Az irodalomban találkozhatunk a történelem vagy esetleg csak az adott történet szempontjából fontos pajzsokkal.
A leghíresebb, metaforikus pajzs Akhilleuszé Homérosz Iliászában. Amikor Hektór megszerzi Akhilleusz fegyvereit, Thetisz istennő (anya csak egy van, s ez igaz Akhilleuszra is) megkéri Héphaisztoszt, a kovácsistent, hogy bokros teendői közepette készítsen már egy új garnitúra fegyvert a fiának. Ekkor készül el a híres pajzs, amibe a mester beledolgozta képi formában az emberi élet örömét és bánatát.
Vergilius Aeneis eposzában az előbbi történet ismétlődik meg azzal a különbséggel, hogy a főhős, Aeneis védőfegyverét itt Vulcanus készítette el a majdani Róma történetéből származó képekkel díszítve. Ennek nem volt más célja, mint Augustus császár politikai propagandájának kiteljesítése.
A Sir Gawain és a Zöld Lovag egy késő 14. századi angol verses lovagregény, amely Sir Gawain kalandjairól szól, aki az akkori elit tagja volt: Artúr király kerekasztalának lovagja. Nos, neki is volt egy pajzsa, bár ez igazából azért lett híres, mert egy pentagramma volt rajta látható, amit sokan a tökéletesség és a gonosz feletti hatalom jelképeként értelmeznek.
Cervantes regénye, Az elmés-nemes Don Quijote de la Mancha (1605) így kezdődik: „La Mancha egyik falujában – a nevét említeni sem akarom – élt nemrég egy nemesember, olyasféle, akinél a fogason dárda, régi pajzs függ, van egy girhes paripája meg egy nyughatatlan agara.” Bizony, Don Quijoténak is volt pajzsa, kicsit szerényebb kivitelben, mint a korábbiaknak, de akkor is fontos, és említésre méltó.
Madách Imre számára ez a fegyver egész mást jelentetett. Az Ember tragédiája című művében (1862) írja:
„Szabadon bűn és erény közt
Választhatni, mily nagy eszme,
S tudni mégis, hogy felettünk
Pajzsul áll Isten kegyelme.”
Időben haladva Gárdonyi Géza 1902-ben megjelent, A láthatatlan ember című regényében már arrafelé mozdul gondolatban, amerre ez a cikk is irányul: „A férfi fegyvert visel az oldalán, a nő és a rabszolga hazugságot. A mi pajzsunk a hazugság.”
Na igen: így érkezünk el Orbán Balázs pajzsához. Miután Orbán Viktorról kiderült, hogy folyamatosan hazudott a Trumptól „nem kapott” védőpajzsról, az Index január 19-én felkérdezte a miniszterelnök politikai igazgatóját, hogy „Lezárulhat végre az amerikai pénzügyi védőpajzzsal kapcsolatos megállapodás kérdése?”
Orbán, aki amúgy nem hobbiból a Magyar Külügyi Intézetet is felügyeli, ezt felelte: „Igen, a kérdés bármikor lezárható, ha a helyzet úgy kívánja. Ha szükség van rá, lesz segítség. Most éppen nincs szükség rá, de ez bármikor változhat, mert a spekuláns üzleti körök és brüsszeli intézmények folyamatosan keresik annak lehetőségét, hogy borsot törjenek Magyarország orra alá. Az ezzel szembeni védekezésben immár nem vagyunk egyedül. Ez megnyugtató.”
Azt hiszem, az irodalmi fejlődés itt csúcsra ért. A két Orbán által folyamatosan átírt „Amerikai pénzügyi védőpajzs” fantasy novella végleges, semmit sem mondó állapotban került ad acta. Szerintük. Mi viszont nem felejtjük el a pajzshazugságaikat.
