Ötszáz, bizony, dalolva ment, írhatnánk Arany Jánossal szólva, de dal nem hangzott fel, csak néhány tábla jelezte az ellenállási szándékot, no és a már-már szinte a nyarat idéző, meglehetős tömeg. Írásban pedig ennél is másfélszer több szignó gyűlt össze alig tíz nap alatt, pedig holtszezont írunk, borongós március idusát, ilyenkor a nagy többség számára a Balaton még csak távlatos, hónapokkal későbbi álmokban között szerepel.
Akadnak persze, akik ennél is hosszabb időintervallumban gondolkodnak, években, félévtizedekben, ők nem vonultak, nem emeltek magasba táblákat, egyelőre csak csendben terveznek, tárgyalnak, mozgósítják kapcsolataikat, melyek nyomán törvények módosulnak, hogy aztán alkalomadtán, amikor az átplasztikázott, személyre szabott jogszabályi környezetbe illik már ideájuk, megjelennek. S kerítés kerül az addig bárki által látogatható sétányokra, sorompó az utakra, tiltótáblák mindenfelé, dőlnek a fák, felzúgnak a gépek, ömlik a beton, precízen borít be mindent a térkő, s átláthatatlan kerítések mögött épületmonstrumok emelkednek ki a korábbi strandok, parkok, zöldterületek földjéből.
Szombaton Fonyódligeten az Erzsébet-tábor másfél kilométeres parti szakaszának megmentéséért demonstráltak helyiek és nyaralók. Fideszes polgármesterük hisztériakeltésnek titulálta a hírt: a tábort kezelő, igencsak kormányközeli alapítvány – mely felett felsejlik Mészáros Lőrinc árnyéka – lezárja a partot mindenki elől. A városvezető pökhendisége elvileg a protestáló partvédőknek szólt, a valóságban viszont a Magyar Közlönyt, vagyis a kormányt hazudtolta meg, ami lehetne kurucos virtus, ám inkább csak bicskanyitogató jellemhiba.
Vélhetően utóbbi ismeretében ragadtak táblákat a ligeti tüntetők, tudván, meghunyászkodó vezetőikre nem, csak magukra számíthatnak, méghozzá látványos egységet és erőt mutatva, különben úgy járnak, mint a földváriak a strandjukra épített kikötővel, az aligaiak és a csopakiak az elzabrált partjukkal. Megfelelő ellenállás híján a luxusra jogot formáló NER-elit ugyanis csillapíthatatlan étvággyal zabál fel mindent, s nem marad utánuk sem tópart, sem nádas, sem sétány, sem öböl, sem strand. Csak néma tartomány.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. március 20-án.