokozatosan következett be. Ha belegondolok, hogy az ezredforduló előtt a jobboldali szavazókat kiverte a hidegveríték ha Oroszország került szóba, éjszaka ezzel ijesztgették a gyermekeiket és kizárólag az Oroszország iránti politikai ellenszenv demonstrálása érdekében érdekében 1990 és 1994 között a jobboldali kormány képes volt csaknem felszámolni a magyar mezőgazdasági feldolgozóipart, hogy jelezze politikai elkötelezettségét Oroszország utálata iránt, akkor az jut eszembe, hogy az EU iránti, látszólagos elkötelezettség is gyorsan megváltozhat a hatékony és intenzív EU ellenes propaganda hatására.
Nincs okunk abban bízni, hogy a magyar lakosság ma EU-párti, kiváltképp mivel a közvéleménykutatások azt is jelzik, hogy az EU-pártiság nem érték-, hanem érdekalapú a lakosság széles köreiben. A többség azért támogatja a tagságunkat, mert úgy gondolja, hogy ebből gazdasági hasznunk származik.
Ám ha most a jogállamisági eljárás eredményeképpen nem jön a pénz, akkor könnyen meginoghat a lakosság többségének támogató véleménye, kiváltképp mivel a kormánypropaganda mostantól azt fogja harsogni, hogy minden gazdasági bajunk forrása a fukar EU, amely csak akkor ad pénzt, ha úgy táncolunk, ahogy ők tapsolnak.
Szóval ne ámítsuk magunkat azzal, hogy Orbán nem mer kilépni az EU-ból, mert ezt a szavazói nem támogatják. A szavazói azt támogatják, amit az agymosó propaganda segítségével a fejükbe ültetnek. Ahogy sikerült a menekültek, Soros, a hajléktalanok vagy a melegek ellen felhergelni a közvéleményt, úgy sikerülni fog az EU-ellen is. Ahogy már részben sikerült is.
Ne áltassuk magunkat, ha azt akarjuk, hogy Magyarország az EU tagja maradjon, akkor nekünk Nyugat-és EU-párti demokratáknak kell tennünk ennek érdekében. Ellenkező esetben, ha Orbánon és támogatóin múlik, akkor Kompország végérvényesen kiköt a keleti partokon. Szerintem ez az áprilisi választás legsúlyosabb tétje.
A szerző Facebook-bejegyzése 2022. február 17-én.